36. Fejezet - Nem élhetem az életemet unalmasan, kihívások nélkül.

Elaludhattam, mert arra figyeltem fel, hogy valaki a nevemen szólongat, és az arcomat simogatja.
- Selena.. - mondta ismét, mire én kinyitottam a szemem, és észrevettem, hogy Justin mellkasán pihenek. Nem zavartattam magam, az arcomat még jobban belefúrtam a mellkasába, mert semmi kedvem nem volt felkelni, és igazság szerint, megint rámjött a sírógörcs.
Harry keltett engem mindig így...
- Minden rendben van? - simította meg a hajam.
- Igen.. - szipogtam egy párat, majd ismét felültem - Bocsi, nem akartam összekönnyezni a pólód - töröltem meg a szemem, majd felálltam, és kimentem a nappaliba, hogy egy zsepit hozzak be.
- Semmi baj, ez csak egy póló.. A könnyet pedig kilehet mosni - jött utánam kuncogva. - Örülök, hogy elmondtad nekem, hogy mi történt.. - utalt az előtt történt beszélgetésünkre mielőtt elaludtam volna. -  Tudod.. Jól esik, hogy még mindig megbízol bennem. - nézett rám mosolyogva, és egyre közelebb jött hozzám.
- Justin.. - mondtam a nevét rekedtes hangomon, de ő csak közelebb és közelebb jött, majd amikor már csak 10 cm-re volt tőlem megállt, és a tekintetét a szemem és a szám között váltogatta.
Nem törődve a következményekkel a számat az övéére tapasztottam, és megcsókoltam.
Először meglepődött, aztán visszacsókolt, és a nyelve máris bejutási engedélyt kért a számba, amit habozás nélkül megadtam neki.
Be kell vallanom hiányzott a csókja. De már nem volt olyan, mint Harry-é. Persze, felhozta bennem a régi érzelmeket, aminek nem nagyon örültem... De hát Harry szakított velem! Nem élhetem az életemet unalmasan, kihívások nélkül.
- Selena.. én még mindig kedvellek. Nagyon, nagyon. - mondta Justin lihegve, miután elváltunk egymástól, és összekulcsolta az ujjainkat.
- Én is kedvellek Justin... - hajtottam le a fejem. - Feltörtek belőlem a régi érzelmeim! - gyűltek ismét könnyek a szemembe.
- Na. ne sírj - törölte le a könnycseppemet. - Sokkal jobban szeretem, ha boldog vagy, és az nem baj, ha előtörtek belőled a régi érzelmeid! Nem szabad félned tőlük. - simította meg az arcomat, és már megint nagyon közel volt hozzám - Emlékszel.. - suttogta ajkaimba - mindig te mondtad, hogy ne féljem élni az életemet. Nem azért kaptam, hogy végigunatkozzam. - suttogta még mindig, majd még egy puszit nyomott az ajkaimra.
- Igazad van... - mosolyodtam el halványan, és lenéztem az összekulcsolt kezünkre.
- Gyere menjünk le a többiekhez kajálni. - húzott maga után.
- Várj! Először megmosom az arcom. - futottam be a fürdőbe, és ott pedig elvégeztem azt amit Justin-nak mondtam, majd visszasiettem hozzá.
Láttam rajta, hogy gondolkozik azon, hogy vajon megfogja e a kezem, ezért megkönnyítettem a dolgát, és összekulcsoltam az ujjainkat.
Az arcán egy óriási mosoly jelent meg, és ez engem is arra késztetett.


Hát igen, kéz a kézben sétáltunk le a többiekhez az ebédlőbe, és amikor beléptünk, a fiúk felpattantak, és konkrétan Justin nyakába ugrottak, annyira örültek neki. Ezt tulajdonképpen nem értettem annyira, ugyanis, ha jól emlékszem, az utolsó találkozásnál, nem örültem egymásnak ennyire. Na de mindegy, az ő dolguk.
- Minden rendben van Selena? - állt meg előttem Niall, miután köszöntötte Justin-t.
- Persze. - bólintottam mosolyogva, majd megöleltem Niall-t.
- Nem úgy néz ki - suttogta a fülembe.
- Szakítottunk Harry-vel. - suttogtam vissza, mire ő eltolt magától, és kikerekedett szemekkel kezdett el engem vizslatni.
- Ne mond, hogy nem tudtad.. - ráztam meg a fejem.
- Nem, nem tudtam, Harry nem mondott nekünk semmit, amikor visszajött, csak Taylort kézen fogta és elmentek valahova - rántotta meg a vállát.
- Nagyon jó.. - forgattam meg a szemem, és éreztem, hogy ismét féltékeny leszek.
- És Justin mit keres itt? - tette fel a következő kérdést.
- Nem tudom. Egyszerűen, csak betoppant - vontam vállat, majd elkezdtem a cipőm vizslatni.
- Miért érzem úgy, hogy még valami történt köztetek? - vonta fel az egyik szemöldökét.
- Megcsókolt. - néztem fel rá.
- Hát.. - vakarta meg a tarkóját - Erre nem tudok mit mondani... - nevetett fel kínosan - Tudod, én bírom nagyon Justin-t, és örülök neki, hogy boldog vagy.. De még is én a Harry és Selena párosnak szurkolok.
- Niall, olyan páros már nem lesz többé - mondtam ki olyan komolyan amennyire csak tudtam.
- Ne mondj olyat, ami nem igaz - mosolyodott el.
- Niall, Harry már nem szeret engem - fájt ezt nagyon kimondani, de ez volt az igazság. - Nézd meg milyen jól elvan Taylor-ral - mutattam feléjük - Hát szerinted hiányzok én neki? - kérdeztem tőle, és éreztem, hogy megint könnyezek.
- Na, nyugi ne sírj - törölte le könnyeim, majd megölelt - Minden rendbe fog jönni. - suttogta, és próbált megnyugtatni.
- Kétlem.. - csordúlt ki még egy könnycsepp, majd elengedtem Niallt, hogy egtudjam törölni a szemem, és letudjunk ülni enni.


