-Niall te 370-es szoba Selena mellett, utánad a 371-be megy Lou. -nyomta a kezünkbe a kártyákat. - 368-as a Zayn-é. Selenával szemben a 459-ben Harry és Taylor. Harry mellettetek Liam a 460-ben. Paul és én pedig a folyosó végén leszünk a 461 és a 399-ben. - fejezte be az eligazításunkat, majd utunkra engedett minket. Jobban mondva a szobánkba.
Elmentem a lifthez, ahova miután beléptem az első dolgom az volt, hogy megvizsgáljam magam a tükörben. Szemem egy kicsit karikás volt. Köszönetet mondtam istennek, amiért már nem volt akkor sem piros a szemem a sírástól, amikor kijöttem a repülőn a mosdóból.
Miután megérkeztem a 7. emeletre körbenéztem, hogy merre is induljak.
Utamat jobbra vezettem, ugyan is ott pillantottam meg a szobaszámomat. Bedugtam a kártyát ebbe a kis valamiba, majd benyitottam a szobámba.
Igen. sokszor voltam már ebben a szállodában, de akár hányszor belépek ebbe a szobába eláll a lélegzetem. Gyönyörű volt.
Volt egy kis előtér, ahol a kabátokat fel lehetett akasztani, vagy a kabátokat.
Aztán miután beljebb léptem megpillantottam a csomagjaimat. Pontosan a konyha ajtaja elé voltak állítva. Nem volt nagy a konyha, éppen megfelelő erre a 3 napra amíg itt vagyunk.
Tovább mentem, majd szembe találtam magam a nappaliban. Nagy plazma TV és egy szintén nagy kanapé.
Volt két ajtó is, gondolom az egyik a fürdő a másik pedig a hálószoba.
Mondanom sem kell, hogy egyből a hálót kerestem. Miután megtaláltam a keresett helységet beléptem és elállt a lélegzetem. A francia ágy akkora volt, hogy öten is simán elaludtak volna rajta.
Az ágyal szembe volt egy komód a falon pedig egy ugyan olyan nagyságú plazma TV mint a nappaliban.
Innen nyílt még egy ajtó. Biztosan még egy fürdőszoba. Odasétáltam az ajtóhoz, majd lenyomtam a kilincset és benyitottam.
Ám nem az várt, amire számítottam. Fürdő helyett egy gardrób szobát találtam. Óriási tükrökkel és szekrényekkel.
-Akkor én ide most behozom a bőröndöket.-mondtam ki a gondolatom hangosan.
Kisétáltam az előszobába, majd megfogtam kettő bőröndöt és bevonszoltam a gardróbba.
Ugyan ezt megtettem a másik két bőrönddel is, majd bezártam a gardrób ajtót.
-Most pedig az ágy teszt!-mondtam izgatottan megfeledkezve minden problémámról.
Már éppen ugrottam volna, amikor valaki kopogott. Fújtattam egyet, majd az ajtóhoz szaladtam.
-Igen?-nyitottam ki azt, majd szembe találtam magam Harry-vel.-Ó szia.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Szia, mi újság?-kérdezte, majd összekulcsolta a háta mögött a kezét. Mielőtt válaszoltam volna alig észrevehetően körbenéztem és megállapítottam magamban, hogy a barátnője nincs vele.
-Semmi, éppen ágytesztre készültem, csak valaki - mutattam végig rajta - belezavart.-vontam vállat amolyan 'ez van' stílusban.
-Ágy teszt?-vonta fel a szemöldökét.
-Aha, gyere megmutatom.-intettem egyet, majd nagyobbra nyitottam az ajtót, hogy ő is betudjon lépni.
Miután bezártam az ajtót a hálóba invitáltam és az ágyteszt szabályainak magyarázásába kezdtem.
-Szóval. Van az ágy és nekünk az a dolgunk, hogy nekifutásból ráugrunk, majd pontozzuk egy tízes skálán, hogy mennyire puha. Barátnőmmel csináltam ezt mindig. Igazából ha egyedül csinálod nem is annyira muris.-gondolkodtam el.
-Akkor? Mire várunk?-tárta ki a kezét, majd levette a cipőjét és futópózba beállva várt rám.
Vigyorogva megismételtem ugyan azt a cipőmmel, majd én is megálltam mellette.
-Egy..-mondtam.
-Kettő.-ropogtatta meg az ujjait.
