29. Fejezet - Valami nem stimmel

- Tényleg Taylor csókolt meg? - kezdeményeztem meg a beszélgetést, mert amióta leültünk a kanapéra, azóta Harry csak idegesen tördeli az ujjait.

- Igen! Én nem csókolt vissza esküszöm! Szeretlek Selena! - nézett a szemembe kétségbeesetten, nekem pedig megesett rajta a szívem. Nem tudom miért, de hittem neki. 

- Hiszek neked Harry - mondtam ki halkan, majd a körmömet kezdtem el piszkálni.

 - Tényleg? - csillantak fel a szemei.

- Uhum - bólogattam, majd felemeltem a fejem, ő pedig egyből letámadott és egy édes felejthetetlen hosszú csókot hagyott az ajkaimon.

- Szeretlek baba - mondta ismét a 'becenevemen' szólítva. 

- Bevallom őszintén furcsa volt, hogy Selenának szólítottál - nevettem fel, majd a fejemet a mellkasára döntöttem és a szememet becsukva pihentettem.

- Én pedig bevallom őszintén rossz volt, hogy nem voltál minden percben mellettem. - morgott, majd nyomott egy puszit a homlokomra.

- Most már itt vagyok - kulcsoltam össze ujjainkat. 

- Soha többé nem engedlek el, még ilyen idióta baromságok miatt sem. Ez a nap maga volt a kínzás számomra - dünnyögte az orra alatt.

- Hidd el nekem is - suttogtam és szépen lassan álomba szenderültem.

~*~

Reggel arra keltem, hogy Harry próbál kimászni alólam, majd amikor ezt sikeresen végrehajtotta leesik valami a földre ő pedig halkan elkezd szitkozódni,

- Mi esett le? - kérdeztem csukott szemmel. Ó elaludtunk a kanapén.

- Belerúgtam ebbe a kis szarba - mutatott a komódra - egyébként csak egy újság. - legyintett - Ne haragudj nem akartalak felébreszteni - bicegett vissza hozz, majd egy reggeli csókot lehet az ajkaimra.

- Hagy nézzem a lábad - ültem fel a kanapén. Harry bólintott egyet, majd leült mellém a lábát pedig felrakta az ölembe.

- Ahjaj. Ez nagyon csúnyán be van dagadva. - simítottam meg az érzékeny területet - Hogy a francba sikerült neked ezt így beütnöd? - vontam fel a szemöldököm.

- Nem tudom.. Félálomba voltam még.. - nyöszörgött.

- Ezzel kórházba kell menni Harry - néztem rá olyan komolyan amilyen komolyan csak tudtam.

- Akkor majd reggeli után elmegyünk.. - vette le a lábát az ölemből, majd megfordult és ő helyezte oda a fejét. 

- Csakis én lehetek ilyen balfasz - mondta fájdalmasan.

- Hát ez sajnos igaz - mondtam és közben a haját birizgálva az arcát tanulmányoztam.

- Köszi, az ember ilyenkor valami bátorító esetleg bíztató mondatokat vár - nevetett fel.

- Bátorítsalak? Nem vagy elég bátor? - vontam fel a szemöldököm mosolyogva.

- De én nagyon bátor vagyok, csak úgy mondtam..

- Ez alól már nem húzod ki magad - nevettem fel, majd lehajoltam hozzá és hosszan megcsókoltam.

~*~

- Nagyon béna vagy, ugye tudod haver? -    nézett az üléseken végigfekvő Harry-n Lou.

- Figyelj, ehhez most nincs kedvem - fordult be, így belefúrta a hasam a az arcát.

- Mintha egy kisgyereket látnék komolyan mondom - pillantott hátra a visszapillantóból a kormánynál ülő Niall.

Harry erre nem válaszolt semmit, csak fújtatott egyet, ami engem nevetésre késztetett, ugyanis csikis vagyok.

- Csikis vagy? - nyitja fel vigyorogva az egyik szemét.

- Igen, de ha megmersz csikizni, lelöklek - fenyegettem meg, mire ő csak felhúzta a pólóm és nyomott egy puszit a hasamra. 

- Cukik vagytok. - mosolygott Lou minket nézve és a hátát szinte kitörve fordult meg az ülésben.

Én csak visszamosolyogtam Harry pedig átölelte a derekam a fejét pedig ismét elbújtatta a hasamba. Illetve a pólómba.

- Mikor érünk már oda? - szegeztem a kérdést az útra koncentráló Niall-nek.

- Max 3 perc - vonta meg a vállát.

- Harry ülj fel kérlek, nehéz lesz kiszállni - fogtam meg a fejét, majd magam felé fordítottam.

Hazz eleget téve a kérdésemnek, felült a lábát pedig óvatosan lerakta a földre, majd miután nyugodtan ült, a kezemnél fogva közelebb rántott magához.

- Szeretlek - suttogta a fülembe, majd adott egy puszit az említett testrészemre.

- Áá te hülye, most zúg a fülem - dörzsöltem meg, de sajnos nem segített.

- Akkor is szeretlek - mosolygott rám.

Nem válaszoltam neki semmit, csak próbáltam azt a sípoló hangot valahogy kiiktatni a fülemből.

Kevesebb sikerrel. 

- Mr.Styles az ön bokája eléggé ki van ficamodva. - vizsgálta az orvos az említett területet. - Már is megigazítjuk a. Csontokat, aztán kap egy merevítőt, majd megvár itt én pedig hozok önnek egy mankót - magyarázta el, hogy mi hogyan fog történni. 

Harry összeszorított szájjal bólintott, majd még erősebben fogta a kezem, ugyanis most jött a 'csonthelyre rakása'.

- ÁÁÁÁ - ordított fel Harry, miután reccsent egy óriásit a bokája.

- Ez még nekem is fájt - súgta a fülembe Lou szörnyülködve.

Niall nem jött el velünk, mert állítása szerint, ő nem bírja az ilyeneket, meg éhes.

Mind a kettő hihető volt, de a második valamiért jobban.

- Rendben, ezzel kenjék be többször naponta - adta a kezembe - és most pedig hozom a mankót. - indult el az ajtó felé, majd visszafordult -Milyen színűt szeretne? - kérdezte mosolyogva.

- Nekem mindegy, csak had menjek már - nyögött fel Harry, mire az orvossal mind a hárman egyszerre felnevettünk, ő pedig kiment a mankóért.

~*~

- Drága Harry, hát mi történt? - viccelődött Jenn, amint meglátta a mankós srácot.

- Kibicsaklott - mondta a tényeket, majd az ajtó felé pillantott, mert belépett rajta.. Egy lány. 

Harry-re pillantottam, akinek az arca teljesen le volt fagyva.

- Harry, ő ki? - vontam fel a szemöldököm, majd a szőke hajú lány felé mutattam.

 - Senki, ki lenne? - nézett rám, de nem a szemembe. 

Amikor beszélünk, mindig a szemembe néz. 

Nekem valami itt nem stimmel..

28. Fejezet - Gonna wear that dress you like, skin-tight

Amint megláttam, hogy kik állnak az ajtóban egyből rájuk csuktam...volna, ha Harry-nek nem lenne olyan jó reflexe, hogy visszanyomja.

- Selena kérlek had magyarázzam meg! - mondta kétségbeesetten, de én még mindig nyomtam az ajtót. Nem adtam fel.

- Nem, nem akarok veled beszélni! Nem akarlak téged látni! Rohadt nagyon csalódtam benned Harry! - mondtam idegesen és a könnyek ismét elkezdtek folyni a szememből.

- Akkor legalább csak engem engedj be! - szólalt meg az eddig csendesen álló Niall.

- Téged beengedlek. De egy szót sem beszélhetsz róla! Nem védheted, mert nem érdekel! - csuklott el a hangom - Harry, te pedig tűnj el! - mondtam egy kicsit több erővel.

- Baba kérlek ne csináld ezt, én szeretlek mindennél s mindenkinél jobban! - nyomta meg ismét az ajtót, de nem engedtem neki! Hátamat teljes erőmmel nyomtam neki a fadarabnak.

- Ne hívj Babának! - zokogtam fel, majd erőmet végleg elvesztettem és lecsúsztam a padlóra, így akaratom ellenére is megadva nekik az esélyt a bejutáshoz. 

Elgyengültem. Nem éreztem a végtagjaimat. Csak sírni tudtam. Nem hallottam semmit sem, csak néha-néha szó foszlányokat. Talán a nevemet kiabálták. 

De nekem már nem volt erőm. Összeestem.

~*~

- Minden rendben lesz vele, ne aggódjon! - hallottam meg egy hangot, ahogy éppen valakit nyugtat. Nagy nehezen felnyitottam a szemem és örömömre,  a hotel szobában találtam magam.

- Rendben, köszönöm doktorúr! - szólalt meg ismét valaki, ám ezúttal felismertem menedzserem félelmet és fájdalmat tükröző hangját.

- Akkor én már nem is zavarok tovább! - nyitotta ki az ajtót, majd kiléptek mind a ketten. 

Felültem a meleg ágyban, majd körbenéztem. A nagy balkon ajtaja nyitva volt ezzel friss levegő juthatott a tüdőmbe, ami nagyon jól esett. Felszerettem volna állni, hogy kimenjek oda és csodálhassam a kilátást, de még túl gyengének éreztem magam ehhez.

- Ne emészd magad Harry! - szólalt meg ismét Jenn. Gyorsan visszafeküdtem, majd becsukva a szeme és alvást szinleltem.

- De ez csak is az én hibám Jenn! Ha azt mondtam volna Taylor-nak, hogy nem beszélek vele, akkor nem csókolt volna meg és nem esett volna össze az a lány, akit még az életemnél is jobban szeretek - mondta Harry.. Várjunk csak! Taylor csókolta meg Harry-t?

- Nem evett, nem ivott  egész nap! Gyenge nagyon az immunrendszere. Ez mind nem a te hibád! - mondta határozottan menedzserem.

- Figyelnem kellett volna rá! Hogy eleget egyen és eleget igyon! - rekedt be még jobban Harry hangja.

- Figyelj ezt most hagyd abba! - csattant fel Jenn - Nem. A. Te. Hibád! - szótagolta el, majd ezzel ha jól hallottam le is zárta a 'vitát'.

- Inkább nézzük meg, hogy hogy van! - mozdult meg a kilincs. Gondolom Jenn rárakta a kezét.

- Lehet fent van. Nem hiszem, hogy látni szeretne engem. Már biztos utál. Tudom nagyon jól, hogy nehezen bízik meg emberekben, én pedig ezt kurvára elcsesztem. - Harry hangja egyre halkabb és halkabb volt. 

- Akkor maradj itt a nappaliba a többiekkel. Én bemegyek! - jelentette ki és már be is lépett.

- Selena! Nem szép dolog hallgatózni! - hallottam meg magam mellettem Angela hangját. Még szerencse, hogy csak én látom és hallom!

Éreztem, hogy valaki leül mellém az ágyra, kisimít egy tincset az arcomból, majd sóhajt egy nagyot. 

Mivel már alig bírtam csukva tartani a szemem, ezért úgy tettem mintha most keltem volna fel. 

- Jenn? - néztem menedzseremre.

- Selena! - mondta boldogan, majd magához ölelt.

- Nyugi, nem hónapokig voltam kómában. - kuncogtam fel. Na, mi ez a hirtelen jött jókedv nálam? 

- Rendben, rendben - engedett el.

- Mi történt? - ültem fel, hogy Jenn-nel szembe legyek.

