38. Fejezet - Féltékeny vagy?

Reggel arra keltem, hogy valaki puszilgatja a meztelen hátamat, és be kell vallanom nagyon jólesett ez a kis kényeztetés.

- Jó Reggelt - suttogta a bőrömbe Justin.

- Neked is.. - mosolyodtam el, majd felé fordítottam a testem.

- Hogy aludtál? - kérdezte mosolyogva, majd fejét letette az enyém mellé.

- Jól, és te? - húztam teljesen magamra a takarót.

- Tökéletesen - jelent meg egy perverz mosoly az arcán, mire én egy kicsit elpirultam, majd felkaptam a fejem, mert kopogtak.

- Kopogtak? - kérdezett rá Justin.

- Aha, megyek kinyitom. - ültem fel, majd magam köré tekertem a plédet és gyorsan felkaptam a földről a bugyimat meg Justin fekete bordó kockás ingét és már mentem is kinyitni az ajtót.

- Szia.. - köszöntem meglepődve az előttem álló Harry-nek.

- Szi....a - mondta, majd észrevettem, ahogy végigmér és fájdalmasan ám de gúnyosan elmosolyodik.

- Miben segíthetek? -  kérdezek rá egy kicsit kellemetlenül.

- Ja, Jenn küldött, hogy lassan indúlj.. Illetve induljatok meg lefelé, mert a nyertesek nemsokára itt lesznek. - mondta, majd a tekintete mögém került, ezért én is megfordultam és a félpucér Justinnal találtam szembe magam, ahogy a háló ajtajában áll és a szemét dörzsölve figyel minket.

- Minden rendben? - töri meg a csendet, mire én bólintok, odamondok gyorsan Harrynek egy "10 perc és lent vagyunk"-ot és már indulok is gyorsan felöltözni.

  

- Végre, hogy leértetek! - lép elénk Jenn. - Paul nemsokára itt van a 10 nyertessel! - mondta a levegőben hadonászva, majd kiszaladt az ajtón.

- Hát ez fura volt.. - lepődtem meg, majd levágódtam Niall mellé, ugyanis a kezével jelzett nekem, hogy menjek oda.

- Szia - mondtam neki mosolyogva.

- Hali - viszonozta - Figyelj, miután Harry visszajött elégge feldúltnak látszott..  - vágott bele egyből a sztori közepébe - Történt valami baj? - kérdezte, nekem pedig semmi kedvem nem volt most erről beszélni. Ami aznap este megtörtént egy hiba volt és többé nem fog megtörténni.

- Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek.. - mondtam a szemébe nézve, majd miután bólintott egyet lehajtottam a fejem, és úgy kommunikáltam vele tovább.

- Lefeküdtünk.. - motyogtam alig hallhatóan.

- Hogy mi? - kérdezte Niall hangosabban a kelleténél.

- Shh - csitítottam, majd feszengve ismét kimondtam azt az egy szót. - Lefeküdtünk.

- Mi csoda? - kerekedtek el a szemei. - Én azt hittem, te Harry-t szereted - ráncolta össze a szemöldökét.

- Igen, őt szeretem, de én sem vagyok robotból! - magyaráztam neki, és éreztem, hogy kezdek ideges lenni - Csak a fiúknak szabad más lányokkal kielégíteni a vágyaikat, amikor szünetet tartanak egy kapcsolatban, vagy már éppen szakítottak?! - emeltem fel a hangom.

- Rendben igazad van Selena.. Sajnálom, hogy így letámadtalak... - hajtotta le Niall a fejét.

- Nem.. - sóhajtottam, majd megöleltem őt - Én sajnálom, hogy így kikeltem magamból.. Csak tudod rájöttem, hogy ez egy hatalmas hiba volt.. - csuktam le a szemem, és még jobban hozzá bújtam.

- Semmi baj. Ahogy te is mondtad nem vagy robot. Kellett most valaki.. - puszilt a hajamba.

- Köszönöm, hogy megértesz - szorítottam meg, mintha így jobban kitudnám neki mutatni, hogy mennyire hálás vagyok.

- Tudod, hogy én mindig itt vagyok neked  - mosolyodott el. - De most enni kéne valamit. Éhes vagyok - gondolkodott el, majd megpuszilta megint a fejem és kimet az ajtón, gondolom egyenesen a konyhába. Vagy rendel valamit.

