20. Fejezet - Nem is olyan rossz.

- Fiúk Selena, mindenki!-kiáltotta el magát Jenn.
- Jövök!-szóltam vissza, majd futásnak eredtem fel a színpadra egyenesen a menedzseremhez.
- Na szóval. Van egy kis megbeszélni valónk!-csapta össze a tenyerét amitől egy kicsit összerezzentem.- Sel az új dalodat berakjuk a legvégére. Amolyan meglepetés szám lesz - mutatott rám, majd elmosolyodott - fiúk ti pedig amíg Sel ezt a számot énekli addig ti hátul lesztek és ha ennek az egésznek vége lesz kimentek Selenához és eléneklitek a Best Song Ever-t. Ennyi változás lesz.- bólintott, majd körbenézett, ezzel megkérdezve minket, hogy érthető e amit mondott.
- Oké.-bólintottam én is, majd a fiúkra néztem, akik hevesen rángatták a fejük.
- Most mehettek van még 4 óránk az első koncertig!-trappolt le a lépcsőn és már el is tűnt.
Fogtam magam és elindultam vissza a szállodába, hogy átöltözzek majd elmenjek egy kicsit vásárolni. Hisz mi mást tudnék csinálni? Nincs kedvem a szállodában üldögélni.
- Selena!-kiáltott valaki utánam, mire gyorsan hátrakaptam a fejem.
- Szia Taylor.-mosolyogtam rá egy kicsit kelletlenül.
- Szia, nagyon jó volt az új számod! - ölelt meg - nem tudom ki ihletett meg, de nem is az a lényeg ugye? - legyintett mosolyogva.
- Hát, igaz..-erőltettem egy mosolyt magamra.
- És - húzta ez az 'é' betűt - hova készülsz? - kérdezte, majd amikor észrevette, hogy én elindultam az öltözőm felé utánam topogott a magassarkújában.
- Arra gondoltam, hogy elmegyek egy kicsit vásárolni - vontam vállat és csak abban tudtam reménykedni, hogy nem szeretne velem jönni. Semmi kedvem vele jópofizni..
- Én is oda szerettem volna menni - zárta be maga után az öltöző ajtaját - mehetnénk együtt is! - mosolygott rám kedvesen. Ó ne. Most erre mit mondjak neki? Megbántani nem szeretném..
- Oké, menjünk együtt. - bólintottam egy erőltetett mosollyal a fejemen, majd intettem neki, hogy indulhatunk vissza a szállodába.

- Akkor 20 perc múlva találkozunk a halban. - intett és belépett a lakosztályukba.
Bólintottam és én is bementem a szobába. Gyorsan lezuhanyoztam majd átmentem a gardróbba, hogy kiválasszak valami ruhát.
Mivel Londonban eléggé hideg az idő ezért egy kék nadrágot vettem ki egy szürke szinte már fekete felsővel, majd hozzá egy piros kockás inget szedtem elő.
Miután felöltöztem visszamentem a fürdőbe ahol összefogtam a hajam, majd felraktam egy alig észrevehető sminket magamnak.
Ezekkel is készen voltam és mivel volt még időm, ezért a cipőimhez vettem az utamat, hogy kiválasszak egyet. Nem volt nehéz, ugyan is volt egy új gumi bakancsom amit nem rég vettem és még nem volt időm őt hordani, ezért azt kaptam magamhoz és mentem oda az előszobában elhelyezkedő kis székekhez. Felhúztam magamra, majd belenéztem az egész alakos tükörbe, hogy megigazítsam magam.