-Három!-kiáltottam el magamat, majd szaladásnak eredtünk, de mielőtt beleszaladtunk volna az ágyba felugrottunk és a sok párnák között landoltunk.
-Áhh ez jó volt.-hunytam be a szemem, majd még jobban elsüllyedtem a fehér tollal tömött párnák között.
-Az volt. Nekem egy 9-es-ült fel az ágyban.
-9?-néztem rá érthetetlenül- ez egy nagyon erős 10-es. Olyan puha mint az én ágyam.-simogattam meg a takarót.
-Nekem akkor is 9.-vont vigyorogva vállat.
-Ne már. Miért?-értetlenkedtem.
-Nem tudom valami hiányzik...-jött egyre közelebb és közelebb.
-Mi?-kérdeztem nagyon nyelve és szinte már megfagyva a közelségétől.
-Az édes csókod íze.-suttogta az ajkaimba, majd rátapasztotta őket. Ám amilyen gyorsan ez megtörtént olyan gyorsan is múlt el. Ugyan is kopogtak.
-Harry itt vagy?-hallottuk meg Taylor ideges hangját.
-Ezt nem lett volna szabad.-löktem el magamtól, majd megindultam az ajtó felé.
-Szia Taylor.-mosolyogtam rá elég nagy bűntudattal a lelkemben.
-Szia Selena Harry itt van?-kérdezte kicsit türelmesebben.
-Igen, éppen az ágy tesztet csináltuk.-amint kimondtam ezt a mondatot kikerekedett szemekkel bámult rám. Először nem értettem, hogy miért, aztán rájöttem, hogy eléggé kétértelmű ez a mondat.
-Jézusom, nem nem úgy!-tértem észhez kínosan nevetve- gyere elmagyarázom neked is.-húztam be a kezénél fogva.- szóval a lényeg az, hogy ráugrunk az ágyra, majd 10-es skálám pontozzuk, hogy mennyire puha. Én minden hotelben megcsinálom-vontam vállat, majd megálltunk a még mindig ágyon fekvő Harry mellett.
-Ó értem..-nyugodott meg, majd elmosolyodott és a tekintetét Harry-re vezette.
-Tudod mit Sel?! - ült fel - még is egy 10-est adok. - vigyorgott, majd felállt és odasétált mellénk.
-Na jó azt hiszem én most átöltöznék és akkor majd lent találkozunk a vacsoránál.-céloztam óvatosan arra, hogy egyedül szeretnék lenni a gondolataimmal.
-Rendben, akkor nem is zavarunk tovább gyere Harry.-kulcsolta össze ujjaikat Taylor, majd az ajtó felé kezdte húzni barátját.
-Szia Sel.-intett Taylor, majd kilépett az ajtón.
-Szia.-intett Harry is és Taylor után ment maga után becsapva a hotelszoba ajtaját.
Nem lett volna szabad ennek megtörténnie.
-Selena mindig ezt mondod! Tegyél is akkor érte! Ne csak mond, hanem akkor ne is kövesd el, ha neked ez bűn! Ha neked az bűn, hogy boldog légy! -szólalt meg valaki idegesen mögülem.
-Ki volt az?-fordultam meg ijedten. Nem mondtam ki hangosan ezt a mondatot...Akkor hogyan hallotta meg az a valaki? És honnan tudja, hogy mindig ezt mondom?
-Ki.Volt.Az?-kérdeztem tagolva a mondatot.
-Én.-válaszolt valaki, de még mindig nem láttam senkit.
-Ne ijesztgess, hanem gyere elő.- fordultam ismét körbe.
-Én voltam az.-szólalt meg ismét valaki, ám most már láttam is őt. Fehér ruha volt rajta, és nem is szőke, hanem már szinte arany színű volt a haja.
-Ki vagy te?-tettem fel a legelső kérdést ami az eszembe jutott.
-Most meg fogsz lepődni..Sőt lehet, hogy hülyének is fogsz nézni..De én az őrangyalod vagyok.-lépett egy lépést közelebb.
-Mi?-nevettem fel.
-Melletted élek már 18 éve.-bólintott.
-Csak ugratsz.-ültem le az ágyra nevetve.
-Miért ugratnálak?-vonta fel mosolyogva a szemöldökét.
-Bizonyítsd be.-bólintottam magabiztosan.