- Selena alig ettél valamit. - pillantott rám Liam.
- Igen, ez így nem jó - rázta rosszallóan a fejét Louis.
- Nem vagyok éhes, majd később eszek még valamit. - vontam vállat, majd fejemet Justinéra hajtottam.
Éreztem Harry tekintetét magamon, és ez csak még jobban elvette az étvágyamat. Egyszerűen nem ment le egy falat sem a torkomon.
- Akkor majd lejövök én később veled enni. - jelentette ki Niall.
- Rendben - mentem bele, mert tudom, hogy nem erőltetné rám azt amit nem szeretnék. Ez esetben enni.
- Fiúk, Lányok! - rontott be Paul és Jenn az ajtón, mire mind odakaptuk a tekintetünket.
- Ó Szia Justin, nagyon örülök, hogy újra látlak - pillantott felénk Jenn, majd megakadt a szeme rajtam, ahogy fejem Jus vállán pihentetem, de szerencsére nem szólt semmit.
- Szia Jenn - intett Justin is neki, majd felállt és megölelte őt, Paul-al pedig kezet fogott.
- Nos igazából azért jöttünk, mert ugye ma választjuk ki a 10 rajongót. - kezdte Paul, mire nekem a rajongók hallatán rögtön jobb kedvem lett. - Szóval, idulhatunk fel? - tárta ki a karját, mire mindenki felpattant, és elindult felfelé Jenn- ék szobájába.
- Mindjárt megyek, csak viszek egy teát. - mondtam Justin-nak, mire ő bólintott és odaszaladt a ránk várakozó Niall-hez.

Gyorsan odasiettem a pulthoz, hogy kavarjak magamnak egy teát.
Éppen a cukrot raktam bele, amikor valaki megállt mellettem, és engem kezdett el bámulni.
Nem kellett sokat találgassak, hogy ki lehet az. Na meg az illatáról megismertem..
- Mit szeretnél? - pillantottam rá, majd folytattam a teám kavarását.
- Együtt vagytok Justinnal? - tért rá egyből a lényegre.
- Harry, szerintem ehhez neked már nincs sok közöd. - fordultam vele szembe.
- Mint haverod, igen is van. Niall-nek is elmondasz mindent. - vonta fel a szemöldökét.
- De Niall, soha a büdös életben nem bántott meg ennyire, mint te engem. - megint felidegesít... - Nem érted, hogy darabokra törted a szívem? Csak kihasználtál, nem is szerettél! Neked ez hogy a francba esne basszus? - emeltem meg egy kicsit a hangom. Még szerencse, hogy senki sem volt bent.
- Ki mondta, hogy nem szerettelek? - hallottam a hangján, és láttam rajta, hogy ő is kezd ideges lenni.
- Kibaszott múlt idő! - kiáltottam el magam. - Honnan a faszból tudjam, hogy mikor mondtad utoljára nekem valójában azt , hogy szeretsz? Mikor NEM hazudtál? Tudod ezzel a kibaszott "SZ" betűs szóval kurvára nem szabad dobálózni, mert úgy megtudsz vele sérteni másokat, hogy el sem bírod képzelni! - ordítottam, Harry pedig meg sem tudott szólalni, csak csodálkozva nézett rám.
- Én még mindig szeretlek Selena. Jobban mint te hinnéd. - mondta rekedt hangon.
- És honnan a picsából tudjam, hogy igazat mondasz - e ? - vontam fel a szemöldököm - Bár ez már úgy sem segít semmit Harry. - ráztam a fejem lemondóan.
- Akkor legalább legyünk csak barátok! - nézett rám könyörgően. - Nem érted, hogy nem tudok nélküled meglenni? Hallanom kell a hangod, hogy jó legyen a napom! Meg kell, hogy érintselek, hogy ne legyen hiányérzetem, ha már nem csókollak meg! - ha nem viszonoznám szerelmét, azt gondolnám, hogy ez már beteges, de jelen esetben... nem gondolok semmit, mert mérges vagyok rá.
- Rendben Harry. - bólintottam - Legyünk barátok - sóhajtottam lemondóan.
- De ne, ne így! Mosolyogj! Nem így akarok a barátod lenni, hogy mindig csak veszekszünk! Normálisan! Húzd a szád egyik oldalát erre - magyarázta, és közben megfogta az arcom, és csinálta is azt amit mondott.  -  A másikat pedig erre - húzott egy mosolyt az arcomra - Látod sokkal szebb vagy, és jobb lesz a napod, ha mosolyogsz! - emelte el a kezét az arcomról, mire nekem a szám visszaesett vizszíntesre.
- Ne csináld már! - nyavalygott, mire belőlem akaratlanul is kitört a nevetés. - Látod, már is sokkal jobba - mosolygott.
- Rendben Harry. Próbáljuk meg. - bólintottam, és elhatároztam, hogy akkor a barátja leszek. Ha már ennyire fontos neki ez az egész..