*Harry szemszöge*

Hihetetlen, hogy lefeküdt azzal a gyerekkel. Nekem azt mondta, hogy már nem szereti! Akkor miért feküdtek le?! De mi beleszólásom is van nekem már ebbe a dologba... Semmi... Én basztam el, amikor belementem ebbe a egészbe.. De ma beszélni fogok Paul-al és Jenn-el.

Nem fog érdekelni, hogy ellenkeznek e vagy sem. Hiányzik, hiányzik az érintése a reggeli csókjai, az ahogyan a hajamat birizgálja, vagy amikor csak annyit mond "szeretlek". 

- Harry.. - érintette meg a kezem Taylor, mire én rákaptam a tekintetem.

- Hmm? - vontam fel az egyik szemöldököm.

- Minden rendben? - kérdezte.

- Ja, aha persze. - bólintottam, majd elővettem a telefonom, és azt kezdtem el nyomkodni.

~*~

*Selena szemszöge*

- Sziasztok! - álltunk fel mosolyogva, és a 10 nyerteshez léptünk.

- Jézusom, sziasztok! - köszönt izgatottan egy szőke hajú lány, utána pedig a többiek is. 

Bemutatkoztunk egymásnak, majd leültünk egy kicsit beszélgetni velük.

- És, milyen érzés nyertesnek lenni? - kérdezte vigyorogva Lou.

- Hát, ne is kérdezd, egy álmom vált valóra.. - nézett körbe bekönnyezve ha jól emlékszem Grace.

- Örülök neki, hogy valóra válthattuk az álmod! - mosolyogtam rá, amit ő viszonzott.

- Gyertek lányok, megmutatjuk nektek a szobátokat. - szólalt meg Jenn - Selena, Harry, gyertek velünk! - intett felénk. Remek. Miért pont mi ketten? Nem tudta inkább Taylort választani?!

- Oké Jenn, úgyis beszélni szeretnék veletek. - pattant fel Harry, majd megállt mellettem.

- Rendben, akkor indulhatunk! - csapta össze a tenyerét Paul, és már ki is ment az ajtón.

A lányok elől susogtak, mi pedig szótlanul sétáltunk egymás mellett Harry-vel. 

Ez a csend nem volt kellemes. Inkább kínos. Egyikünk sem tudta, hogy mit mondjon.

- Figyelj Selena. - szólalt meg először Harry.

- Mond - és egy pillanatra sem vettem le a szemem a nevetgélő lányokról.

- Miután felkísértük a lányokat a szobába, szeretném, ha te is ott lennél velünk, amikor Jenn-ékkel beszélek. - mondta komolyan, én pedig válasz helyett csak bólintottam egyet.

- Miért nem beszélsz velem? - állt meg, és az én csuklómat is megfogta, ezzel visszarántva engem.
- Miről beszéljünk? - vontam fel a szemöldököm - Beszélgess, csak a kis Tayloroddal. - köptem oda a szavakat.
- Féltékeny vagy? - vonta fel a szemöldökét, és láttam azt a kis mosolyt, ami az arcán bujkált.
- Én? Pff. Nem. - vágtam rá a válasz talán túl gyorsan.
- Selena, Harry, jösztök már? - hallottuk meg Jenn hangját a folyosó nélkül.
- Megyünk - kiáltottam oda neki, és kirángatva a kezem Harry-é közül, majd megszaporázva a lépteimet odafutottam a többiekhez.
- Nos, - kezdett bele Paul, mire mindenki felé fordult - Mivel mindenki ezen a folyosón van, ezért ti is itt lesztek! - mosolygott a lányokra. - Összesen két lakosztályt foglaltunk le nektek, ez az egyik. - nyitott be egy ajtón - Ez pedig a másik. - tette meg ugyan ezt a mellette lévővel.
- És hogyan leszünk elosztva? - kérdezte félénket az egyik lány.
- 5-5 Személyesek a lakosztályok. Azt majd ti eldönthetitek, hogy kivel szeretnétek lenni. - válaszolt Paul helyett Jenn.
- Most pedig akkor beszéljétek meg, és foglaljátok el a helyeteket. - csaptam össze a kezem, mire mindenki rám figyelt, és nagyokat bólogatva elkezdték azt megbeszélni, hogy hogyan fognak aludni.