- Az történt drágám, hogy pár napja annyira bele vagy merülve a dolgaidba, hogy elfelejtesz enni, meg inni! - mondta egy kicsit mérgesen - Selena tudod jól, hogy gyenge az immunrendszered.. - mondta komolyan.

- Tudom.. Sajnálom, valahogy teljesen kiment a fejemből - húztam el a számat - ugye a ma esti koncerten felléphetek? - jutott hirtelen eszembe, hogy 8 órakor show.

- Nem tudom.. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne - húzta most el ő a száját.

- Naa! Nem szeretnék nekik csalódást okozni! Majd akkor legfeljebb ülök és eszek végig a koncert közben! - csapkodtam meg a combom egy párszor.

- De csak akkor, ha megígéred, hogy ilyen többet NEM fordul elő! - hangsúlyozta ki a 'nem' szót.

- Megígérem! - mosolyodtam el, majd megöleltem.

- Egyébként...Mi is történt Harry-vel, meg veled? - vonta fel számon kérőn a szemöldökét.

- Megcsalt - mondtam ki hidegen.

- Hogyan? - nézett rám.

- Amikor visszamentem az öltözőből Taylorral nyalták egymást a színpadon! - mondtam mit sem törődve azzal, amit az előbb mondott Harry Jennnek.

- Figyelj. Én nem akarok itt senkit sem védeni, se semmi - túrt bele a hajába - De valamiért úgy érzem, hogy Harry nem csalna meg. Ott voltam láttam az egészet és Taylor támadta le őt. - tette a kezét az enyémre. - próbálta eltolni magától, de a csaj ellenkezett. Harry szavaival élve 'tapadt rá mint a pióca' - nevetett fel, amin nekem is kuncognom kellett.- Látszik ezen a fiún, hogy odavan érted! - rázta meg a fejét amolyan 'ez hihetetlen' módon.

Nem tudtam mit mondani. Reménykedtem ott legbelül, hogy tényleg csak Taylor támadta le Harry-t. 

De ezen most gondolkodni nem volt időm.

~*~

Mivel Jenn megengedte, hogy koncertezzek, sietnem kellett átöltözni és sminkeshez, ugyanis már csak 2 órám volt 8-ig. 

- Szia Selena! - köszönt Hanna, ahogy beléptem az öltözőbe. 

- Szia Hanna! - mosolyogtam rá, majd megöleltem.
- Siessünk, mert már csak 2 óránk van! -mutatott az kerek tárgyra a falon, majd már a kezembe is adott egy fehér egybe ruhát és betolt a kis öltözőbe.
 Gyorsan felkaptam magamra és kisiettem Hanná-hoz, aki már a sminkessel várt engem.
Beültem a székbe, és amíg a hajamat csinálták elővettem a telefonom és Twittereztem.
- Gonna wear that dress you like, skin-tight
  Do my hair up real, real nice
  And syncopate my skin to your heart beating - kezdtem el akaratom ellenére is énekelni azt a számot, amit pár napja kezdtem írni.
- Cause I just wanna look good for you, good for you, Uh-Huh
  I just wanna look good for you, good for you, Uh-Huh
  Let me show you how proud I am to be yours
  Leave this dress a mess on the floor
  And still look good for you, good for you, Uh-Huh - néztem fel a telefonomból, majd a tükörbe kukkantottam és megpillantottam a mögöttem álló Harry-t.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem talán egy kicsit flegmábban a kelleténél.
- Muszáj volt megnéznem, hogy jól vagy-e... - sóhajtott fel, majd fájdalmasan elmosolyodott.
A fodrász már végzett is, a helyét pedig átvette a sminkes, akit sajnos nem ismertem.
- Hát, jól vagyok, kösz az érdeklődésedet - bólintottam, majd figyelmemet ismét telefonomnak szenteltem.
- Kérlek ne csináld ezt Selena.. - lépet egyet közelebb a székemhez.  'Nagy szerencsémre' pár perc után a sminkes is végzett, így kisétált az öltözőből ezzel engem magamra hagyva Harry-vel.
- Mit ne csináljak? - fordultam meg magabiztosan a székemmel, de amint belenéztem a szemébe az előbb jött erő szertefoszlott.
- Kérlek, beszéljük meg! - tett meg felém még egy lépést.
- Rendben, de nem most! Tíz perc múlva koncert. - álltam fel, majd kimért léptekkel elsétáltam mellette, ám mielőtt kiértem, visszafordultam - A színpadon találkozunk - néztem fapofával rá és kisétáltam.
- Szia Selena! - időm sem volt, hogy kifújjam egy kicsit magam ezután a beszélgetés után, Niall jött oda hozzám és ölelt meg.
- Szia maci. Ma még nem is találkoztunk - mosolyogtam rá, majd visszaöleltem.
- Maci? - nevetett fel - Ez tetszik - morgott egyet, mint egy medve, mire belőlem kitört a nevetés.
-  Gyere menjünk - karolt belém és a színpad felé kezdett húzni.

- Selena, gyere! - szólt egy statiszta, amikor a színpadhoz értünk.
Odasétáltam hozzá, ő pedig elvezetett ahhoz a 'lebegő színpadhoz' amin a fiúkkal szoktunk állni egy pár szám éneklése közben.
Felmásztam rá, majd leültem az odaerősített székhez és megfogtam a mikrofonállványomat.
- Ma itt leszel, Jenn mondta, hogy egész koncert alatt ülnöd kell - biztosított a székhez, nehogy véletlenül leessek.
- Rendben - bólintottam, majd hirtelen felemelkedett a kis színpad és felhúzott teljesen a stadion tetejéig
Hallottam, ahogy visszaszámlálás jön, majd elindul a kisfilm, én pedig már ott ültem a közönség felett. Ők nem láttak engem ugyanis eléggé fent voltam, de én láthattam őket tökéletesen.
Még hangosabban kezdtek el sikítani ez pedig azt jelentette, hogy a fiúk megjelentek a színpadon.
- Sziasztok! - kiáltotta Nialler. - Köszöntök mindenkit a második koncertünkön! - nevetett bele a mikrofonba, ugyanis gondolom látott valamit. Sokan nevettek vele, vagy sikítottak, de láttam nagyon sok olyan szempárt is, aki csodálkozva nézett körbe.
- Látom keresitek Selenál! - szólalt meg Lou nevetve.
- Szerintem kezdjük - mondtam a mikrofonba, mire mindenki elkezdte kapkodni a fejét engem keresve, de nem találtak.
Éreztem, ahogy megindul alattam lefelé a színpad a Come&Get It pedig elkezdődik.
Amint a látóterükbe értem elkezdtek sikítani és teljesen odavittek engem a legfelül ülő közönséghez.
Csak pár méterre ültem tőlük. Elképesztő volt. Láthattam az arcukat, és gyönyörűek voltak.

Éneklés közben képtelen voltam csak egy kislányra koncentrálni aki mosolyogva és csodálattal bámulta minden mozdulatom. Előttem állt könnyes szemekkel én pedig neki énekeltem.
Amint vége lett a számnak kinyújtottam a kezemet annyira amennyire csak tudtam, őt pedig az anyukája felkapta az ölébe, hogy megtudja fogni azt.
- Nagyon szép kislány vagy! - mondtam a mikrofonba és még mindig a szemébe néztem. Ő elmosolyodott és a tekintetét a nagy kivetítőre szegezte.
Elengedtem a kezét és hátrafordultam, hogy láthassam, hogy mit mutatnak és a nagy képernyőn Harry volt, ahogy ül a színpadon és engem bámul egy óriási mosollyal az arcán, teljesen belefelejtkezve a gondolataiba.

*Harry szemszöge*

Selena olyan volt mint egy angyal, amikor annak a kislánynak énekelt. Szememet nem tudtam levenni róla, egyszerűen akaratom ellenére tévedt mindig rá  tekintetem. Szeretem őt, mindennél jobban szeretem és nem fogom engedni, hogy a kapcsolatunkat ez a banya tönkretegye, mert megcsókolt. Bármibe kerül is én visszaszerzem őt. Hiányzik...

- Harry - gondolat menetemből Lou zökkentett ki, ahogyan a mikrofonba kiabált.

- Itt vagyok, na - ráztam meg a fejem, ezzel elterelve a gondolataimat. 

- Ja persze - nevetett fel, majd újra a levegőben ülő angyalra nézett.

- Van egy szám... - szólalt meg ismét Selena - Amit még nem sikerült megírnom, de azt amit eddig sikerült elénekelném nektek.. - piszkálta a körmét, majd felnézett a közönségre.

- I'm in my 14 carats, I'm 14 carat

  Doing it up like Midas, mmm

  Now you say I got a touch, so good, so       good

  Make you never wanna leave, so don't,  so don't - énekelte zene nélkül - Gonna wear that dress you like, skin-tight

Do my hair up real, real nice

And syncopate my skin to your heart beating - megakartam őt ölelni és csókolni. De nem tehettem és ez valamiért fájt. 

- Cause I just wanna look good for you, good for you, uh-huh

I just wanna look good for you, good for you, uh-huh

Let me show you how proud I am to be yours

Leave this dress a mess on the floor

And still look good for you, good for you, uh-huh - végig a szemembe nézett, amíg ezt a részt énekelte s amint vége lett újra elfordult. - Hát eddig ennyi lenne a szám...

~*~

*Selena szemszöge* 

- Selena! - kopogott valaki alig hallhatóan a hotelszoba ajtaján. 

Felálltam a kanapéról, ezzel abbahagyva a tevékenységeim, majd a nagy ajtóhoz sétáltam, hogy kinyissam.

- Szia - köszönt Harry egy apró erőltetett mosollyal az arcán.

- Mond mit szeretnél? Éppen született feleségeket nézek és kajálok! - sürgettem.

- Azt mondtad, hogy a koncert után megmagyarázhatom az egészet - nézett a szemembe, majd erőt vett magán és magabiztosan belépett a lakosztályba. Na ez az a Harry, akit én megismertem.

-Rendben 5 percet kapsz. - ültem le vissza a kanapéra és folytattam spagettim evését, de persze közben kíváncsian figyeltem Harry-t is. 

27. Fejezet - 1289-es szoba.

Momma: Szia, kincsem! Gyönyörű voltál tegnap a díjátadón! Gomez nagyiéknál vagyunk és millió puszit küldenek neked. Remélem, majd ha a közelben jártok meglátogatsz! 

UI.: Gracie-nek már most szimpatikus Harry és nekem is ;) Xx M

- Ó Jézusom - nevettem fel, mire mindenki rám kapta a tekintetét. Kivéve az elől ülő menedzsereken.

- Mi olyan vicces? - rakta állát a vállamra Harry, majd amikor meglátta a képet elmosolyodott.

- Ő ki? - kérdezte.

- A testvérem Gracie. - mutattam meg a többieknek is. 

- Nagyon édes - vette ki a kezemből a mobilt Lou, hogy közelebbről is megvizsgálhassa - és ahogy látom az ízlésével sincs probléma - bólogatott elismerően, majd visszaadta a telefonom.

~*~ 

- Végre - huppantam le a hotelszoba ágyára.

- Én mondtam, hogy pihenj a repülőn baba - feküdt be mellém Harry és féltő tekintettel nézett rám.

- De hát én pihentem... - céloztam arra, hogy a kis játékunk után elaludtam.

- 15 perc. Pontosan 15 percet aludtál - ült fel, majd levette magáról a felsőjét és így már csak egy melegítő nadrágban feküdt mellettem.

