40. Fejezet - Vita

El sem hiszem!

40. Fejezet. Sosem gondoltam volna, hogy eljutok/eljutunk eddig! :') 

Megpróbáltam ezt a részt minél eseménydúsabbra, minél romantikusabbra, minél izgalmasabbra csinálni!

Remélem tetszeni fog! ^^

( ui.: ma a class fm-en a Drag Me Down-ot adták! *_* ah meghaltam!:DD )

Xx G

- Jenn! - kiáltottam rá a tőlem legalább 5 méterre álló menedzseremre.

- Selena! - fordúlt felém mosolyogva, de amikor meglátta az ideges arcomat boldog arca egyből eltűnt.

- Úgy érzem beszélnünk kell! - böktem a fejemmel a hátam mögé.

- Rendben, beszéljünk! - bólintott, és engem követve visszamentünk az öltözőmbe.

- Minden rendben? - állt meg az ajtóban.

- Nincs egy kicsit sincs! - mondtam, és éreztem, hogy kezdek ideges lenni.

- Mi a probléma? Mond el, lehet tudok segíteni! - sétált az egyik székhez, és leült rá.

- Nagyon is tudsz segíteni! - mondtam, mire ő megszeppenve pillantott rám - Vagyi s inkább ez ellen már nem is kell tenni semmit, csak magyarázatot adni! - emeltem fel a hangom. - Miért? Miért jó nektek az, ha szenvedek? Ha fáj itt? - mutattam a szívemré, és már teljesen magamon kívül voltam.

- Miről beszélsz? - vonta fel az egyik szemöldökét Jenn.

- Jajj, ne tedd azt, mintha nem tudnád, hogy mirő beszélek! Harry! Mit mondtatok neki? Miért kellett ez az egész? - ordítottam - Azt hittétek, hogy nem jövök rá?! Ennyire hülyének néztek?!  Ennyire még soha életemben nem szerettem senkit mint őt, és erre ti kitaláljátok ezt a szart! Ide hozattatjátok Taylort és én pedig nézzem azt ahogy enyelegnek! Undorítóak vagytok Jenn! Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ezt tennéd velem! Feláldoznád a boldogságom több pénzert! - ordítottam torkom szakadtából, és már a könnyeimet sem tudtam visszatartani.

- Mi csak jót akartunk neked! - nézett a szemembe Jenn. Próbálta erősnek mutatni magát, de láttam a szemében, hogy fáj neki ahogy vele beszélek.

- Ne! Hazudj! - emeltem fel a kezem, és már nem irsítottam annyira, viszont a szememből még mindig potyogtak a könnyeim.

- Nem hazudok Selena! A menedzsered vagyok! Az a feladatom, hogy ezt tegyem! 

- Nem! - tettem a fülemre a kezem mint egy óvodás - Hagyj békén! - kaptam fel a dzsekim és a kabátom a székről, majd mielőtt kiléptem volna az ajtón megálltam és visszafordúltam Jenn- hez - Rohadt nagyot csalódtam benned! - bőgtem el mégjobban magam, majd becsapva az ajtót elindúltam a kijárat felé.

Nem emeltem fel a fejem, mert nem akartam, hogy valami meglásson, és szerencséte sikerült is eljutnom az főajtó folyosójáig, ahol nagy megkönnyebbülésemre nem volt senki. Ám amikor megálltam egy pillanatra, hallottam, és láttam, hogy valaki lenyomja a kilincset, és úgy tartja egy ideig. (Biztos beszélgetett valakivel...) Ezért ismét lehajtottam a fejem, és a lábamat bámúlva megindultam egyenesen az ajtó felé. De a tervem meghijúsult ugyanis véletlenül belementem valakibe, így kénytelen voltam felnézni. 

- Selena... - nézett a két gyönyörűen pirosrasírt szemembe... Harry.

Nem tudtam neki válaszolni. Még csak most jöttem rá, hogy mennyire is hiányzik nekem. És hogy akármennyire is tagadom. Eszméletlenül szeretem.

- Minden rendben van? - kérdezte aggodalmasan.

- Nincs... - mondtam alig hallhagóan, mire Harry két kezét a derekam köré fonta és magához húzott, majd olyan erősen ölelt, mintha most találkoznánk az életünkben utóljára.

- Sajnálom. - motyogtam nyakába, és éreztem, ahogy közellététől megnyugszom.

- Mit? - hajolt egy kicsit távolabb, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Mindent.. Hogy nem hittem neked. - hunytam le a szemeimet, hogynegtudham akadályozni könnyeimet.

- Én sajnálom.. - mondta, de nem engedtem, hogy befejezze a mondatot, ugyanis megcsókoltam, olyan szenvedélyesen olyan szerelmesen, mint még soha.

- Szeretlek Harry Styles. Mindennél mindenkinél jobban! - suttogtam ajkaiba.

- Én is téged Baba! Az egész világon téged a legeslegjobban! - csókolt ismét meg, én pedig éreztem, hogy az az üres ür a szívemben kezd újra kiteljesedni.

~*~

- Szeretlek! - puszilta meg a fejem Harry, majd a pucér mellkasára vont.

- Én is téged! - pusziltam meg, és éreztem, hogy a teste megremeg.

- El sem hiszed, hogy mennyire boldog vagyok! - sohajtott egyet mosolyogva - Végre újra azzal vagyok, akit szeretek! -  piszkálta a hajamat, és pedig újra megpusziltam.

- Én is, boldog vagyok nagyon... - mosolyodtam el. - De, mi lesz Taylorékkal? - jut eszembe hirtelen.

- Megmondom őszintén nem nagyon érdekelnek. - húzogatta meg a vállát.

- Beszélnünk kell velük.. - ráztam meg a fejem rosszalóan.

- Jó jó, akkor majd beszélünk velük, de nem most! Nem rontjuk el a jó kedvünket. - vont fel a mellkasáról magához, és szorosan megölelt - régen voltam már ilyen boldog... - suttogta a fülembe.

- Én is, de tulajdonképpen csak pár napot voltunk egymastól távol. - kuncogtam fel, majd még jobban hozzábújtam.

- Igen, kész szenvedés volt a számomra. - mondta fájdalmas hangon - Több hónapnak tűnt! - tetetett műsírást, mire én felnevettem, majd egy hosszú csókot nyomtam a szájára.

~*~

- Lassan felkéne kelni! - szólaltam meg, miután az órára pillantva az 10- et mutatott.

- Nem akarok! - nyavajgott Harry.

- Én sem, de muszáj lesz! Itt vannak a nyertesek! - mosolyodtam el.

- Én szeretem a rajongóim nagyon! De annyira hiányoztál Baba.. - húzott magához, majd szorosan megölelt.

- Te is nekem.. - pusziltam boldogan a nyakába, mire ő összerezzent én pedig felkuncogtam.

- Szeretlek! - nézett a szemembe.

- Én is téged! - mosolyogtam, majd hosszasan megcsókoltam... Volna, ha valaki nem kopog.

- Ilyen nincs! - vágódott hanyatt fújtatva Harry, én pedig felálltam, és Harry ingjèt magamrakapva kimentem a bejárati ajtóhoz, hogy kinyissam.

- Szia Selena! - köszönt Justin boldogon, majd a mosoly egyből lehervadt az arcáról, amint meglátta az inget rajtam..