Miután mindennel elkészültem volt még 5 percem. Nem akartam már semmibe sem belekezdeni, így felkaptam a táskámat beledobáltam egy labellót egy csomag zsepit, a telefonom és még a szobámhoz tartozó ajtót nyitó kártyámat, majd kiléptem az ajtón.
Taylor is éppen akkor lépett ki Haryvel az oldalán..
- Sziasztok! - köszöntem nekik egy kicsit kelletlenül. Harry mint mindig feketébe volt öltözve, Tayloron pedig egy kék és fehér csíkos felső volt. Hozzá nagyon sötét kék farmerrel és egy barna táskával.
- Szia Selena! Azt hittem már lent vagy! - fordult felém mosolyogva Taylor.
- Szia Sel! - köszönt Harry eléggé meglepődötten.
- Akkor megyünk? - fordultam Taylor felé felvont szemöldökkel, nem is nagyon foglalkozva Harry-vel,
- Persze, Hazz majd jövünk. - adott egy csókot a fiú szájára, mire nekem összeszorult a torkom, és megtelt könnyel a szemem.
- Oké, vigyázzatok magatokra, majd találkozunk! - intett még egyet, majd hátat fordított nekünk és elindult valószínűleg Niall-hez.

*Harry szemszöge*

Miután elköszöntem a lányoktól az utamat Niall-hez vezettem, ugyan is most már muszáj beszélnem valakivel az érzéseimről.

Megálltam a megfelelő ajtó előtt, majd kopogtam rajta hármat. Nem is kellett sokat várnom Niall már nyitotta is az ajtót egy szendviccsel a kezében. 

- Szia Hazza! - intett mosolyogva, majd arrébb állt az ajtóból, hogy betudjak menni.

- Szia haver. - nevettem fel, amint beértem a nappaliba, ugyanis a mindig éhes ír leejtette a szendvicsét.

- Basszus... - szitkozódott, majd felvette a földről és tovább ette. Én ezen már meg sem lepődök,

- Mi járatban erre felé? - huppant le velem szembe. Vettem egy mély levegőt, majd belekezdtem abba történetbe, amitől már több hete nem tudok aludni.

- Van egy kis gond. Emlékszel, amikor Selena eltűnt, vagyis inkább csak elment.. - pillantottam rá, mire neki megfeszültek az izmai és bólintott egyet - azóta a nap óta valami felkavarodott bennem. Nem is tudom hogyan fogalmazzam meg. Nem akartam, hogy így legyen. De basszus! - csaptam a térdemre - Tudni akarom, hogy mi az ami megnevetteti.Tudni akarom, hogy mitől sírja el magát. Tudni akarom, hogy kire gondol mielőtt elalszik éjjel. És tudni akarom, hogy milyen érzés az, amikor úgy néz rám, mintha én lennék az ő egyetlen szerelme. - temettem a kezembe az arcom, majd vártam arra, hogy Niall mondjon valami okosat.
- Hát haver.. Te beleszerettél ebbe a lányba. - mondta olyan hangon, mint aki sokkot kapott.
- Tudom basszus. - dőltem el a kanapén.
- Akkor miért vagy Taylorral, ha nem szereted? - nézett rám érthetetlenül felvont szemöldökkel.
- Fogalmam sincs. Szükségem volt valakire, aki... - vakartam meg az állam - ez most csúnyán fog hangzani, de egy olyanra aki ki elégíti  a vágyaimat. - fúrtam a fejemet az egyik díszpárnába.
- Ha Selena is erre kell neked, akkor felejtsd el, de nagyon gyorsan! - nézett rám szigorúan.
- Isten őrizzen! Soha nem használnám ki! - pattantam fel - Niall én szeretem őt! - mondtam ki hangosan is, és akár mennyire is furcsa volt melegség öntötte el a szívemet.
- Az az igazság Harry, hogy ő fél tőled. Fél attól, hogy megbántod és összetöröd a szívét. Fél attól, hogy csak egy éjszakára kellene neked. - húzta el a száját szomorúan.
- Ezzel tisztába vagyok, de hogyan bizonyítsam be neki, hogy ez nem igaz? - néztem rá kétségbeesetten.
- Nem tudom haver, de az, hogy összejöttél Taylorral nem volt jó pont nála. - ingatta a fejét jobbra-balra lemondóan.
- Egy idióta vagyok! Fogalmam sincs mit tegyek! - huppantam vissza a kanapéra, majd beletúrtam a hajamba.
- Az az igazság, hogy ebben sajnos nem tudok neked segíteni. De annyit megígérhetek neked, hogy beszélek Selenával! - veregette meg a vállamat, majd amikor felemeltem a fejem biztatóan rám mosolygott.
- Köszönöm - pattantam fel, majd megöleltem és kiviharoztam a szobából.