- Na jó, én most felöltözök a próbához - pattantam fel - ami pontosan - pillantottam az órára - 2 óra múlva kezdődik. - nyögtem fel, majd előkutattam a földön pihenő bőröndömből egy futó toppot és egy hasonló nadrágot mint amilyen Harryn van. Besiettem a fürdőbe és olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam, majd visszafutottam a szobába és bevágódtam Harry mellé. 

- Jó a gatyád - fogta meg az említett ruhadarabot, majd a lábamnál fogva magához húzott így teljesen összegabalyodtunk.

- Köszi - mondtam és megpusziltam az orrát, mire ő hapcizott egyet. - Ez cuki volt - nevettem fel és az éjjeliszekrényemen heverő telefonomért nyúltam.

- Haha - utánozta a nevetésem, majd amikor visszafeküdtem mellé fejét teljesen belefúrta a nyakhajlatomra, így nem látszódott ki.

Unatkoztam nem tudtam mit csináljak. Van még 1 óránk próbáig. Harry elaludt én pedig még mindig a telefonomat nyomkodom.

Éppen az összegabalyodott lábunkat néztem, amikor hirtelen jött ötlettől fogva lefényképeztem a lábunkat, majd felraktam Twitterre.

Hagy találgassanak csak az újságok. 

@selenagomez: előkészülés s próbáraaaa 

~*~

- Harry kész vagy már? - léptem újra be a hálóba.

 - Jövök már baba - kocogott elém, majd lenézett rám és megcsókolt. - Szeretlek - mondta és adott még egy puszit a számra.

 - Én is téged - viszonoztam gesztusát és egy jó nagy cuppanósat nyomtam ajkaira, mire ő csak jóízűen felnevetett, majd megfogta a kezem és maga után húzva indult le a próbaterembe.

- Selena, jók voltatok akkor veletek mára már végeztünk is! - mosolygott rám edzőm. 

Lebaktattam a színpadról az öltözőbe, hogy így van valamit, mert eléggé kifáradtam ez alatt a 2 óra alatt. 

A fiúk már a színpadon próbálnak, ahogy lejöttem ők már mentek is fel.

A zene hangosan bömbölt én pedig magamban énekeltem velük együtt. Amikor Harry része jött elmosolyodtam, ám furcsa volt, hogy a felénél abbahagyta.

Érdeklődve mentem vissza a színpadhoz úgy, hogy csak én lássam őket és ők engem ne.

De rossz ötlet volt. 

Harry a színpad végénél állt...Taylorral. Őszintén ez még nem is lenne akkora nagy baj, ha nem csókolóztak volna.

A szívem szakad meg. Megbíztam benne és ő az első adódó alkalommal amikor Taylor visszajött lesmárolta.

Láttam, ahogy Niall észrevesz, majd Haryy felé pillant utána vissza ijedt tekintettem rám. Aztán megindult felém. 

Gyorsan megfordultam és futásnak eredtem. Egyedül akartam lenni. Nem érdekeltek Harry idióta kifogásai, sem az, ahogy Niall megakarja védeni őt, vagy engem vigasztalni. Nem érdekelt semmi. 

Gyors léptekkel szaladtam le a recepcióhoz és kértem magamnak egy szobát a legfelső emeleten a legnagyobb terasszal, majd a lelkére kötöttem a nőnek, hogy a hol létemről egy szót ne merjen szólni. 

Miután rábólintott megkértem, hogy abból a szobából ahol Harry-vel voltunk hozzák ki a két bőröndömet és rakják át az új szobámba. 

Liftbe szálltam, majd megnyomtam a legnagyobb számú gombot, ami felvitt engem a legfelső emeletre.

Éreztem, hogy nehezebben veszem a levegőt és azt a fájdalmat amit talàn még soha! 

Ennyire még sosem bíztam meg emberben mint Harry-ben. De elcseszte és nem tudom, hogy ezek után hogyan tudnék neki hinni.

Miután a lift pittyent egyet ezzel jelezve, hogy megérkeztem, körbenéztem, hogy merre is menjek , majd jobbra fordulva megindultan a folyosó végén lévő kétszárnyas ajtóhoz.

Amikor beléptem a lélegzetem elállt. Hatalmas volt. Mint egy ház. Saját nagy konyhával és óriási nappalival. Üveg ajtó nyílt a nagy balkonra, ami már innen bentről is gyönyörűen nézett ki.

Besétáltam az első ajtón ami a szemem elé került és szembetaláltam magam a fürdővel. 

A kád üvegből volt és belefért volna legalább 3 ember. A mosdókagyló szintén üvegből volt.

Miután kibámészkodtam magam és gondolataim ismét visszaterelődtek Harry-re újra gombóc keletkezett a torkomban és egy óriási görcs a gyomromban. 

Levettem magamról a felsőm,(szerencsére volt alattam edzőtopp)  majd megkerestem a hálót. Amint megtaláltam nem foglalkozva a gyönyörű (és biztos puha) nagy ággyal siettem a telefonhoz és tárcsáztam a konyhát.

- Hallo? Itt a ---- Hotel konyhája miben segíthetek? - szólt bele egy férfi hang.

- Jó napot a 1289-es szobába szeretnék rendelni 2 üveg Jack Daniels-t és még jó sok csokit - adtam le a rendelésem - ó és miután felhozták ne várják meg míg átveszem! Kopogjanak nyugodtan én majd behozom magamnak! - mondtam neki gyorsan, majd miután megkaptam a 'rendben pár perc és ott is van' válaszom lecsaptam a kagylót és az erkély felé indultam. 

Mielőtt kiléptem volna a telefonom megcsörrent. Felkaptam az ágyról, hogy megnézzem ki hív, de amikor megláttam a 'Harry' nevet egyből eldobtam a kezemből a készüléket az ágyra és immáron már tényleg kiléptem a balkonra.

Imádom a teraszokat. Főleg azokat amik a legfelső emeleteken vannak. Olyan nyugodtak ezek a helyek és mindig gyönyörű a kilátás. Egyszerűen imádom.

Már pár perce üldögéltem odakint, amikor kopogtak ez pedig azt jelentette, hogy megérkezett a rendelésem.

Kinéztem a kukucskálón, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem-e valami hívatlan vendég jött-e. De szerencsére nem. Csak a rendelésem volt az. 

Kimentem érte és behoztam, majd visszasétáltam egy pár csokival és egy üveg Daniels-el a balkonra. 

Így élveztem tovább a pillanatot nem törődve azzal aki összetörte a szívem.

~*~

Sírni akartam de nem engedhettem meg magamnak. Nem mutathatom mennyire gyenge vagyok!

- Selena! - szólalt meg valami mögülem.

Hátrapillantottam és őrangyalom ideges pillantásával találtam szembe magam.

- Szia - kérdeztem rekedtes hangon.

- Már megint kezded? Jól tudod, hogy az ivászat NEM old meg semmit! - lépett mellém, majd kikapta a kezemből a poharat.

- Nem fogom leinni magam a sárgaföldig nyugodj meg. Ma még koncert van! - vettem vissza a poharat és belekortyoltam.

*Harry szemszöge*

- Taylor te mit keresel itt? - kérdeztem rémülten az előttem álló lánytól.

- Neked is szia - mosolygott gúnyosan - beszélhetnénk? - kérdezte, majd fejével a színpad vége felé biccentett. 

- Öhm.. - vakartam meg kellemetlenül az állam - persze.. - mentem végül bele vonakodva.

Taylort követve mentünk távol a többiektől, hogy megtudhassam miért is jött. 

- Szóval? - tártam szét a karom, mire ő egy pillanatra átpillantott a vállam fölött és a karjaimba omlott, majd...megcsókolt!

Alig tudtam leszedni magamról, tapadt mint egy pióca. 

- Taylor! - kiáltottam el magam idegesen, amikor végre sikerült leszednem magamról ezt a banyát. - Nekem barátnőm van! Akit ráadásul az életemnél is jobban szeretek! - kiáltottam és biztos vagyok benne, hogy a fejem már piros colt az idegességtől.

- Ohó, csak nem a kis Selenára gondolsz? - nevetett fel gúnyosan, mire én felvont szemöldökkel néztem rá.

- Egy rossz szór se merj róla szólni! - szűrtem ki a fogaim között a szavakat. Az ideg széttépett belülről és az még tett rá egy lapáttal, hogy rossz előérzetem volt.

- Ó. Isten ments, hogy én róla egy rossz szót is mondjak. Vagy akár rólad. Azt majd megteszi ő helyettem - nevetett fel gúnyosan, majd intett egyet és elviharzott. 

- Ezt hogy érted? - kiáltottam utána idegesen, majd megfordultam és szembetaláltam magam három kíváncsi szempárral. A negyedik eltűnt. Ez csak egy dolgot jelenthet. Ó istenem kérlek ne..

- Ugye látta?- kérdeztem félve.

- Niall már utána ment - bökött a fejével Lou a színpadlejáró felé.

Lépteimet a lépcső felé vettem, ahol szembetaláltam magam két vörösen izzó szempárral.

- Ez még is mi a jó isten volt Harry? - kérdezte idegesen Jenn.

- Nyugodj meg menni fog a fellépés. Elég volt mára a próba.

- Nem az engem most nem érdekel! - kiáltotta - mi a franc volt ez a csók? Selena látta! Meg ne tudjam, hogy valamit csinál magával miattad, mert esküszöm, hogy kinyírlak! - fenyegetett meg. Soha nem láttam őt még ilyennek. És ez nagyon is félelmetes volt, de most nem volt időm ezzel foglalkozni. Megkellet találnom Selenát.

- Niall! - kiáltottam el magam, amikor észrevettem felém szaladó haverom.

- Harry, ez mi a jó büdös franc volt? - kérdezte mérgesen.

- Ahj ne kezd már te is! Ő csókolt meg! Én nem akartam! Próbáltam megszabadulni tőle, de tapadt mint egy pióca! - mondtam idegesen, majd amikor elhagyta a pióca szó a számat kirázott a hideg. 

- Na jó. Mindegy. - legyintett -  Ha én lennék Sel, akkor hova mennék... - kezdett el körbe körbe járkálni és közben gondolkozni.

Hova...

- Ez gyönyörű! - állt Sel a korlátnál és onnan csodálta London esti fényeit.

- De nálad nem szebb. - karoltam át hátulról, majd az arcomat a nyakhajlatába bújtattam el.

- Ellenék itt egész este. De sajnos a díjátadó after party-jának lassan vége és vissza kell repülnünk - sóhajtott.

- Egyszer veszek neked egy házat és akkora terasz lesz rajta, hogy belátod egész Los Angelest! - suttogtam a fülébe, mire ő felkuncogott megfordult karjaim között és megcsókolt.

- Hát persze! Tudom hol van! - kiáltottam fel, visszaemlékezésem után. - gyerünk a recepcióhoz! - indultam meg a lépcső felé, ugyan is a lift most nekünk túl lassú lett volna.

- Elnézést! - csúsztunk be lihegve a pult elé.

- Jó napot! Miben segíthetek? - kérdezte tőlem a pult mögött álló nő.

- Mi annak a szobának a száma, ami legfelül található és a legnagyobb terasza van? - kérdeztem és közben a kezemmel doboltam.

- Sajnálom Mr. Styles, de én ezt nem adhatom ki. - mondta szomorúan.