-Rendben.-bólintott ő is.- Van egy titkod, amit rajtad kívül nem tud senki.-nézett a szemembe.
-És mi az?
-Kiskorod óta megérted az állatokat. Nem tudod te magad sem miért, de például az oroszlánok sosem harapnának meg téged. Velük alszol együtt és nem félsz tőlük.
-Ezt..ezt honnan tudod?-néztem rá rémülten. Tényleg nem mondtam senkinek ő pedig tudja..
-Mint már említettem az őrangyalod vagyok.-mosolygott rám, majd kezét a hátamra simította.-most már hiszel nekem?
-Igen, azt hiszem..-hajtottam le a fejem- és csak én látlak téged?-tettem fel egy elég hülye kérdést.
-Valójában igen. Csak te látsz engem. -bólintott, majd felállt és a gardrób ajtó felé vette az irányt.
-Várj!-álltam fel- azt sem tudom hogy hívnak és hogyan hívjalak?!-tettem fel a kérdéseket.
-A nevem Angela...hívni pedig csak,,majd rájössz te is magadtól.-mosolygott rám, majd elment.
-Angela..hát persze.-mondtam magamba, majd felnevettem.
~*~
 |
| @selenagomez: Helló Londoon! Hivatalosan is bejelentem, hogy megbolondultam:DD |
Miután átöltöztem posztoltam egy képet (odafent) Twitterre. Nem hazudtam, szerintem tényleg megbolondultam.
-Selena!-hallottam meg Jenn hangját, majd kopogását.
-Megyek!-kiáltottam el magam, majd felálltam az ágyról és a bejárai ajtóhoz mentem.
-Szia.-nyitottam neki ajtót.
-Gyere menjünk le kajálni. A többiek már lent vannak.-intett mosolyogva a fejével.
-Jó oké, menj előre, mindjárt jövök, csak keresek egy cipőt-mondtam, majd meg nem várva a válaszát becsuktam az ajtót és visszasiettem a hálóba az említett ruhadarabért.
-Sel!-szólított meg valaki.
-Mond!-fordultam meg, hiszen csak egy személy tud hirtelen megjelenni a hálómban.
-Lenne egy kérdésem.-nézett rám én pedig csak bólintottam egyet, hogy mondja.
-Miért nem mondod el az embereknek a titkodat?-vonta fel a szemöldökét Angela.
-Mert...mert..-próbáltam megfelelő kifogást keresni, de be kell látnom nem találtam. Magam sem tudom.
-Látod még te magad sem tudod. Én a helyedben elmondanám az egyik koncertemen. Mondjuk a legelsőn!- állt elő egy 'csodálatok' ötlettel. Remélem érzitek a cinizmust a mondatomban.
-De akkor biztos mindenki hülyének nézne. Valami nem normális embernek, mert tigrisek, vagy oroszlánok közé merészkedek.-ráztam meg lemondóan a fejem, majd a lábamra kaptam a cipőm és elindultam le az ebédlőbe.
-Honnan tudod, hogy ezt fogják mondani?-kérdezte talán egy kicsit jogosan..
-Nem tudom..-motyogtam magamban, majd megnyomtam a lift hívót.
-Akkor legalább csak gondolkozz rajta. Vagy mond el valakinek és kérj tőle is tanácsot, ha már a saját angyalodra nem hallgatsz.-forgatta meg mosolyogva a szemét, mire én csak felnevettem.
A földszinten kiszálltunk a liftből és mivel nem volt takarásba a rajongók megláttak és őrült sikítozásba kezdtek.
-Ne beszélj velem, ne csinálj semmit. Ők nem látnak engem, csak bolondnak néznének, hogy a levegővel beszélgetsz.-fogta meg a fejem, és egyenesbe állította, hogy még bólintani se tudjak.
Bementünk az ebédlőbe, és én pedig leültem Harry én Niall közé mivel csak ott volt hely.
-Azt hittük már, hogy nem jössz.-mondta Niall, majd tovább ette a csirkeszárnyakat.
-Csak cipőt kerestem.-pillantottam felé, majd felálltam azzal a szándékkal, hogy ételt hozok magamnak.
-Cuki a kis szőke.-termedt ismét mellettem Angela.
-Niall. Nagyon jó barátom.-suttogtam, majd alig láthatóan rámosolyogtam.
-Na menj hozz kaját-intett, majd eltűnt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése