36. Fejezet - Nem élhetem az életemet unalmasan, kihívások nélkül.

Elaludhattam, mert arra figyeltem fel, hogy valaki a nevemen szólongat, és az arcomat simogatja.
- Selena.. - mondta ismét, mire én kinyitottam a szemem, és észrevettem, hogy Justin mellkasán pihenek. Nem zavartattam magam, az arcomat még jobban belefúrtam a mellkasába, mert semmi kedvem nem volt felkelni, és igazság szerint, megint rámjött a sírógörcs.
Harry keltett engem mindig így...
- Minden rendben van? - simította meg a hajam.
- Igen.. - szipogtam egy párat, majd ismét felültem - Bocsi, nem akartam összekönnyezni a pólód - töröltem meg a szemem, majd felálltam, és kimentem a nappaliba, hogy egy zsepit hozzak be.
- Semmi baj, ez csak egy póló.. A könnyet pedig kilehet mosni - jött utánam kuncogva. - Örülök, hogy elmondtad nekem, hogy mi történt.. - utalt az előtt történt beszélgetésünkre mielőtt elaludtam volna. -  Tudod.. Jól esik, hogy még mindig megbízol bennem. - nézett rám mosolyogva, és egyre közelebb jött hozzám.
- Justin.. - mondtam a nevét rekedtes hangomon, de ő csak közelebb és közelebb jött, majd amikor már csak 10 cm-re volt tőlem megállt, és a tekintetét a szemem és a szám között váltogatta.
Nem törődve a következményekkel a számat az övéére tapasztottam, és megcsókoltam.
Először meglepődött, aztán visszacsókolt, és a nyelve máris bejutási engedélyt kért a számba, amit habozás nélkül megadtam neki.
Be kell vallanom hiányzott a csókja. De már nem volt olyan, mint Harry-é. Persze, felhozta bennem a régi érzelmeket, aminek nem nagyon örültem... De hát Harry szakított velem! Nem élhetem az életemet unalmasan, kihívások nélkül.
- Selena.. én még mindig kedvellek. Nagyon, nagyon. - mondta Justin lihegve, miután elváltunk egymástól, és összekulcsolta az ujjainkat.
- Én is kedvellek Justin... - hajtottam le a fejem. - Feltörtek belőlem a régi érzelmeim! - gyűltek ismét könnyek a szemembe.
- Na. ne sírj - törölte le a könnycseppemet. - Sokkal jobban szeretem, ha boldog vagy, és az nem baj, ha előtörtek belőled a régi érzelmeid! Nem szabad félned tőlük. - simította meg az arcomat, és már megint nagyon közel volt hozzám - Emlékszel.. - suttogta ajkaimba - mindig te mondtad, hogy ne féljem élni az életemet. Nem azért kaptam, hogy végigunatkozzam. - suttogta még mindig, majd még egy puszit nyomott az ajkaimra.
- Igazad van... - mosolyodtam el halványan, és lenéztem az összekulcsolt kezünkre.
- Gyere menjünk le a többiekhez kajálni. - húzott maga után.
- Várj! Először megmosom az arcom. - futottam be a fürdőbe, és ott pedig elvégeztem azt amit Justin-nak mondtam, majd visszasiettem hozzá.
Láttam rajta, hogy gondolkozik azon, hogy vajon megfogja e a kezem, ezért megkönnyítettem a dolgát, és összekulcsoltam az ujjainkat.
Az arcán egy óriási mosoly jelent meg, és ez engem is arra késztetett.


Hát igen, kéz a kézben sétáltunk le a többiekhez az ebédlőbe, és amikor beléptünk, a fiúk felpattantak, és konkrétan Justin nyakába ugrottak, annyira örültek neki. Ezt tulajdonképpen nem értettem annyira, ugyanis, ha jól emlékszem, az utolsó találkozásnál, nem örültem egymásnak ennyire. Na de mindegy, az ő dolguk.
- Minden rendben van Selena? - állt meg előttem Niall, miután köszöntötte Justin-t.
- Persze. - bólintottam mosolyogva, majd megöleltem Niall-t.
- Nem úgy néz ki - suttogta a fülembe.
- Szakítottunk Harry-vel. - suttogtam vissza, mire ő eltolt magától, és kikerekedett szemekkel kezdett el engem vizslatni.
- Ne mond, hogy nem tudtad.. - ráztam meg a fejem.
- Nem, nem tudtam, Harry nem mondott nekünk semmit, amikor visszajött, csak Taylort kézen fogta és elmentek valahova - rántotta meg a vállát.
- Nagyon jó.. - forgattam meg a szemem, és éreztem, hogy ismét féltékeny leszek.
- És Justin mit keres itt? - tette fel a következő kérdést.
- Nem tudom. Egyszerűen, csak betoppant - vontam vállat, majd elkezdtem a cipőm vizslatni.
- Miért érzem úgy, hogy még valami történt köztetek? - vonta fel az egyik szemöldökét.
- Megcsókolt. - néztem fel rá.
- Hát.. - vakarta meg a tarkóját - Erre nem tudok mit mondani... - nevetett fel kínosan - Tudod, én bírom nagyon Justin-t, és örülök neki, hogy boldog vagy.. De még is én a Harry és Selena párosnak szurkolok.
- Niall, olyan páros már nem lesz többé - mondtam ki olyan komolyan amennyire csak tudtam.
- Ne mondj olyat, ami nem igaz - mosolyodott el.
- Niall, Harry már nem szeret engem - fájt ezt nagyon kimondani, de ez volt az igazság. - Nézd meg milyen jól elvan Taylor-ral - mutattam feléjük - Hát szerinted hiányzok én neki? - kérdeztem tőle, és éreztem, hogy megint könnyezek.
- Na, nyugi ne sírj - törölte le könnyeim, majd megölelt - Minden rendbe fog jönni. - suttogta, és próbált megnyugtatni.
- Kétlem.. - csordúlt ki még egy könnycsepp, majd elengedtem Niallt, hogy egtudjam törölni a szemem, és letudjunk ülni enni.


- Selena alig ettél valamit. - pillantott rám Liam.
- Igen, ez így nem jó - rázta rosszallóan a fejét Louis.
- Nem vagyok éhes, majd később eszek még valamit. - vontam vállat, majd fejemet Justinéra hajtottam.
Éreztem Harry tekintetét magamon, és ez csak még jobban elvette az étvágyamat. Egyszerűen nem ment le egy falat sem a torkomon.
- Akkor majd lejövök én később veled enni. - jelentette ki Niall.
- Rendben - mentem bele, mert tudom, hogy nem erőltetné rám azt amit nem szeretnék. Ez esetben enni.
- Fiúk, Lányok! - rontott be Paul és Jenn az ajtón, mire mind odakaptuk a tekintetünket.
- Ó Szia Justin, nagyon örülök, hogy újra látlak - pillantott felénk Jenn, majd megakadt a szeme rajtam, ahogy fejem Jus vállán pihentetem, de szerencsére nem szólt semmit.
- Szia Jenn - intett Justin is neki, majd felállt és megölelte őt, Paul-al pedig kezet fogott.
- Nos igazából azért jöttünk, mert ugye ma választjuk ki a 10 rajongót. - kezdte Paul, mire nekem a rajongók hallatán rögtön jobb kedvem lett. - Szóval, idulhatunk fel? - tárta ki a karját, mire mindenki felpattant, és elindult felfelé Jenn- ék szobájába.
- Mindjárt megyek, csak viszek egy teát. - mondtam Justin-nak, mire ő bólintott és odaszaladt a ránk várakozó Niall-hez.

Gyorsan odasiettem a pulthoz, hogy kavarjak magamnak egy teát.
Éppen a cukrot raktam bele, amikor valaki megállt mellettem, és engem kezdett el bámulni.
Nem kellett sokat találgassak, hogy ki lehet az. Na meg az illatáról megismertem..
- Mit szeretnél? - pillantottam rá, majd folytattam a teám kavarását.
- Együtt vagytok Justinnal? - tért rá egyből a lényegre.
- Harry, szerintem ehhez neked már nincs sok közöd. - fordultam vele szembe.
- Mint haverod, igen is van. Niall-nek is elmondasz mindent. - vonta fel a szemöldökét.
- De Niall, soha a büdös életben nem bántott meg ennyire, mint te engem. - megint felidegesít... - Nem érted, hogy darabokra törted a szívem? Csak kihasználtál, nem is szerettél! Neked ez hogy a francba esne basszus? - emeltem meg egy kicsit a hangom. Még szerencse, hogy senki sem volt bent.
- Ki mondta, hogy nem szerettelek? - hallottam a hangján, és láttam rajta, hogy ő is kezd ideges lenni.
- Kibaszott múlt idő! - kiáltottam el magam. - Honnan a faszból tudjam, hogy mikor mondtad utoljára nekem valójában azt , hogy szeretsz? Mikor NEM hazudtál? Tudod ezzel a kibaszott "SZ" betűs szóval kurvára nem szabad dobálózni, mert úgy megtudsz vele sérteni másokat, hogy el sem bírod képzelni! - ordítottam, Harry pedig meg sem tudott szólalni, csak csodálkozva nézett rám.
- Én még mindig szeretlek Selena. Jobban mint te hinnéd. - mondta rekedt hangon.
- És honnan a picsából tudjam, hogy igazat mondasz - e ? - vontam fel a szemöldököm - Bár ez már úgy sem segít semmit Harry. - ráztam a fejem lemondóan.
- Akkor legalább legyünk csak barátok! - nézett rám könyörgően. - Nem érted, hogy nem tudok nélküled meglenni? Hallanom kell a hangod, hogy jó legyen a napom! Meg kell, hogy érintselek, hogy ne legyen hiányérzetem, ha már nem csókollak meg! - ha nem viszonoznám szerelmét, azt gondolnám, hogy ez már beteges, de jelen esetben... nem gondolok semmit, mert mérges vagyok rá.
- Rendben Harry. - bólintottam - Legyünk barátok - sóhajtottam lemondóan.
- De ne, ne így! Mosolyogj! Nem így akarok a barátod lenni, hogy mindig csak veszekszünk! Normálisan! Húzd a szád egyik oldalát erre - magyarázta, és közben megfogta az arcom, és csinálta is azt amit mondott.  -  A másikat pedig erre - húzott egy mosolyt az arcomra - Látod sokkal szebb vagy, és jobb lesz a napod, ha mosolyogsz! - emelte el a kezét az arcomról, mire nekem a szám visszaesett vizszíntesre.
- Ne csináld már! - nyavalygott, mire belőlem akaratlanul is kitört a nevetés. - Látod, már is sokkal jobba - mosolygott.
- Rendben Harry. Próbáljuk meg. - bólintottam, és elhatároztam, hogy akkor a barátja leszek. Ha már ennyire fontos neki ez az egész..