- Figyeljen. Nekem az a szobaszám most kurvára kell! Ha nem adja meg, akkor megnézhetem én is magamnak de akkor annak nem lesz jó vége! - emeltem fel a hangom, mire Niall a vállamra tette a kezét ezzel nyugtatva engem.

- 1289- es szoba. - mondta ki gyorsan, mi pedig már indultunk is a megadott lakosztályt megkeresni.

Miután felértünk, nem volt nehéz megtalálni, ugyanis csak ennek a lakosztálynak az ajtója volt kétszárnyas. 

A folyosó végén lévő fadarabhoz szaladtunk, majd vekopogtunk rajta.

Az ajtó nyílt én pedig szembetaláltam magam két kisírt, ám még így is gyönyörű szempárral. 

De ez most nem tudta elterelni a figyelmem arról, hogy ez a két gyönyörű szempár miattam szenved.

26. Fejezet - Good For You

- Végre, már leszakad a lábam - huppantam le  az öltözőben elhelyezkedő kanapéra.
- Néztem a TV-ben élőben adták - kapcsolta ki az említett tárgyat Hanna.
- Láttad a legelső interjúmat is? - nyögtem fel.
- Nem, mi történt? - ült le az egyik székbe a sminktükör elé, így szemben volt velem.
- Istenem - álltam fel, és elkezdtem öltözködni, ugyanis rájöttem, hogy nekünk ma még vissza kell repülnünk Manchesterbe - A csaj azt kérdezte, hogy mi van köztem és Harry között. Mintha valami kihallgatás lett volna komolyan mondom - ugráltam, hogy magamra tudjam húzni a gatyámat - Úgy nézett rám, mintha az anyám lenne - idegesítettem fel magam - Szóval megkérdezte, én pedig nem tudtam mit válaszolni. Aztán ott termedt mellettem Justin! - mondtam, mire Hanna kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Bieber? - kérdezte.
- Igen, ő mentett ki azzal az indokkal, hogy a menedzsereink hívnak minket. - dőltem el a kanapén egy szál nadrágban. - Ahogy ismerem biztos vagyok benne, hogy egy egy szívességnek veszi és majd vissza kell adnom - dobtam a falnak a földön talált kis teniszlabdát, ami visszapattant és a jó reflexemnek köszönhetően el is kaptam, majd ezt megismételtem újra és újra és újra.
- Harry tudja? - kérdezte Hanna.
- Nem...akkor éppen másnak adtak interjút - dobtam el ismét a labdát, majd túlpattant, így mögém gurult és nem sikerült elkapnom. - Francba - álltam fel, hogy az ajtóhoz menjek és felvegyem a földről.
- Figyelj, ha azért aggódsz, mert Harry mérges lesz, hogy Justinnal láttak, akkor biztos nem kell. Szeret téged és biztos megérni - mondta, miközben megkezdett egy pudingot.
- Tudom..vagyis inkább csak remélem. - sóhajtottam.
- Nyugi, minden rendben lesz - állt fel, majd megölelt.
- Köszönöm, hogy meghallgattál - öleltem vissza.
- Ugyan már! - legyintett, amikor elváltunk egymástól.
- Megadom a számom oké? - vette elő a telefonját - Bármi van, hívj nyugodtan!
- Rendben - mosolyogtam, majd én is elővettem a készülékemet. Odaadtam neki, hogy írja be a számát, miután ezt megtette megcsörgettem és ő is elmentette az enyémet.

~*~

- Baba jó lenne, ha pihennél egy kicsit - lépett mögém Harry. Nem számít, hogy a repülőn ültünk, mindenki benyomta a szunyát. Nekem is azt kellene tennem, de még nem fejeztem be amit elkezdtem.

- Harry, tudod jól, hogy már nincs sok időm és ha nem készítem el ezt a számot, akkor nem adhatjuk ki a deluxe albumunkat - döntöttem hátra a fejem, így tökéletesen ráláttam a mögöttem álldogáló barátomra.

- Már lassan két napja nem aludtál. Muszáj egy kicsit pihenned - simította meg az arcom, én pedig csukott szemmel élveztem az érintését.

- Tudom, de akkor is muszáj megcsinálnom - vezettem vissza tekintetem a laptopomra és tovább kezdtem gondolkozni az új szám szövegén.

- Mire jutottál eddig? - ült le mellém nagyot sóhajtva, ezzel a tudatomra adva, hogy még mindig nem örül neki, hogy nem megyek aludni.

- Háát... - túrtam bele a hajamba, majd beindítottam a zenét. A dalszöveget valamiért még nem szándékoztam neki megmutatni..

- És a szöveggel hogy állsz? - pillantott rám, miután lejátszottam a dalt.

- I'm in my 14 carats, I'm 14 carat - énekeltem halkan és rekedten - Doing it up like Midas, mmm - a hangom még mindig rekedt volt egy kicsit és az is zavart egy kicsit, hogy Harry közben végig engem vizslatott - Now you say I got a touch, so good, so good. Make you never wanna leave, so don't, so don't. - és amikor ezt a mondatot elénekeltem, szinte már tátogtam nem bírtam Harry-re nézni, a tekintetem a képernyőre szegeztem. - Gonna wear that dress you like, skin-tight. Do my hair up real, real nice. And syncopate my skin to your heart beating

. Cause I just wanna look good for you, good for you, uh-huh. I just wanna look good for you, good for you, uh-huh. Let me show you how proud I am to be yours. Leave this dress a mess on the floor. And still look good for you, good for you, uh-huh. - fejeztem be, mivel csak eddig jutottam el. a dalszöveggel.
- Szóval jól akarsz kinézni nekem? - kérdezte vigyorogva.

- Idióta - nevettem, majd rácsaptam a vállára, mire ő megfogta a kezem és az ölébe húzva megcsókolt.

- Te vagy maga a tökéletesség számomra - nézett a szemembe, majd újra megcsókolt - Jól láttam, hogy a repülő végében van egy kis szoba? - suttogta a számba.

- Jól - pusziltam meg, mire ő felállt velem együtt, majd az említett kis helység felé igyekezett, halkan, hogy a fotelben alvó fiúk ne kelljenek fel.

Miután sikeresen beértünk Harry bezárta az ajtót és a kulcson is fordított egyet a biztonság kedvéért.

- Gyere baba, most kiengesztelsz azért, amit a kocsiban műveltél velem. - vigyorgott perverzen és elkezdett felém sétálni.

- Ó, szóval ki kell, hogy engeszteljelek? - vontam fel a szemöldököm mosolyogva.

- Bizony ám - lépett még egy lépéssel közelebb hozzám. 

- Rendben - bólintottam. Akkor kezdjük. De nem fogom magam olyan hamar megadni.

Megfordultam, majd 'véletlenül' leejtettem a karkötőmet így lekellet hajolnom érte. A direkt kinyomott hátsómon végig éreztem Harry tekintetét, majd amikor szép lassan felegyenesedtem egy mellkasba ütköztem.

- Ismét játszadozol velem baba? - kérdezte rekedt és vággyal teli hangon.

- Én? - léptem ki előle, nehogy megtudjon csókolni, vagy akár csak érinteni ezzel is hergelve őt  - Sosem tennék ilyet - ráztam meg a fejem, majd elkezdtem magam a kezemmel legyezni. - Olyan meleg van itt - fújtam ki a levegőt és szépen lassan levettem a felsőm.  Aztán ugyan ezt megismételtem s nadrágommal is ügyelve arra, hogy amikor lehajolok a nadrágomért a fenekem Harry látóterében legyen.

- Már is jobb - dobtam le a cuccaim a földre. - Neked nincs meleged? - indultam meg felé karcsú léptekkel.

- Nem is kicsik - nyelt egy nagyot. Én pedig levettem róla a felsőjét és jó szorosan hozzábújtam, hogy ott lent összeérjünk.

- Szeretlek - motyogtam fedetlen felsőtestébe a legerotikusabb hangomon, ő pedig válasz helyett csak letámadott ajkaival.

~*~

- Baba! - szólított valaki. Illetve nem valaki, hanem Harry. Ő szokott mindig így hívni.

- Mi az? - fordultam felé az ágyban fáradtan.

- Nemsokára leszáll a gép, ki kell mennünk és leülni.- söpört ki egy tincset az arcomból.

- A többiek még alszanak? - nyitottam ki az egyik szemem.

- Valójában Jenn-ék már felkeltek, de a fiúk még alszanak. Kifáradtak nagyon meg ugye pár óra múlva kezdődnek a próbák. - húzta el a száját. Tudni illik, hogy ma este koncert ezért is repülünk vissza Manchesterbe . Reggel 8-kor kezdődnek a próbák, nekünk pedig esélyünk sem lesz pihenni addig. A díjátadó 3-ig tartott after party-val együtt ( ahol nekünk szigorúan meg volt tiltva, hogy igyunk ) onnan egyből siettünk a reptérre, majd ezalatt a 3 óra alatt pihenhettünk, amíg a repülőn ültünk. 

- Fáradt vagyok. Ez a te hibád te fárasztottál ki teljesen - néztem rá tettetett mérgességgel.

- Ugye tudod, hogy nagyon cuki vagy, amikor mérges vagy? - kérdezte vigyorogva, majd kipattant az ágyból, mert kopogtak.

- Nemsokára leszállunk gyertek ki és üljetek le! - hallottam Jenn hangját, mire Hazz bólintott egyet és felvette a felsőjét.

Én is felpattantam, majd gyorsan felöltöztem és már ki is mentünk a többiekhez akiket Jenn és Paul próbált felébreszteni.

~*~

Érdekes. Érdekes. Érdekes.

Mint ahogy láthatjuk a fényképen drága gyönyörű énekesnőjét Selena Gomezt (19) és a One Direction szívtipróját Harry Stylest (19) ismét együtt kapták lencsevégre, ahogy beszállnak a magán repülőgépbe. Ez így még nem is lenne egy kapcsolatra utaló dolog, ha a banda többi tagja nem később érkezne meg, mint ők. Fényképészeink állítása szerint egyedül tartózkodtak a repülőben, amíg a többiek meg nem érkeztek és nagyon élvezték egymás társaságát.

Majd amikor Harry Styles felsétált telefonjával a kezében, véletlenül sikerült lencsevégre kapnunk készülékét, amin a háttérképe nem más mint Selena Gomez turnéjük első koncertjén, amint az új eléggé érzelmes dalát énekli a 'The Hearts Wants What It Wants' - ot. Vajon titkolnak előlünk valamit? Mindenesetre, ha tudni szeretnéd, akkor tarts velünk a további napokban is! 

Olvastam fel a kocsiban ülve a cikket. Harry csak kivette a kezemből az újságot, majd fogta és   eldobta, amin a többiek röhögtek egy sort.

- Addig nem fognak leállni, amíg be nem valljátok - pillantott hátra Jenn egy pillanatra. - Tulajdon képen mikor is szeretnétek ezt bejelenteni? - tette fel azt a kérdést, amire még mi sem tudtuk a választ.

- Nem tudom.. - mondtam,majd elővettem a telefonom, ugyanis egy üzenetem érkezett.

25. Fejezet - Grammy

- Gyere Selena! - szóllt Jenn, majd egy testőr megállt mellettem és kivezetett a kocsihoz, ami elvisz minket a díjátadóhoz.

- Selena! Egy képre kérlek! - kiáltották a rajongók és nekem/nekünk sajnos ismét nem volt időnk. 8 óránk volt még a díjátadóig és ez nálunk kevésnek számít. Főleg ha a fiúkról van szó. Nem bírnak megülni egyhelyben. Kész katasztrófa.