~*~

*Selena szemszöge*

Rájöttem, hogy Taylor nem is olyan rossz mint amilyennek gondoltam. Nagyon kedves volt végig velem és tudom, hogy valójában nem adott nekem okot arra, hogy utáljam. Az, hogy együtt van Harry-vel lehet, hogy zavar, de ő sem tud parancsolni az érzéseinek, ahogy én sem. 

Elmondta nekem, hogy még nem szerelmes Harry-be, de érez iránta valamit. Valójában ez a hír egy kicsit feldobott, de ez a téma kettőnk között akkor is elégé kényes marad. Legalább is számomra.

-Menjünk üljünk be egy Starbuck-ba és mehetnénk is vissza, mert lassan koncert!  - sétáltam mellette, majd az utamat az előttük elhelyezkedő előbb említett kávézó felé vettem. 

- Rendben menjünk! - karolt belém, majd a felgyorsította a lépteit.

- Egy forrócsokit kérek. - álltunk meg a pult előtt ahol szerencsére nem állt senki.

- Én egy sima kávét. - mosolygott Tay a pult mögött rendelésünket felvevő fiúra.

- Rendben már is adom. - mosolygott vissza és már el is tűnt a pult mögött.

- Gyere üljünk le. - intett a fejével Taylor, majd előre ment egy eldugott sarokba ahova én is követtem őt és levágtam magamat mellé.

- Tudod Taylor - kezdtem bele - félreismertelek. Azt hittem, hogy te is olyan vagy mint a többi sztár, de nem. Kedves vagy és nem vagy megbolondulva attól, hogy egy csomó pénzed van. - mosolyogtam rá, mire meghatott fejet vágott és megölelt.

- Köszönöm. Ez nagyon kedves tőled! Te is nagyon kedves lány vagy! - engedett el, majd az felénk siető felé pillantott.

- Parancsoljatok. - tette le vigyorogva a rendelésünket az asztalra, majd megkérdezte, hogy csinálhat e velünk egy képet, amire mi persze igent mondtunk.

~*~

- Sel! - kopogott ( a hangjából ítélve ) Niall az ajtón.

- Jövök! - kiáltottam el magam, majd még gyorsan felvettem a felsőmet és az ajtó felé indultam, ám sikerült megbotlanom valamiben ezért szerencsésen orra estem. 

- Selena minden oké? - csendült fel ismét Niall aggódó hangja.

- Persze - szisszentek fel amint felálltam - megyek is! - indultam meg ismét a célom felé ám immáron már a lábam elé néztem.

- Itt is vagyok - nyitottam ki sz ajtót - Szia - mosolyogtam a szőke látogatómra.

- Sel..vérzik az orrod - mutatott rám, mire én az említett testrészemhez kaptam és miután elemeltem onnan a kezem tiszta véres volt. 

- Bassza meg - szitkozódtam, majd a táskámból gyorsan előkotortam egy csomag zsepit.

- Mit csináltál már megint? - nevetett fel Niall, majd belépett a lakosztályomba.

- Ki akartam nyitni az ajtó..és elestem - nyomtam az orromhoz a zsepit.

- Az a baj, hogy indulnunk kéne, vagy lekéssük a saját koncertünket! - nevetett fel ismét, majd felkapta az én táskámat és megindult az ajtó felé. 

- Gyere hátha addigra eláll. - intett a fejével, majd kilépett az ajtón.