- Mássz be gyorsan - nyitotta ki az ajtót a testőröm, majd eleget téve a kérésének beszálltam a kocsiba ő pedig egyből rám csapta az ajtót és már ment is vissza a következő 'csomagért'.

Amíg egyedül várakoztam elővettem a telefonom és csináltam magamról egy képet, majd felraktam Twitterre.

@selenagomez: Tegnap óta nem nagyon aludtam. Ma pedig 6 órát repültem. Plusz a díjátadó után jön még 3 vissza Manchesterbe, utána próba holnap este pedig show time . Elfáradtam, de persze ott leszek a koncertem. Sosem okoznék nektek csalódást! Szeretlek titeket! Manchester találkozunk holnap! :) <3

- Mássz gyorsan befele! - hallottam meg ismét a testőr hangját, majd megjelent mellettem Harry teste.
- Szia baba - mosolygott rám, majd nyomott egy puszit az orromra és elővette a telefonját.
- Jó a háttérképed! - mutattam a mobilra mosolyogva, amin az én fényképem volt még a legelső fellépésről.
- Köszönöm és tudom. - mosolygott rám, majd felnyitott a készülékét - Nagyon szép lány ám.
- Szerintem lehet találni tőle szebbet is - húztam el a számat.
- Szerintem meg ő a leggyönyörűbb a világon - nézett a szemembe.
- Komoly érzelmeid vannak ez iránt a lány iránt? - csúszott ki a számon.
- Nagyon is és remélem neki is irántam - csúsztatta kezét az arcomra.
- Igen, neki is - suttogtam, majd megcsókoltam őt. Szerencsére a besötétített ablak miatt nem látott minket senki, ezért nyugodtan élvezhettük egymás társaságát.
- Jut eszembe - mondta, miután elváltunk egymástól, ugyan is a tömeg hangosan kezdett sikítani ami azt jelentette, hogy jön a következő fiú. - fáj még a fejed? -tette el kezéből a telefonját.
- Egy kicsit.. - húztam el a számat - szerintem azért, mert alig aludtam. És nem is nagyon fogok. - sóhajtottam.
- Én sem hidd el, de nem szeretném, hogy valami bajod essen - mondta, majd hirtelen kinyitódott az ajtó és míg Lou  nevetve vágta le magát a velünk szemben lévő ülésre, addig Niall durcázott.
- Mi a nevetés tárgya? - kérdeztem mosolyogva.
- Niall-t elkapta az egyik rajongó és az ujjára húzott egy gyűrűt amit most nem tud lehúzni - nevetett a hasát fogva Lou.
- Mutasd - nyújtottam a duzzogó ír felé a kezem.
- Nem - fordult még jobban el tőlünk.
- Na, Niall ne legyél már ilyen gyerekes - néztem rá, majd felálltam amennyire csak tudtam és belehuppantam Harry ölébe így pontosan Niall-el szembe ültem.
- Ahh - nyögött fel Harry, ugyanis pont a férfiasságára ültem - ha nem szeretnéd, hogy most azonnal itt Lou-ék előtt leteperjelek, akkor óvatosabban mozogj - mondta és a hangján hallani lehetett, hogy tényleg alig bírja visszafogni magát.
- Bocsesz - nevettem, majd ismét visszafordultam Niall felé, így már nem Harry büszkeségén ültem, hanem a térdein. Hazudtam volna, ha azt mondtam volna, hogy nem nyomtam ki direkt a fenekem, hogy még jobban idegesítsem, de hát ezeken nem nagyon szokták bevallani a lányok nem de?! Hirtelen megéreztem egy kezet az említett testrészemen, majd Harry előrébb hajolt, hogy a fejét a hátamnak tudja dönteni. Lélegzetvételeit pedig szerintem még Lou is hallotta.
- Jézus haver - szólalt meg Niall megenyhülve.
- Én szóltam. - vette el a kezét a hátsómról, majd körbeölelte a derekam fejét pedig a hátamba fúrta.
- Kikészíted ezt a fiút - vigyorgott Lou, majd a fejét ez elől lévő ajtóra szegezte, ugyanis az nyitódott, nekem pedig már esélyem sem volt lemászni Harry öléből.
Liam és Zayn gyorsan beültek, mert amikor az ajtó kinyílt a sikítás még nagyobb lett.
- Gyerekek, azt hiszem megláttak titeket - fordult felénk Liam sajnálattal az arcán, majd megakadt a szeme a szenvedő Harryn.
- Neki meg mi baja? - mutatott az említett személyre, mire én csak megmozgattam a csípőm.
- Bassza meg Selena, szétszakad az alsóm! - nyögött fel Hazz.
- Rendben. már értem. - nevetett fel Liam, majd visszafordul az ugyanúgy nevető Zayn-hez.
- Na mutasd azt a gyűrűt édesem - pillantottam Niallre, majd megkapaszkodtam, ugyanis fékezett az autó én pedig azt hittem, hogy előre esek.
- Nyugi, nem engedem, hogy előre essél. - morogta Harry. Válaszul felemeltem a derekamon pihenő kezét, majd adtam rá egy puszit.
- Nem jön le - nyögött fel Niall, Lou-ból pedig ismét kitört a röhögés.
- Van nálam kézkrém azt, ha rákenjük biztos lejön. - mondtam, majd nyúltam volna a táskámért, de biztos voltam benne, ha egy ilyen hirtelen fordulatot teszek Harrynek 'fájdalmat' okozok.
- Bébi kellene a táskám! - szóltam neki, mire ő kinyújtott a bal kezét kitapogatta, hogy hol van a keresett tárgy, majd az ölembe nyomta.
- Na nézzük hol is van - nyitottam ki, majd a keresésébe kezdtem.
- Mik vannak abban a táskába?- kérdezte rémülten Zayn.
- Hát, zsepi, fülhallgató, smink , töltő, fülbevaló - vettem ki az említett tárgyakat - apró, egy 20 dolláros, telefontok, papír galacsinok, pénztárca, öhm.. - mondtam, majd arrébb raktam az éppen kezembe kerülő óvszereket.
- Arra szükségünk lesz ma, azt garantálom, ha már ennyire megkínoztál - tért vissza közénk Harry, mire a többiek felnevettek én pedig csak a könyökömmel oldalba böktem.
- Itt is van a krém - húztam ki a keresett eszközt, ezzel is elterelve a figyelmet a szexuális életünkről.
- Kérlek vedd le - nézett rám könyörgően Nialler, majd hosszú idő után először előhúzta a kezét a zsebéből, amin rajta volt egy...barbis rózsaszín gyűrű?!
Akaratlanul is mindannyian nevetésbe törünk ki a szín és a barbi láttán, szegény Niall, pedig csak unottan várta, hogy abbahagyjuk.
- Na gyere, leszedem neked - hagytam én először abba a nevetést.
-  Ha már a többieket nem tudjuk rávenni, hogy abbahagyják a nevetést, megkérhetlek, hogy csináld megint azt a mozdulatot a csípőddel? - nézett rám.
Elvigyorodtam, majd ismét megismételtem azt amit Niall mondott, mire Harry felnyögött és belemarkolt a csípőmbe.
- Ezt most miért? - tette fel fájdalmas arccal a kérdést.
- Nem szép dolog nevetni a másikon - vigyorgott Niall, miközben én próbáltam leszedni az ujjáról a gyűrűt.
- De hát a többiek is nevettek! - emelte fel egy kicsit a hangját, de valójában nem volt mérges.
- Látod, ezért jó, hogy most Eleanor nincs itt - nevetett Lou. - jut eszembe felhívom - vette elő a telefonját és tárcsázta barátnője számát.
- SIKERÜLT! - kiáltottam fel, mire Liam ijedtében megugrott és felénk kapta a fejét.
- Jézusom köszönöm! - kiáltott fel Niall, majd rám vetette magát és olyan szorosan ölelt, hogy már levegőt is alig kaptam.
- Haver elég lesz, a végén még azt hiszem, hogy ráakarsz mászni a csajomra - nevetett fel Hazz, mire Niall lemászott rólam és visszaült a helyére.
- Nyugi sosem másznék rá senkinek sem a csajára, főleg nem a tiétekére és Sel olyan nekem mintha a húgom lenne, ezt tudod jól - veregette meg a Harry vállát.
- Tudom haver. - mosolygott, majd rám pillantott és nyomott egy puszit a számra.


- Megérkeztünk! - szólalt meg a sofőr, mire Harry kinyitotta az ajtót, hogy ő kiszálljon előttem, majd nyújtotta a kezét, amit el is fogadtam, ugyanis egy kerítés mögött parkol a kocsi, ahova a rajongók nem tudnak bejutni, ám a túloldalon ott álltak és át is láttak rajta.
- Nem baj, ha meglátnak? - álltam meg Harry mellet és vele együtt néztem, ahogy a többi barom egyszerre akar kiszállni az autóból.
- Már mindegy nem? - mosolygott rám, majd nyomott egy puszit a homlokomra, mire a kerítés mögött álló tömeg még hangosabban kezdett el sikítani.
- Srácok ez nem jó ötlet nem fogtok kiférni mindannyian. - mondtam, majd odaadtam Harry-nek a táskám és a laptopom, hogy rendet rakjak közöttük, mivel még Jenn és Paul nem érkezett meg a másik kocsival. Valahol a dugóba ragadtak.
- Na jó, hagyjátok abba - álltam meg előttük, mire hirtelen Niall kiesett az autóból pontosan mellém a földre.
- Aúú! - kiáltott fel, mire én csak felsóhajtottam és a kezemet nyújtottam ezzel segíteni neki felállni.
- Na jó, én nem akarok kiesni. - lépett ki gyorsan Liam.
- Jó döntés - nevettem, majd a még mindig földön fetrengő Niall-re pillantottam -Meddig akarod még a halálodat játszani? - vontam fel a szemöldököm, mire ő fújtatott egyet és megfogta a kezem, így segítettem neki felállni.

~*~

- Szia Selena - köszönt Hanna a régi/új stylistom.

- Szia Hanna! - álltam fel mosolyogva Harry mellől.

- Mi újság? - kérdezte kedvesen, majd behúzta a folyosón lévő ruha tartót rajta jó pár estélyivel.

- Semmi, hulla vagyok - fújtam ki a levegőt, majd visszahuppantam Hazz mellé.

- Elhiszem. - nézett rám megértően és örültem neki, hogy nem kérdezgeti folyamatosan, hogy együtt vagyunk-e vagy sem. - Na szerintem ez jól néz ki - vette is le az első estelyit.

Az egész ruha vörös volt és pánt nélküli.

- Ez jól néz ki, de az a kék sem rossz! - mutattam egy a vöröshöz hasonló tengerkékre.

- Megyek addig ezt felpróbálom - indúltam meg a direkt öltözésre kialakított sarokba. 

- Megyek segítek! - állt fel Harry.

- Megoldom egyedül is - intettem le, mire Hanna felnevetett, Hazz pedig 'mérgesen' visszahuppant a kanapéra.

Magamra kaptam a ruhát, majd kiléptem az öltözőben tartózkodó két ember társaságába. 

- Na milyen? - fordúltam körbe.

- Szép vagy, de valahogy ez nem az igazi - nézett végig rajtam már vagy huszadjára Hanna.

- Szerintem se - vizslattam magamat a tükörben lemondóan. - Leveszem - indúltam vissza a fülkébe. 

- Hidd el baba én elnéznélek téged órákon át ezekben a szép ruhákban. Na meg azok nélkül is - gondolkozott el egy pillanatra, mire Hanna csak felnevetett - De mennem kell, most írt Lou, hogy nekem is átkellene öltöznöm - nyomott egy puszit a számra, majd kilépett az öltöző ajtaján.

- Nagyon aranyosak vagytok együtt - nézett rám mosolyogva Hanna,

- Köszönöm - viszonoztam a gesztusát - igazából még csak ma reggel  óta vagyunk hivatalosan együtt, de nem is tudom. Én már régóta szerelmes vagyok belé. És ha nem hazudik akkor ő is belém. - mosolyogtam, majd immáron már nem mentem be a próbafülkéve, hanem Hanna előtt vettem fel a tengerkék ruhát. 

- Hát ahogy elnézem nem hazudik.

Látnod kellett volna, ahogy rádnéz. A tekintete csak úgy csillogott. Teljesen látszik rajta, hogy szerelmes. - örültem, hogy egy külső szemlélő ijeneket mond, mert így csak még biztosabb voltam benne, hogy tényleg nem ver át.

- Na ez milyen? - fordúltam ismét körbe ezzel is terelve a témat.

- Hmm. Még mindig nem az igazi - rázta meg a fejét szomorúan Hanna.

- Akkor mutasd azt a vajszínűt - mutattam egy jumpsuit-hez hasonló ruhára. 

- Nem tudom.. - akasztotta le, miközben én már a fekete csipkés fehérneműszettemben álltam mellette és nézegettem a ruhákat. 

- Igazad van. Ez nem illik ilyen alkalomra - adtam neki igazat, ő pedig vissza akasztotta azt a helyére.

10 perc keresgélés és próbálhatás után még mindig nem találtuk meg a megfelelő ruhát én pedig ismét fehérneműben álltam mellette.

- Ez fárasztó - hunytam le a szemeimet egy pillanatra. - nem tudom hogy fogom kibírni, a repulőn biztos aludni fogok, de nem kellene, mert még rengeteg dolgom van.. - dörzsöltem meg az arcom.

- Visszajöttem! - nyitott be Harry, majd meg is állt egyhelyben. - Hűha. - nyelt egy nagyot és végigmért nem is egyszer. - Szóval... - vakarta meg a tarkóját, én pedig csak mosolyogva megráztam a fejem és a kanapén heverő bálsony köntöst magamrakaptam a hajamat pedig felfogtam egy kis nyomi kontyba.

- Tudod.. - húzott magához Harry - így vagy a legszebb. Smink nélkül és ilyen szanaszét álló hajjal. - mosolygott, majd a homlokát az enyémnek döntötte én pedig lecsukott szemmel vártam, hogy megcsókoljon, de helyette Hanna jelenléte miatt csak egy hosszú puszit nyomott a számra.

- Köszönöm - öleltem meg szorosan, majd visszafordúltam Hannához, aki egy fehér ruhát tartott vigyorogva a kezébe.

- Azt.. - léptem hozzá közelebb - ez gyönyörű - fogtam meg, majd gyorsan bementem az öltözőbe, hogy felkapjam magamra, ugyanis ezt melltartó nélkül kell felvenni.

- Imádom! - léptem ki a kisajtó mögül és meglepetésemre már nem csak Harry és Hanna volt bent az öltözőben, hanem a többiek is készen állva ültek a kanapén.

- Hát ti? - kérdeztem tőlük. Nem mintha nem örülnék nekik, csak általában náluk az öltözködés nem zajlik le ilyen hamar.

- Különös módon hamar készlettünk és átjöttünk - mosolygott Niall, majd végignézett rajtam - ebbe leszel? Mert ha nem szerintem ebben kéne lenned. Ez tökéletek!

- Szerintem is! - mondta Harry és Hanna egyszerre.

- Van egy olyan érzésem, hogy Harrynek csak a felső - mutatott Lou a kezével az igen kivágott részre - része miatt tetszik. - nevettet fel a többiekkel, mire az említett megdobta Lou-t egy díszpárnával.

- Akkor ez lesz - mondtam boldogan, majd beültem a sminkes asztal elé, ahol a számomra ismeretlen férfi el is kezdte csinálni a sminkem.

Egy egyszerűt kaptam, mivel nem szeretem, ha annyira 'kiszinezik' a bőröm.

Miután mindennel készen lettünk hajjal sminkel stb.. Pihentünk még egy pár percet és vártuk, hogy Jenn betoppanjon és szóljon nekünk, hogy indulhatunk.

- Gyönyörű vagy! - karolt át hátulról Harry.

- Köszönöm, te is nagyon jól nézel ki  - tettem a kezem az övéire amik a csípőmön pihentek.

- Gyerekek, jöjjön mindenki itt az idő - lépett be egy pillanatra Jenn, majd már itt is hagyott minket. 

- Hát akkor menjünk - fogtam meg Harry kezét, így egymás mellett sétálva hagytuk el az öltözőt.

- Először egyesével menjetek ki, hogy úgy is csináljanak rólatok képeket, utánna pedig együtt. - magyarázta az egyik statikus és már intett is, hogy mehetek.

Minden olyan volt mint a többi díjátadón. Kimentünk fotózkodtunk egyedül, aztán csoportokban is. 

A csoport kép annyira érdekelt, hogy milyen lett, hogy odamentem egy fotóshoz és megkértem őt, hogy mutassa meg.

Eszméletlen jó kép lett. Ahogy Harry átöleli a derekaim és mint belemosolygunk a kamerákba. Nagyon tetszett.

- Köszönöm, ez nagyon jó kép lett - mosolyogtam a fotósra.

- Én köszönöm - viszonozta geztusom.

- Ez majd melyik honlapon lesz megtalálható? 

- A HollyWoodTeenageLife Facebook oldalán már holnap fent is lesz. - mondta, majd adott egy kártyát, amin rajta van az említett honlap neve.

- Köszönö, viszlát - köszöntem el tőle, majd tovább mentem a rám váró fiúkhoz.

- Mit csináltál? - kérdezte Harry érthetetlenül.

- A képre voltam kiváncsi, ezért megnéztem és tényleg nagyon jó lett, majd megkérdeztem, hogy melyik oldalon lesz fent ő pedig adott egy kártyát - vettem ki a kis táskámból az említett papírt - amin rajta van a honlap címe. 

- Ó - mondták egyszerre ezzel lezárva a témát.

- Selena! - szólított meg az első intejúra várakozó nő. Odasétáltam hozzá mögöttem a fiúkkal s mosolyomat felvéve felkészültem a magánéleteinet súroló  kérdésekre. - Szia, nagyon örvendek Hailey vagyok - nyújtotta a kezét a vöros hajú riporter.

- Én is nagyon örvendek - fogadtam el udvariasan.

- Mostanában az a hír kering, hogy együtt vagy Harry Styles-sel. Ez igaz? - tette fel azt a kérdést, amire számítottam, ám nem akartam rá válaszolni. - Nem rég megjelent egy cikk ahol a kocsiban lefényképeztek titeket, ahogy Harry ölében űlsz, ő pedig téged ölel hátulról. - vonta fel a szemöldökét ezzel is kérdőre vonva engem. Mindig is utáltam az ilyet.

- Az igazság az, hogy...

24. Fejezet - 'Sakkoztunk'

- Hány óra van? - kérdeztem a mellettem illetve alattam fekvő Harry-tól.

- Fél 10. Miért? - simította át ismét a hajamban az ujjait. 

- Itt négy napot maradunk ugye? - pillantottam fel rá.

- Igen, de miért? - nézett rám még mindig értetlenül. 

- Hmm. Elmehetnénk sétálni, vagy fagyizni. Megkívántam a fagyit - ültem fel az ágyban, majd a bőröndjeim kutatásába indultam, de nem találtam sehol.

- Hol vannak a bőröndök? - dugtam be a fejem értetlenül a hálóba, ahol Harry még mindig az ágyon volt szét terülve.

- Nem tudom - vonta meg a vállát - már felkellet volna őket hozniuk nem? - emelte fel a fejét éppen csak annyira, hogy lásson.

- De éppen ez az. - lehuppantam hassal az ágyra és a rajta pihenő telefonomat felvettem, hogy Jenn-t felhívhassam.

Miután tárcsáztam a számát három pittyegés után már fel is vette.

- Hallo? - szólt bele menedzserem.

- Szia Jenn én vagyok az Selena - köszöntem neki.

- Szia, minden rendben? - kérdezte automatikusan.

- Nem nincsenek itt a bőröndjeim - panaszoltam el neki problémám.

- Mindjárt utánajárok, hogy hol vannak. - mondta, majd letette. 

- Na? - pillantott rám Hazz.

- Azt mondta, hogy utánajár - mondtam, majd a fejemet ráraktam a kezemre és úgy vártam tovább.

- Baba..- szólalt meg Harry.

- Igen? - nyitottam ki szemem.

- Olyan gyönyörű vagy - simította végig kezét az arcomon, majd közelebb csúszott hozzám és adott egy csókot.

Tevékenységünket mobilom idegesítő zaja zavarta meg.

- Igen? - vettem fel levegő után kapkodva.

- Mindjárt ott lesznek, csak egy kis hiba történt. - magyarázta Jenn.

- Az enyémeimet is hozzák Selena szobájába! - kiáltotta Harry, mire én kikerekedett szemekkel rápillantottam.

- Öhm. Selena ugye nem..? - kérdezte kellemetlenül Jenn.

- De..- mondtam, mivel tudtam mire gondol.

- Hjajj te lány.. - sóhajtott, de hallottam a hangján, hogy mosolyog - 10 perc és ott vannak a bőröndök - adta be végül a derekát és tudom jól, hogy legbelül örül ennek nagyon.

- Jenn - szólaltam még meg mielőtt letettük volna a telefont.

 - Igen? 

- Szeretlek nagyon - mondtam ki, azt amit alig mondunk egymásnak.

- Én is téged manókám - sóhajtott egyet, majd lerakta.

~*~

- Nagyon fontos bejelenteni valónk van, mindenki jöjjön a folyosó végén lévő tárgyalóterembe - olvastam fel Jenn üzenetét hangosan, hogy a combomon fekvő fiú is hallja. - Vajon mi lehet a baj? - pillantottam érthetetlenül Harry-re, aki csak megvonta a vállát, majd felállt, hogy felöltözött.
Mivel én már fel voltam öltözve, ezért csak tovább az ágyban ücsörögve vártam, hogy készen legyen és indulni tudjunk.
- Na gyere baba - állt meg mellettem, majd nyújtotta a kezét. Felálltam az ágyra, hogy megigazítsam még gyorsan a nadrágom és így 'tornáztam' Harry előtt.
- Nagyon tetszik ez a felállás - néztem le rá vigyorogva.
- Igazán? - húzta fel játékosan a szemöldökét - Én úgy gondolom, hogy sokkal jobb, ha egy fiú a nagyobb. Gondolj bele, hogy nézni ki, ha így sétálnánk az utcán? - ragadta meg a csípőmet, majd közelebb húzott magához.
- Most nézd meg. - markolt bele a fenekembe - meg sem tudlak csókolni - rázta rosszallóan a fejét, majd a térdem alányúlt ezzel megrogyasztva lábaimat majd gyorsan felkapott az ölébe és egy csókot nyomott a számra.
- Rendben, most már lerakhatsz.. - kulcsoltam össze karomat a nyaka körül.
- Nem, nem - rázta meg a fejét és kilépett velem a folyosóra.
- Harry, ne csináld már - temettem nevetve arcomat a nyakába, majd alig észrevehetően szippantottam be mámorító illatát.
- Mi folyik itt srácok? - hallottam meg Liam hangját mögülünk.
- Jaj ne.. -nevettem fel, majd felemeltem a fejem és rátámasztottam Harry vállára így pont ráláttam a mögöttünk sétáló többiekre.
- Harry nem akar lerakni. - mondtam amolyan "ez van ezt kell szeretni" stílusban.
- Ti akkor..? - mutatott ránk sokat sejtve Zayn.
- Igen. - sóhajtottam megadóan.
- Ennyit arról, hogy a srácoknak nem szólunk - suttogta Harry a fülembe, majd megtorpant és letett.
- Nincs értelme előttük titkolni - néztem a szemébe, majd eltoltam magam elől Haroldot, hogy rálássak a többiekre.
- Akkor ezt meg kell ünnepelnünk! - csapta össze a tenyerét Lou.
- Én ma nem ünnepelek! Sétálni megyünk este - mondtam, mire Harry összekulcsolta az ujjainkat és belépett a tárgyalóterembe, ahol Jenn és Paul vártak ránk.
- Sziasztok! - köszöntünk mind a hatan egyszerre.
- Szia.. - mondta Paul, majd megakadt a tekintete az összekulcsolt kezünkön.
- Erről majd még beszélünk! - mutatott ránk.
- Nincs mit erről beszélni Paul. - szólt közbe Jenn - együtt vannak, hagyd őket. - állt védelmünkre menedzserem.
- Rendben van - ment bele talán túl hamar ebbe az egészbe - de semmi hülyeséget nem csinálni! - rázta meg a mutatóujját.
- Nem fogunk nyugodjatok meg - szólalt meg Harry, majd leült az egyik kanapéra magával rántva az ölébe engemet is.
- Szóval, mi az a nagy bejelentés? - tette fel a kérdés Liam.
- Nos, az a gond, hogy vissza kell mennünk Londonba - mondta Jenn - Nem tudom, hogy mi miért nem tudtunk erről, de ma este fél 9-re ott kell lennünk a Grammy Díjátadón.
- Azt nem Los Angelesben szokták tartani? - kérdezte érthetetlenül Lou.
- De, de most valamiért Londonban lesz. Ennek igazából örülnünk kéne, mert ha Los Angelesben lenne nem érnénk oda időre, szóval - pattant fel Paul - mindenki menjen öltözzön át vagy bármi amit csinálni szoktatok. Tíz perc múlva találkozunk lent az aulában. Nem elkésni! - mondta szigorúan, majd Jenn-el ki is mentek a szobából.
- Hát akkor ebből már nem lesz séta - álltam fel egy kicsit szomorúan.
- Hát akkor ebből már nem lesz buli - utánozta le a mozdulataimat Louis, mire felnevettem és megfogtam Harry kezét.
- Ne aggódj baba, majd bepótoljuk - adott egy puszit a számra, majd kiléptünk és gyorsan visszamentünk a szobába, hogy valami elviselhetőbb göncöt magamra kaphassak.

~*~

- Készen vagy? - kérdezte Harry, amikor már a fekete kabátomat kaptam magamra.

- Igen, de nem láttad a laptopomat? - néztem körbe.

- Itt van - emelte fel az ágyról és a kezembe adta. 

- Köszönöm - mosolygok rá, majd megállok előtte és ránézek. Alaposan végigmérem. Az arcánál kezdem, majd haladok le szépen a nyakánál. Itt már a gyomromban a pillangók elkezdenek mozgolódni. A vállánál tartok. Majd a felsőtestét nézem. A pillangók vadul zakatolnak a hasamban. Miért ilyen tökéletes? És a tökéletes szó alatt nem azt értem, hogy nincs hibája, mert igenis van! De én még azokat is szeretem. Minden egyes hibáját végig csókolnám, és minden egyes hibájánál elmondanám, hogy mennyire fontos nekem és, hogy mennyire szeretem. 

- Minden rendben? - csúsztatja csípőmre a nagy kezeit, majd úgy húz közelebb magához.

- Minden a legnagyobb rendben - pillantottam fel rá mosolyogva és felvettem a szemüvegem, majd kilépve Harry karjai közül az ajtóhoz sétáltam. 

- Most ezt direkt csinálod velem? - nyögött fel, ezzel arra utalva, hogy miért nem hagytam, hogy megcsókoljon.

- Mit? - kérdezem, mintha nem tudnám, aztán mint egy díva hátracsaptam a hajamat és kiviharzottam a szobából.

- Megőrjítesz te lány! - kiáltotta utánam és hallottam, ahogy becsapja maga után az ajtót és nagy lépéseivel próbál meg utolérni.

~*~

- Én fogok nyerni! - kiáltotta el magát Lou miközben Harry-vel birkózott.
- Srácok nyugodjatok le! - jött fel a repülőre Jenn és egy pár pasas kamerával a kezében, akik azt kezdték el felvenni, ahogy a két idióta a földön ütögeti egymást.
- Soha! Amíg be nem vallja! - nyomta le Lou ismét a a nevetéstől fuldokló Harry-t.
- Mit kell bevallania? - kérdeztem értetlenül, ugyan is én semmi ilyenről nem tudtam, pedig egész végig itt voltam mellettük.
- Semmit, csak kellett valami okot találnom, hogy had üthessen tovább - súgta oda nekem Lou olyan halkan, hogy a többiek is meghallották. Remélem érzitek a  mondatban az iróniát.
- Elég legyen! - kiáltotta el magát Jenn, mire a két fiú felpattant a földről és haptákba vágták magukat.
- Ti nem vagytok normálisak - dünnyögtem az orrom alatt nevetve, majd eldőltem a kanapén.
- Hallottam - mondta Lou.
- Nem baj - ültem vissza fel és tekintetemet az érkezők felé tereltem.
- Mizu Chicago? - lépett be a repülőbe Niall napszemüveggel a fején, nyomában a halálosan röhögő Liam-mel és Zaynnel.
- Niall kérlek üljetek le, meg kell beszélnünk valamit! - váltott komolyra menedzserem.
- Szóval, mint látjátok hoztam magammal pár 'vendéget' - mutatott a mögötte álló stábra. - Pár hete aláírtunk egy szerződést a filmmel kapcsolatban. A forgatást már az első koncerten elkellet volna kezdeni, de technikai okok miatt nem tudtuk, ezért most ettől a perctől kezdve indul! - magyarázta, majd megmutatta a stábnak, hogy hol ülhetnek le hátul egy eldugottabb helyen a repülőn.
Felálltam, hogy az utamat a kis közepes méretű mosdó felé vegyem, azzal az okkal, hogy bevegyek valami gyógyszert, mert nagyon elkezdett fájni a fejem.
Miután beléptem és bezártam volna az ajtót, valaki visszanyomta ezzel megakadályozva az egészet.
- Minden rendben baba? - lépett be Harry.
- Persze, csak - dörzsöltem meg a halántékom - fáj a fejem - mosolyogtam rá fáradtan.
- Biztos, hogy csak ennyi? - nézett rám aggódottan.
- Igen - öleltem meg - behoznád nekem a táskám, mert úgy tűnik itt nincs fejfájdalom csillapító.

 - Persze, már is hozom. -nyomott egy puszit a fejemre, majd kilépett az ajtón.
Fogalmam sincs, hogy mi lehet velem.
Bevallom őszintén nekem még sosem fájt a fejem. És ez megijesztett. Biztos, hogy csak azért van, mert kimerültem...

*Harry szemszöge*

- Hazz mit csinálsz? - pillantott felém Lou interjú adása közben, mert nálam nem nagyon szokott lenni női táska.

- Selenának fáj a feje és megkért, hogy vigyem be neki a táskáját, mert ebben van fájdalomcsillapító - indultam vissza a mosdóba.

- Hát nem cuki? - fordult Lou vissza a kamerához - Tiszta szerelmes. Egyébként jól áll neki a táska nem? - suttogta a kamerának.

- Hallak te idióta - kiáltottam még oda neki, majd beléptem a kis helységbe.

- Köszönöm - vette el a kezemből a fekete táskát. 

- Nincs mit. Nagyon sápadt vagy, nincs hányingered? - simítottam végig az arcán. Bevallom megijedtem, féltem, lehet, hogy valami komolyabb problémája van.

- Nincs..- rázta meg a fejét, majd bevette a gyógyszerét.

- Bármi van szólj baba! - húztam magamhoz, majd megcsókoltam. 

Úgy ahogy van tökéletes ez a lány. Menthetetlenül beleszerettem. És halálosan boldog vagyok azért, mert ő is így érez irántam.

Csókunk elmélyült. Kezemet lecsúsztattam fenekére, mire ő elrugaszkodott én pedig feltettem őt az egyik kis pultra. 

Szájáról áttértem a nyakának kényeztetésére, ő  pedig az apró sóhajaival adta tudatomra, hogy tetszik neki. Ez engem pedig csak még jobban beindított.

- Felszállás. Kérem mindenki foglaljon helyet. - szólalt meg az idegesítő hang, ami meg is szakította tevékenységünket.

- A francba már - mordultam fel, majd leszedtem Selenát a pultról.

Kisétáltunk és helyet foglaltunk a többiek között.

- Mit csináltatok ti odabent? -húzogatta a szemöldökét a nekem jobbra ülő Lou.

- Sakkoztunk basszus - kiáltottam fel idegesen, mire a többiek csak felnevettek.

*Selena szemszöge*

Bevallom nem nagyon akartam elválni Harry-től, de muszáj volt.

Jut eszembe, nekünk szabad lenne ezt csinálni a stáb előtt? Hisz még senki sem tud erről a kapcsoltról.

23. Fejezet - Szeretlek (18+)

- Selena! - kiáltottak a rajongók, miközben én a lábaimat szedtem, hogy gyorsabb az autóhoz érjek két testőrrel az oldalamon. Mikor odaértünk kinyitották nekem az ajtót, hogy beüljek a már kocsiban tartózkodó Harry-hez.

- Helló! - köszöntem, mintha ma még nem is találkoztunk volna.

- Szia! - ült előttem mosolyogva.

- Figyelj.. - tértem rá egy olyan témára, ami már egy ideje bökte a csőröm.

- Ne kímélj! - sóhajtott fel fájdalmasan, majd hátradöntötte a fejét. Akaratlanul is kuncognom kellett ezeken a mozdulatokon.

- Nem tudom, de nekem van egy olyan érzésem, hogy van valami közön ahhoz, hogy Taylorral szakítottál.. - mondtam a mondtad végét halkabban, majd lehajtottan a fejem, amint ő rámszegezte a tekintetét.

- Az az igazság, hogy.. - kezdett bele, majd megakadt - tehát az, hogy.. - kezdett bele ismét, de megint nem ment neki. 

- Harry. Mi a baj? Tudod, hogy elmondhatod! - tettem a kezem a térdére.

- Annyi mindent mondanék neked, de torkomon akadnak a szavak, ha a szemedbe nézek... - suttogta, majd megfogta a térdén pihenő kezem és összekulcsolta őket.

- Nem érted ezt... - ingattam a fejem, majd kihúztam a kezem az övéi közül.

- Mit? Selena nem érted, hogy szeretlek? Nem tudom hogyan és mikor történt, de a kurva életbe is beléd szerettem! Ott akarok lenni mindenhol veled! Mindenben segíteni neked! Melletted elaludni, melletted felkelni! Érezni azokat a puha tökéletes ajkaidat! - akadt ki, én pedig csak tátott szájjal bámultam őt - Szeretlek! Mindennél mindenkinél jobban szeretlek! Megőrülök érted! - nézett végül a szemembe. 

Úgy érzem ez az egy szó mindent megváltoztatott.

- Hiszen te is így érzel iránta, csókold már meg! - szólalt meg hirtelen Angela, de látni nem láttam sehol. 

Harry már éppen nyitotta volna a száját, hogy valamit mondjon, de nem engedtem  neki. Ajkaimat az övére tapasztottam és megcsókoltam.

Nyelve bejutási engedélyt kért, amit meg is kapott s így összegabalyodva egy kocsi ülésén adtuk ki az érzelmeinket. 

Ebben a csókban benne volt minden. Remény, fájdalom, törődés és a legfontosabb szerelem. 

- Én is szeretlek Harry - váltunk el egymástól, majd amint meghallotta ezt az egy szót ismét magához húzott és röviden megcsókolt.

- Szeretlek, nagyon! - döntötte homlokát az enyémnek, majd áthúzott maga mellé.

- A srácoknak még egy szót sem! - jelentettem ki, majd arrébb ültem egy kicsit tőle, hisz a fiúk bármelyik percben megérkezhetnek.

- Rendben. - bólintott, majd nyomott egy puszit a számra és már el is húzódott ugyan is nyílt az ajtó.

~*~

- Isten hozta önöket Manchester legjobb és legnagyobb szállodájában! - mosolygott izgatottan a pult mögött tartózkodó hölgy.
Érkezésünket 7 órára mondták és pontosan 7 óra van. Jók vagyunk. 
- Jó napot! - intette le gyorsan Paul, majd Jenn felé fordult, ezzel jelezve, hogy folytassa tovább.
- Le vannak foglalva a szobák. Pontosan 8 szoba. A kulcsokat szeretném elkérni. - rakott le a pultra egy papírt, amin biztos az adatok, vagy mik voltak. 
Mivel engem untatott a beszélgetés, a nagy üvegfalhoz mentem, ahol tökéletesen rálehetett látni a rajongókra. 
Integettem nekik, majd szívet is mutattam a kezemmel. Sokan megfordultak, hogy képet csináljanak, ezért bepózoltam és béke jelet mutattam a kezemmel.
Majd hirtelen megéreztem mind két vállamon egy-egy fejet és még több telefont selfire felkészítve.
Oldalra néztem és az egyik vállamon Niall támasztotta az állát és vágott idióta fejeket, a másikon pedig Harry.
Felnevettem, utoljára még belenéztem egy kamerába majd hátrébb léptem egyet, mire a fiúk majdnem összeestek.
- Ezt még visszakapod! - mutatott rám mérgesen Niall, majd vigyorogva kinyújtotta a nyelvét, mire nekem ismét nevetnem kellett.  

- Selena tessék a kártyád - nyomta a kezembe Jenn az említett tárgyat. - Mehetsz nyugodtan fel! - mosolygott rám, majd a fiúkhoz fordult és nekik is kiosztotta a kártyájukat.

A táskámat fogva indultam el a lifthez, ahol amikor beszálltam megnyomtam a 8-as gombot. 

Amikor éppen bezáródott volna az ajtó egy kéz jelent meg közöttük ezzel megakadályozva azt, hogy bezáruljanak.

- Te teljesen megőrültél? - kérdeztem miután tudatosult bennem, hogy ki is az illető.

- Ha a közelembe vagy, akkor igen. - vonta meg a vállát vigyorogva Harry, majd  miután bezáródott a lift ajtaja rátapadt az ajkaimra és megcsókolt.

Én pedig nem is ellenálltam neki. Rájöttem, hogy nem tilthatom meg magamnak azt, hogy boldog legyek. Talán igaza van Louinak. Akár meg is változhat egy bizonyos személy miatt. 

- Gyere - vállt el lihegve az ajkaimtól, amint kinyitódott a lift, majd kikapta a kezem közül a kártyát, összekulcsolta az ujjainkat és a megadott számú ajtó keresésére indult.

Miután megtalálta kinyitotta a kártya segítségével és berántott a hotelszobába.

Eldobott mindent a kezei közül és nekinyomott a falnak majd úgy csókolt tovább.

Kezeit fenekemre csúsztatta ezzel jelezve, hogy rugaszkodjak el a padlótól. Miután ugrottam egyet és a lábaimat a csípőjére kulcsoltam, csókunkat nem megszakítva indult velem a hálószobába. Illetve csak találomra kinyitott egy ajtót, hiszen még csak most járunk itt először.

Szerencsére a megfelelőt nyitotta ki és miután lábával becsapta az ajtót pár másodperc alatt már éreztem is magam alatta puha ágyat.

Ám az érdeklődésemet sokkal jobban lekötötte Harry szája s teste.

Kezemet levezettem a nadrágjának gombjaihoz, majd azt kezdtem el birizgálni, míg ő áttért nyakam csókolgatásába. 

Megfogtam Harry fekete pólójának az alját, majd egy hirtelen mozdulattal megszabadítottam őt tőle. Ő is megismételte ugyan ezt az én felsőmmel, majd melleimet kezdte el kényeztetni.

Olyan gyengéden ért hozzám, mintha egy porcelán baba lennék. Féltett, de mitől? Hisz ő sosem bántana engem.

Miután megszabadultunk egymás nadrágjaitól Harry mielőtt eldobta volna az övét kivett a zsebéből egy kis zacskót. Tudtam, hogy óvszer és örültem is neki, hogy gondolt erre. 

Felhelyezte magának, majd belém hatolt. Egyáltalán nem fájt, olyan óvatos volt. Ám egy idő után nekem elegem lett a lassú tempóból, így belemélyesztettem körmeim Harry hátába ezzel jelezve gyorsabban.

A fiú felszisszent, ( biztos meg fog maradni..) majd váltott a tempón.

Végig engem nézett. A szemei szinte már feketék voltak a vágytól és úgy csillogtak akár a csillagok.

- H-Harry. - nyögtem ki a nevét, amikor már éreztem, hogy közeledek.

- Én is mindjárt szépségem - lihegte ajkaimra, majd egy gyengéd csókot lehet rá. 

Amint elvált tőlem hátam s izmaim megfeszültek és jó érzés járta át a testem. Harryével egyszerre. Egyszerre éltük át a gyönyört. 

Legördült rólam, majd az óvszert leszedte magáról és beletekerte egy zsepibe. 

Azt pedig kidobta az éjjeliszekrény mellett található kukába. 

Én a takarót magamra húzva becsukott szemmel pihentem és vártam, hogy két erős kar fonódjon a derekam köré.

- Szeretlek - suttogta fülembe, majd nyomott mögé egy puszit és a nagy mancsait körém fonva húzott magához, ezzel már két vágyamat is teljesítve.

~*~

Hangos kopogásra nyitottam ki a szemeimet, majd hogy utánajárjak ki zaklat lehámoztam magamról a még alvó fiú kezeit felvettem Harry fekete felsőjét és a bugyimat, majd kibaktattam az ajtóhoz.

- Sele - szólalt meg az illető amint kinyitottam a nagy fadarabot, ám megakadt a szava. 

- Mi az? - vontam fel a szemöldököm. Előtte nem fogok tagadni semmit. Tudom, hogy Harry pólója miatt akadt meg a szava. Senki másnak nincs 'Hipsta Pleas' - es pólója.

- Ez az amire gondolok? - kérdezte immáron izgatottan Niall.

- Ha valami kajára gondolsz, akkor nem - ráztam meg a fejem nevetve.

- Most az egyszer nem - vigyorgott, majd hirtelen feltűnt mellette Lou feje.

- Ójaj. Ez az amire gondolok? - tette fel ő is ugyan azt a kérdést mint Niall.

- Mióta szoktatok ti ennyit gondolkodni? - vontam fel a szemöldököm.

- Háát.. - válaszolták egyszerre, majd a mögülem nyíló ajtóra kapták a kíváncsi tekintetüket, ahonnan Harry lépett ki. De nem akárhogyan. Pucéron.

- Basszus Harry vegyél fel valamit! - csaptam be a fiúk előtt az ajtót.

- Miért? Már láttatok pucéron bébi - vonta meg a vállát, majd megdörzsölte a két szemét, mint egy kis óvodás. 

- Harry - pillantottam rá unottan, majd amikor bement újra kinyitottam az ajtót és két óriási vigyorral találtam szembe magam.

- Ez most már biztos az amire gondolunk! - tolt arrébb a kezével Lou, hogy beléphessenek.

- Ti hirtelen olyan sok dologra gondoltok! - kiáltottam fel, mire ők felnevettek, majd levágódtak a kanapéra és engem kezdtem el bámulni.

- Mi van? - kérdeztem rá flegmán, majd ismét a háló ajtaja felé kaptuk a tekintetünket ugyanis Harry felöltözött. Ha lehet annak nevezni, hogy magára rángatta az alsóját. 

- Sziasztok srácok! - túrt bele hosszú hajába, majd leült a fiukkal szembe.

- Nos? - vonta fel a szemöldökét 1 perc után Niall.

- Mi nos? Komolyan azt várjátok, hogy most ezt magyarázzam el? - mutattam körbe - szerintem eléggé érthető a helyzet.   - huppantam le fújtatva Harry mellé, ő pedig átdobta a kezét a vállamon és magához húzott.

Nem is tudom min idegesítettem fel magam..

- Igaz, ezt nem lehet félre érteni - bólogatott Lou, majd mosolyogva ránk nézett - Örülök, hogy végre egymásra találtatok - nézett a szemembe. Láttam rajta, hogy őszintén gondolja és ez csak még jobban megerősítette azt, hogy jól döntöttem.

- Én is, nagyon! - mondta Niall is, majd megcsapkodta Lou kezét - gyere menjünk hagyjuk őket turbékolni. - pattant fel, mire én ezen csak nevetni tudtam.

Megölelgettem őket, majd miután kiléptek az ajtón megfordultam és Harry két szép szemével találtam magam szemben.

- Mi a baj? - kérdeztem tőle.

- Semmi.. - mosolygott - Baba, ez így nem hivatalos, ha nem kérdezem meg - lépett közelebb hozzám - Lennél a barátnőm? - fogta meg az arcom, mire nekem arra egy nagy mosoly kúszott. Válaszul nem mondtam semmit, csak megcsókoltam.

- Tudod - mondta lihegve, amikor elváltunk egymástól - sosem éreztem senki iránt ilyen emésztő, lángoló, elsöprő szerelmet. - nézett a szemembe -  Mindig.. Mindig ha távol vagy tőlem, utánad vágyok, hogy átélhessem én is veled minden örömöd, és ott legyek, ha baj van, hogy segíthessek. Olyan.. Önzetlennek és tisztának érzem ezt a kötődést... Ezt veled tanulhattam meg. Mert tanulok tőled. Ha mellettem vagy.. Tudod milyen hatással vagy rám? - kérdezte, mire én megráztam a fejem ezzel azt jelezve, hogy nem - Egyszerre lenyugtatsz és felpörgetsz. Ez a kettőség teszi olyan varázslatossá a pillanatot. - fejezte be, majd ismét megcsókolt. 

- Szeretlek baba - suttogta ajkaimba.

- Én is téged - néztem a szemébe.