35. Fejezet - Kapcsolatcsere

- Harry, kijönnél velünk egy pillanatra? - nézett Paul a mellettem ülő fiúra komolyan.
- Megyek.. - állt fel, majd mielőtt még kiléptek volna a fal mögé Harry rám pillantott, és egy mosolyt küldött felém.

                  * Harry szemszöge *

- Ő miért van itt? - biccentettem Taylor-ra, aki engem bámult és gúnyosa mosolygott.
- Figyelj ide Harry. - sóhajtott Jenn - Selenával ezt nem fojtathatod tovább. - mondta, bennem pedig összetört valami. Nem tudtam megszólalni, csak néztem és vártam, hogy felkeljek ebből az idióta álomból.
- Hogy mi? - szólaltam meg egy idő után.
- A kapcsolatodat Taylor-ral kell folytatnod, úgy mint Selenának Justin-nal. Így több lemezt adhatunk el, és többen is jönnek a koncertekre. - mondta keményen Paul - Semmi ellenkezést nem szeretnék hallani! Ezt NEM ismétlem NEM változtatjuk meg! - szögezte le, én pedig meg sem tudtam szólalni.
- De.. Én nem szeretem Taylor-t!! - túrtam idegesen a hajamba, és folytattam volna tovább, de Paul ismét félbeszakított.
- Mint mondta Paul NEM ellenkezhetsz! Harry, ha ellenkezel, nem lesz jó vége ennek az egésznek! - szólalt meg Taylor menedzsere Matt.
- Mi? Milyen rohadt következményei lesznek? - ingerültem fel.
- Kivágnak a bandából! - kiáltotta el magát Matt, mire bennem a vér még jobban megfagyott.
- Komolyan? Ezzel fenyegettek? - nevettem fel undorodva - Elveszitek tőlem azt akit a legjobban szeretek a világon, és ha nem egyezek bele, akkor pedig azt ami az életem?! - léptem egy lépést hátrébb tőlük.
- Muszáj ezt megtennünk! Szakítanotok kell Selenáva, de ezt neki nem mondhatod el Harry! Justin egy fél óra múlva itt lesz. - mondta Paul, majd hátatfordított nekem a többiekkel, és egyedül hagyott engem Taylor-ral.

- Harry.. - szólalt meg Taylor egy idő után.
- Ne szólj hozzám! - korholtam le idegesen, majd visszaléptem a tárgyalóteremnek kiválasztott sarokba.
- Hazz, minden oké? - támadott le mindenki, én pedig a szememmel Selenát kerestem, akit meg is találtam egyből, ugyan ott ülve, ahol hagytam.
- Selena beszélhetnénk? - néztem rá komolyan, hogy ne látszódjon rajtam, az, hogy mennyire fáj.

                                                               * Selena szemszöge *

A fiúkkal csendben ülve vártuk, hogy Harry visszatérjen.

Néhány ordítozás után vissza is jött...Taylor-ral az oldalán.

- Hazz minden oké? - kérdezték a többiek.

- Selena beszélhetnénk? - szemezte rám komolyan a tekintetét nem is törődve a többiekkel.

A szívem a torkomba ugrott, és már felállni sem mertem.

- Igen.. - mondtam alig hallhatóan, majd éreztem, ahogy a szemem könnybe borul.

Harry előrement Taylor pedig itt maradt, amikor elsétáltam mellette megsimította a karomat és bátorítóan, ám sajnálkozva rám nézett. 

Nem foglalkoztam vele, mentem Harry után, aki a hotelszobánkba lépett be, majd pedig bement a nappaliba, ott pedig helyetfoglalt a díványon.
- Minden rendben? - kérdeztem, majd leültem vele szembe.
- Nem, nincs. - rázta meg a fejét, majd tekintetét rám emelte, de nem nézett a szemembe. Miért van nekem rossz előérzetem?!
- Mi a baj? - nyeltem egy nagyot, és próbáltam könnyeimet visszatartani.
- Selena.. nekünk szakítanunk kell... - mondta ki, és éreztem, hogy a világ megszűnik körülöttem létezni. A könnyeket már nem tudtam megállítani, patakokban folytak az arcomról, Harry pedig még csak rám se pillantott.
- De... - szólaltam meg egy idő után - Miért? - tört ki belőlem ismét a sírás, itt pedig Harry felemelte a fejét, és láttam, hogy az ő szeme is könnyes.
- Istenem... - rázta meg a fejét, közben magában motyogta ezt a szót - Kérlek ne sírj Selena! Nem bírlak így látni! - mondta, és neki is kicsordult egy könnycsepp a szeméből.
- Nem bírsz így látni? - kiáltottam fel idegesen - Akkor meg mi a büdös francért csinálod ezt? - ingerültem fel.
- Selena, nekem muszáj volt ezt megtennem! - állt fel ő is, és közelebb akart lépni hozzám, de én nem engedtem neki. - Kérlek. Legyünk csak barátok, úgy mint ezelőtt. - nézett rám könyörgően.
- Barátok? - nevettem fel gúnyosan. - Rendben. Legyünk barátok . -mosolyodtam el ismét gúnyosa, majd az ajtó felé mutattam. - Kedves barátom. Egyedül szeretnék lenni. Arra van az ajtó.
- Van még itt valami.. - fordult vissza az ajtóban.
- Na mond, nem böktél még belém elég kést, forgasd is meg bennem! Gyerünk! - léptem oda hozzá.
- Taylor-ral újra együtt vagyunk. - mondta ki nagy nehezen, mire nálam végképp betelt a pohár, és mielőtt újra rámtört volna a sírógörcs, kinyitottam az ajtót, és Harryt kitoltam, majd rácsaptam a fadarabot.

Zokogva borultam az ágyamba. Fájt, de valamiért nem akartam vele foglalkozni. Nem akarok kimutatni, hogy mennyire fáj. Nem láthatja senki sem, hogy mennyire összetörtem. Nem, nem és nem! Össze kell szednem magam.
Gondolat menetemet a kopogás zavarta meg.
Lehet, hogy Niall vagy Louis, esetleg  Liam vagy Zayn, az, de amikor kinyitottam az ajtót, a szemem kitágult és teljesen ledöbbentett az érkezett személy.
- Szia. - intett mosolyogva, én pedig fogalmam sincs, hogy miért, de a karjaiba vetettem magamat, ő pedig szorosan tartott engem, arcát meg a nyakhajlatomba fúrta.
- Hiányoztál Selena! - suttogta Justin.
- Te is nekem. -mondta, majd ismét zokogásba törtem ki.
- Gyere, menjünk be. - told el magától, majd megfogta a kezem, és bevezetett a hotelszobába, onnan pedig át a hálóba.
Ő helyetfoglalt az ágyon engem pedig maga mellé rántott, és újra átölelt én pedig úgy zokogtam tovább.

34. Fejezet - A játék.

* Pár héttel később *

- Örülök, hogy már jobban vagy! - nézett a szemembe mosolyogva a műsorvezető. 

- Köszönöm, még egyszer - hajoltam közelebb a mikrofonhoz, ugyan is egy rádióműsorban szereplünk éppen a fiúkkal.

- Nem szeretnék kellemetlen kérdéseket feltenni, mert nyílván még friss neked ez a dolog, de még is csak egyetlen egy kérdést, ha szabad - nézett rám könyörgően. Hát köszi, nem akarsz feltenni kérdéseket, de mégis megteszed. Értékelem.

- Persze mond csak.. - bólintottam erőltetett mosollyal az arcomon, majd éreztem, ahogy Harry az asztal alatt megszorítja a kezem, ezzel jelezve, hogy ez nem jó ötlet, de én nem foglalkozok vele.

- Kik azok akik melletted álltak ez alatt az egész alatt, és miféle érzelmek kavarogtak benned? - tette fel azt a nagyon fontos kérdést.

- A fiúk, és Jenn-ék is minden nap bent voltak nálam a kórházban, és sosem hagyták nekem, hogy szomorkodjak - mosolyodtam el - Nagyon köszönöm srácok, szeretlek titeket! - fordultam feléjük, mire ők csak legyintettek egyet, és válaszoltak nekem hogy ők is nagyon szeretnek engem. 

- És, mit éreztél e közben az egész közben? - könyökölt fel az asztalra az adás vezető Anna. - Fájdalmat? Esetleg egyedül érezted magad? 

- Nem éreztem, sem fájdalmat, és még egyedüllétet sem. A rajongók is mellettem voltak végig, rengeted üzenetet kaptam, amit nem tudok elégszer megköszönni. - hatódtam meg egy kicsit - Ezért is indítottunk el a héten egy játékot. A résztvevők közül kiválasztunk 10 embert, akik majd velünk tartanak a hétvégei próbákon, majd a koncertet a VIP helységből nézhetik meg, és szabadon mászkálhatnak majd a Backstage-ben - mondtam el boldogan a tervünket, amit már elindítottunk pontosan 3 napja. 

- Szóval akkor holnap már meg is tudják az eredményeket, ugyan is holnap csütörtök és ha jól tudom ez az egész pénteken kezdődik itt Ausztráliában Sydney-ben! - mondta egy kicsit hangosabban a hatás kedvéért. - Köszönöm Selena, most pedig térjünk át egy kicsit a fiúkra. - fordult az említett személyek felé.

- Helló! - köszöntek egyszerre.

- Nos, fiúk. Mi a véleményetek Selenáról? - döntötte el a bal vállára a  fejét.

- Imádom! Mintha a kis húgom lenne! Nem is tudom mi lenne velem nélküle! - felelte hisztérikusan Lou, mire mindenki felnevetett - Ne haragudjatok, de most meg kell, hogy öleljem! - pattant fel, majd én is felálltam, és szorosan megöleltem ezt a kis őrültet.

- Én is nagyon szeretem őt! Nekem is olyan mintha a húgom lenne. Nagyon a szívemhez nőtt! - mondta Niall is, majd ő is felpattant és megölelt. 

- Én is imádom és szintén húgomként tekintek rá! - mondta Liam és ő is felugrottam és ránk csimpaszkodva megölelt engem. Illetve minket.
- Én is persze, gyere ide húgi! - ugrott fel Zayn is , majd miután kiölelkeztünk magunkat visszaültünk a helyünkre. 

Miért volt egy olyan érzésem, hogy még csak most jön a feketeleves?

- És Harry veled mi a helyzet? Te miért nem mondtál semmit sem? - fordult az említett felé Anna.

- Az igazság az.. - köszörülte meg a torkát Hazza, majd Jennékre pillantott, akik a fal másik oldalán voltak és a tükrön keresztül néztek és hallgattak minket. Miután Jenn és Paul is bólintott Harry folytatta mondanivalóját - Hogy én és Selena egy párt alkotunk lassan két hónapja - monda mosolyogva, majd hátradőlt a székében mint aki jól végezte a munkáját és megfogta a kezemet, majd arcon puszilt. 

- Tudtam! Én mindig is tudtam! - kiáltott fel nevetve Anna, mire én csak összerezzentem. és kínosan elmosolyodtam. - Hát akkor sok boldogságot kívánok nektek! - emelte meg a kezét, mintha csak tósztot mondott volna. 

- Már azt hittem sosem lesz vége - ültem be a kocsiba, miközben ezt elmorogtam magamban, majd vártam, hogy Harryt is és a többieket is "meghozzák". Igen, megint nagyon sokan vannak a studio előtt, és egyesével kellett minket kikísérni.

- Ez őrület ismét.. - pattant be mellém hirtelen Harry.

- Tudom, ilyen sokan talán még nem is voltak. - ráztam meg a fejem, majd Harry vállára hajtottam.

- Biztos a játék miatt - vonta meg az eggyiket.

- Biztos. - bólintottam, majd lecsuktam a szemem, és megvártam amíg a többiek is beszállnak a kocsiba, hogy végre indulhassunk. Nagyon korán keltünk 5- órakor. Eléggé álmos vagyok, és éreztem, hogy már nem kell sok ahhoz, hogy elaludjak itt Harry vállán.


- Selena...  - szólogatott egy lágy hang, és éreztem, ahogy valaki az arcomat simogatja.
- Nem vagyok itthon. - dünnyögtem, majd megfordultam volna a másik oldalamra, csak elfelejtettem, hogy nem ágyban fekszek, hanem Harry vállán, ezért a fejem az ülésen végezte, egy nagy puffanást hagyva maga után.
- Áúú - kiáltottam fel, majd megfogtam ott a fejem, ahol beütöttem és felültem.
Liam Zayn és Niall, na meg persze Louis csak nevettek rajtam. Harry pedig csak nézett, de láttam, hogy ő is alig bírja visszatartani a nevetését.
- Nevess csak nyugodtam. - mondtam gúnyosan, majd a másik oldalt kiszálltam, és a lifthez sétáltam.
- Na Baba, ne csináld már ezt - jött utánam Harry, de késő volt. A lift ajtaja bezárult, én pedig elindultam fel a 10. emeletre.

Miután felértem, megnéztem gyorsan az időt, ami 12-őt mutatott, ez pedig azt jelentette, hogy a fiúk (5SOS) nemsokára megérkeznek.
Gyorsan beszaladtam a hotelszobába, hogy egy frissítő zuhanyt vehessek, utána pedig felöltözve kimenjek a tárgyalóterembe.

Beszökdécseltem a fürdőbe, majd levetkőztem és megnyitottam a csapot. Az ajtót kulcsra zártam, hogy Harry ne tudjon bejönni, és beálltam a zuhany alá. Hajamat megmostam kókusz illatú samponnal, testemet pedig szintén kókusz illatú tusfürdővel mostam le.
Miután mindennel készen voltam, kiléptem a zuhany ajtó mögül és magamra tekertem egy fehér törölközőt, utána pedig a hajamra is egyet, majd visszavonultam a szobába, hogy felöltözzek, valami könnyű cuccba.
Meglepődtem, hiszen azt gondoltam, hogy Harry-t idebent fogom találni, de sehol sem láttam.
Nem törődve ezzel léptem be a gardróbba, ahol a bőröndök voltak elhelyezve, majd leguggoltam az egyikhez, és kivettem egy szürke mackónadrágot.
Átakartam menni a másik bőröndhöz, ám valaki ebben megakadájozott, amikor felálltam.
- Megvagy! - mondta Harry, majd a derekamnál fogva felemelt, és az ágyhoz cipelt, és oda ledobott.
- Most tényleg mérges vagy azért, amiért kinevettelek? - nézett rám kiskutya szemekkel, majd egyre közelebb és közelebb mászott hozzám.
Nem válaszoltam neki, ezzel is hergelve őt, de éreztem, hogy ezt a játékot ő már megnyerte...
- Nem válaszolsz nekem? - vigyorodott el kajánul, majd amikor egy vonalban volt az arcommal lecsapott ajkaimra, én pedig nem tudtam tovább tartani a szerepemet, visszacsókoltam.
- Tudtam én, hogy nem vagy mérges.. - mondta mosolyogva, amikor elváltunk egymástól, mire én csak mosolyogva megforgattam a szemem, és visszamentem a gardróbba, hogy felöltözzek.


- A fiúk 5 perc múlva itt vannak! - olvasta fel az imént kapott üzenetét Paul, majd Jenn-el elindult le a parkoló házba értük.
- Tudjátok.. - szólalt meg Niall, mire mindenki felé kapta a tekintetét - Én éhes vagyok.. - ütögette meg a hasát - Elmehetnénk valahova enni. - mondta, majd bólintott is egyet, ezzel helyeselve saját magát.
- Mikor ettél utóljára? - tettem fel azt a kérdést, amire szerintem már mindenki tudta a választ.
- Hát.. ha jól számolom 2 órája. - gondolkozott el - Már rég ennem kellett volna. 1 óra kimaradás! - kapott a fejéhez ijedten.
- Nyugodj meg Niall, nem lesz semmi baj, de ha annyira szeretnéd, akkor majd elmegyünk valahova kajálni.. Igazság szerint én is éhes vagyok.. - dörzsöltem meg a hasam, mire Harry elkapta a kezemet és az ujjainkat összekulcsolta és úgy telefonozott tovább.
- Sziasztok! - lépett ki a 5SOS a liftből.
- Sziasztok! - mondtuk egyszerre, majd mind felálltunk, hogy üdvözöljük őket.
- Selenaa! - kiáltottak fel egyszerre, majd csoportos ölelésbe invitáltak engem, amit én szívesen viszonoztam.

- Jenn-ék hol vannak? - kérdeztem, miután mindenki helyet foglalt.
- Ja, valami pasassal beszélnek lent az aulában.. - vonta meg a vállát Ashton, majd hirtelen kinyitódott a lift ajtaja, és kilépett rajta a 2 személy helyett 4.
Én pedig teljesen lefagytam. Nekem valahogy nem illett bele a képbe az a szőke haj és vörös rúzs... De nagyon..

33. Fejezet - Hanyadika van ma?

Drágáiiiiiiim! 
Saaaajnálom, hogy megint késtem egy pár napot, de ismét nyaraláson voltunk a hétvégéén :/ 
De most itt van, szóval jó olvasást! :3 
Imádlak titeket! 

Xx G.




Idegesítő sípoló hangra keltem, de a szememet még nem volt erőm kinyitni, majd hirtelen eszembe jutott. Harry.
Amilyen gyorsan csak tudtam felültem az ágyamba, de sajnos túl gyorsan cselekedtem, ezért vissza is estem a párnák közé.
Körbenéztem annak a reményébe, hogy itt találom Chanel-t, de sajnos már nem volt bent. Hirtelen egy pánik roham kapott el, az egyedül léttől és attól a tudattól, hogy Harry már egy másik lánynak mondja ki azt az sz betűs szót. Nem bírtam magammal amilyen gyorsan csak tudtam nem foglalkozva a fekete foltokkal amiket láttam, sem a combomba nyilalló fájdalommal, levegő után kapkodva szakítottam ki a kezemből az infúziót és pattantam fel az ágyból, majd téptem fel az ajtót, hogy a folyosóra jussak.

Futottam, fogalmam sincs, hogy merre, de egyszer csak beleütköztem valakinek a vállába és elestem.

- Nagyon sajnálom - segített fel a földről, mire én újra összerogytam ugyanis kezdett ismét minden összemosódni - Minden rendben? - nyújtotta megint a kezét. Megráztam a fejem, majd felnéztem rá és nem hittem a szememnek. Az a lány állt velem szemben, akit egyszer a Hotelben láttunk. 

- Ki vagy te? - kapkodtam ismét a levegőt és fogalmam sincs, hogy miért, de megijedtem tőle, így hátrafelé kezdtem el kúszni a földön.

- Nem ismersz engem, de én viszont ismerlek téged. Selena Gomez igaz? - kérdezte mosolyogva, mire én csak remegve bólintottam egyet.

- Mit akarsz tőlem? - tettem fel egy újabb kérdést.

- Igazából Harry-nek mentem csak kávéért, mert ő fent van a gyerekekkel. - mosolygott rám, mire bennem felment a pumpa és még csak most kezdtem el érezni, hogy széthasadok belülről. Szóval akkor ő Harry felesége.

Látni nem láttam semmit, viszont hallani hallottam.

Hallottam, ahogy valaki a nevemen szólogat, de erőm nem volt neki válaszolni.

- Fent van, még nem ájult el teljesen! - mondta valaki kétségbeesetten, majd hirtelen megemelkedtem a földről.

- Vigyük vissza a szobájába! - szólalt meg az a személy, aki az elmúlt percekben eléggé felkavart.

- Mi történt? - jött egy harmadik hang is.

- Nem tudom, Cara volt itt vele.. - mondta idegesen az engem szinte már szorongató személy.

- Hé ne nézz rám úgy mintha az én hibám lenne - védekezett (a neve szerint) Cara. 

- De igen is a te hibád! Mit mondtál neki? - emelte fel a hangját a "megmentőm".
- Én? - nevetett fel kínosan Cara - Az ég világon semmit! Ő szaladt belém. Biztos keresett valakit. Úgy szaladt itt a folyosón mint a nem normális - magyarázott, és én pedig közben éreztem, hogy elkezdtek velem sétálni - Utána meg elesett én próbáltam neki segíteni, de mint egy bolond megijedt tőlem és menekülni próbált.
- Még egyszer meg ne halljam, hogy így beszélsz róla! - ordította el magát az a valaki aki felsegített. - Amúgy is téged ki hívott ide, csak a bajt hozod! - kiáltott ismét.
- Kérem maradjanak csöndbe! - jött egy mélyebb s érettebb hang, majd áthelyeztek engem egy ágyra.
- Elnézést.. - dünnyögte valaki mellőlem, majd éreztem, ahogy elkezdenek tolni.

Fejem rettenetesen fájt, amikor megpróbáltam kinyitni a szemem. 

Éreztem, hogy a kezembe ismét bele van dugva az a bizonyos kis cső, a másik végtagomat pedig valami szorította. Illetve nem valami, hanem valaki, aki éppen aludt a szuszogásból ítélve.

Odafordítottam a fejem, majd megpróbálkoztam ismét szemem kinyitásával, és most sikerrel is jártam.

Nem akartam hinni a szememnek. Azokat a bizonyos kishbarna göndör fürtöket láttam, ráborulva az ágyamra. De az lehetetlen! Hiszen ő megházasodott Cara-val! 

Vagy... csak....álmodtam volna? - tettem fel magamnak a kérdést. 

Megpróbáltam a kezemet kihúzni az övéi közül, mert még így is eléggé hihetetlen volt számomra. Nem álmodhattam, hisz oly élethű volt ez az egész! Biztos csak meglátogatni jött, miután megtudta, hogy felébredtem...

- Selena..? - emelte fel a fejét és csodálkozva vettem észre, hogy arcvonásai semmit sem változtak.

- Harry..? - nyeltem egy nagyot, és próbáltam könnyeimet visszafojtani. 

- Szerelmem. - mondta, majd felfeküdt az ágyra és magához vont. 

Összezavarodtam. Akkor én ezt most komolyan csak álmodtam? Komolyan csak egy rossz rémálom lett volna?

Annyira elgondolkodtam, hogy nem öleltem vissza, ő pedig ezt észrevette és elhúzódott tőlem.

- Mi a baj? Van valami gond? - kérdezte kétségbeesetten.

- Hanyadika van ma? - tettem fel ezt az idióta kérdést.

- 26.-a miért? - kérdezett vissza értetlenül.

- 2015? - ültem fel óvatosan, és most szerencsére nem is szédültem meg.

- Igen.. - állt fel az ágy mellé.

- Akkor az azt jelenti, hogy .... - mondtam, majd felnéztem rá - Nem hagytál el, és nincs új feleséged, meg családod? - kérdeztem könnyes szemmel.

- Mi? Hogyan tudsz te ilyen hülyeséget álmodni Baba? - nézett a szemembe meghatottan, majd a két keze közé vette az arcom - Soha az életbe nem hagynálak semmi, semmi pénzért, ezt jól jegyezd meg! - mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt, én pedig újra teljesnek éreztem magam.

- Szeretlek! - mondtam neki, miután megszakítottuk a csókunkat levegő hiány miatt.

- Én is téged mindennél és mindenkinél jobban! - adott még egy puszit a számra, majd leült vissza az ágy melletti székbe és kérte, hogy meséljem el neki a-tol z-ig az álmom. 

Nem szívesen, de megtettem. 

32. Fejezet - Új családja van

 *Selena szemszöge*

- Engedjenek fel! - hallottam meg egy ismerős hangot a tömegből ordibálni. - A barátnőm bajban van! Nem igaz, hogy nem engednek át! - fújtatott Harry, mert a rendőrök nem engedték feljönni. 

Örültem annak, hogy visszafogták, mert legalább így nem eshet semmi baja.

- Gyere szépségem! - rántott fel ismét a földről az egyik maszkos. - Ő a barátod? - mutatott Harry felé, aki amikor meglátott minket lefagyott.

- Igen - mondtam rekedt hangon.

- Komolyan? - nevetett fel, majd elengedett - Ez a báj gúnár? - mutatott Harry-re - Te sokkal férfiasabb alakot érdemelsz! - tett meg egy lépést felé, mire én csak félve hátráltam egy aprót.

- Hé szépfiú! - kiáltott le Harry-nek. - Ezt nézt! - kiáltotta oda neki, majd közelebb húzott magához és megcsókolt. 

A könnyeimet már nem bírtam tovább visszatartani, ezért utat engedtek nekik, és úgy próbáltam tiltakozni.

- Engedd el, a kurva életbe is! Ne merészeld bántani! - kiáltotta torka szakadtából Harry, majd hirtelen egy hangos puffanást hallottam és a maszkos elhúzódott tőlem.

Lepillantottam Harry - re , aki lefagyott arccal és könnyes szemmel engem bámult, majd amikor tudatosult bennem, hogy a golyó nem őt érte, lepillantottam a lábamra. 

Nem éreztem, a combomból pedig ömlött a vér. 

Nem bírtam tovább, összeestem.

*Harry szemszöge*

- MEGLŐTTÉK! - kiáltottam és éreztem, hogy a sós könnyek lefojnak az arcomtól.- A rohadt életbe is csináljanak valamit, vagy én megyek fél és a szabad kezemmel ölöl meg azt a férget! - ordítottam, majd hátraarcot vágtam, hogy visszamenjek Niallékhez és értesítsem őket a történtekről.

- Harry! - szólaltak megy egyszerre amikor megláttak.

- Mi volt a puffanás? - állt meg előttem Jenn.

- Egy lövés - mondtam, majd ismét éreztem könnyeim.

- Ugye nem? - kapta a szája elé a kezét.

- De - mondtam alig hallhatóan és csak néztem a zokogó Jenn-t és a többieket, akik lefagyva álltak.

Ez mind az én hibám. Ha nem engedem el és figyelek rá mielőtt eljön, akkor még most is a karjaimban tarthatnám és ölelhetném..

- Áá! - hallottuk meg hirtele nkét férfi ordítást.

- Ez mi lehetett? - szólalt meg Gemma.

- Nem tudod, de én most megnézem! - amikor már indultam befele négy hordágyat eltoltak mellettem. 

Gyorsan befutottam a mentősök előtt, majd elém tárult a két maszkot férfi a földön fekve, holtan. Majd amikor felpillantottam Selenát láttam meg, ahogy az erkélyen ül egyre lassabban lélegezve és kevesebbet pislogva fogja a fegyvert a kezébe.

Megölte volna őket? Nem hiszem. Ő soha nem gyilkolna embert!

Láttam, ahogy a mentősök felszedik a két holttestet, majd felsietnek szerelmemért és a másik túszért.

Lent vártam idegesen vörösre sírt szemekkel, hogy végre lehozzák azt a lányt, aki a mindenemet jelenti számomra és azt mondják nekem, hogy minden rendben lesz, majd a kezeim között tartva aludhasson el. Békében s nyugalomban.

~*~

*Selena szemszöge*

Megakartam fordulni az oldalamra, de a fejembe hasított egyet, így elkiáltottam magam és hirtelen megéreztem két kezet a vállamon.
- Selena! - mondta halkan, mintha ő sem hinne el amit lát.
- Igen? - kérdeztem rekedtesen, majd nagy nehezen kinyitottam a szemem és körbenéztem.
Egy kórházban voltam tetőtől talpig betakarva.
- Te felébredtél! - szólalt meg ismét valaki, mire én arra fordítottam a fejem és szembetaláltam magam egy ismeretlen személlyel.
Szőke haja volt és hosszú lábai. Modell alkat. Valahonnan nagyon ismerős volt..
- Felébredt! - kiáltotta el magát, majd kirohant a kórteremből és pár perc múlva két orvossal jött vissza az oldalán.
- Miss Gomez?! - szólított meg az egyik fehér köpenyes alak.
- Igen? - pillantottam rá értetlenül. - Meg tudná nekem mondani, hogy mit keresek itt? - tettem fel a kérdést.
- Nos Miss Gomez.. - vakarta meg a tarkóját - Ön 3 évig kómában volt. - nézett le a lapjaira, a másik orvos pedig csak csöndesen meghúzta magát mellette.
- Hogy mi? - hitetlenkedtem - De mégis miért?
- Nos, három évvel ezelőtt ön-t egy elég nagy trauma érte. Meglőtték a lábát és túszul ejtették, majd megölt 2 férfit. - magyarázta de még mindig nem nézett a szemembe.
- Me-megöltem? - dadogtam.
- Igen, csak így tudtak megmenekülni. - pillantott végre a szemembe az ő smaragdzöld tekintetével. Várjunk csak! Smaragdzöld szemek... Harry! Hol van?
- Hol van Harry? - tettem fel a kérdést hangosan is.
- A göndör hajú barátja? - pillantott ismét el.
- Igen, igen ő! - mondtam és valamiért nem volt jó előérzetem...
- Nos.. Egy évig minden nap bejárt a kórházba. Hozott magának virágokat - mutatott bal oldalamon lévő "dzsungelre" - Aztán egy nap megkérdezte tőlünk, hogy tudjuk e hogy mikor kel ön fel. Mi pedig nem tudtunk semmi pontosat mondani. - rázta meg a fejét - aznap amikor kilépett a kórház ajtaján nem jött többé vissza, egészen múlthét péntekéig. Akkor bejött két gyerekkel és egy szőke hajú nővel az oldalán, nőgyógyászati vizsgálatra. - "nőgyógyászati vizsgálat" ez a szó zengett a fejemben. Nem tudtam elhinni. Ez nem lehetséges! Megházasodott és családot alapított volna?! Nem Nem Nem és Nem!
- Csak egy álom...Csak egy álom.. - motyogtam magamba, nem törődve azzal, hogy az orvosok és a még mindig mellettük álló szőke hajú lány hülyének néznek.
- Selena nyugodj meg! Te is tudod, hogy nem várhatott tovább Harry! Mindenkinek szüksége van a boldogságra! - szólalt meg a szőkeség.
- Te ki vagy egyáltalán? Nem is tudsz rólam semmit! - kiabáltam rá, könnyes szemekkel.
- Selena... én... Chanel vagyok az unokahúgod - lépett egy lépést hátrébb.
- Chanel? - kaptam oda azonnal a fejem és jó alaposan végigmértem - De hisz te.. Felnőttél és gyönyörű vagy! - pottyant ki egy könnycsepp a szememből, majd amikor felszerettem volna állni, hogy megöleljem őt, erőmet vesztettem, összeestem és minden elsötétült.

BEJELENTÉS!

FIGYELEEEEEM! :)

Nem tudom, hogy mikor fog jönni a következő rész, mert nyaralni vagyok a Balatonon a családommal..:c :)

Annyit tudok, hogy jövőhéten valamikor várható! :)

Köszönöm megértéseteket és aki nyaral annak kellemes nyaralást kívánok, aki nem annak pedig szép nyarat! :)

Xx G 

31. Fejezet - Rablás

A folyosó végén található kis (nem is olyan kicsi) sarokszobában vártuk, hogy Harry és a testvére Gemma megérkezzenek.
Amíg itt vagyunk, kineveztük ezt a szobát, egy ilyen kis tárgyaló, közös pihenői résznek.

- Selena ezt nézd! - huppant le mellém Niall, majd a kezembe nyomta a telefonját.
- Jézusom mekkora ez a telefonom - forgattam meg a kezembe, hisz csak neki van egyedül iPhone 6s-es készüléke.
- Hát ja, de nem vészes. - vont vállat.
- Bármelyik percbe eltörhet - ráztam meg a fejem rosszallóan, majd nem figyelve a válaszára elkezdtem olvasni, a cikket amit Niall talált rólam és Harryről.

- Igazából, ez már lejárt téma - nevettem fel, majd visszaadtam neki a lapcsánkáját - Harry kirakott ma rólam egy képet és komolyan mondom, ha holnap már nem lesz fent róla valami cikk, akkor kint alszok egy padon az utcán - mondtam tök komolyan, mire a többiek felnevettek a pados kijelentésemen.
- Mi ez a jó hangulat? - dugta be a fal mögül mosolygós fejét Harry.
- Selena kint fog aludni a padon - kacagott Niall.
- Mi? Én nem ezt mondtam te idióta - csaptam vállba, majd felálltam és Harry-hez sétáltam, hogy egy puszit adjak neki.
- Minden esetre. Én nem engedném neki, hogy kint aludjon akármi is történne - nevetett ő is fel, majd az egyik nyitódó hotelszoba ajtaja felé kapta a fejét.
- Bocsánat a késésért, csak még el kellett mennem WC-re - nevetett fel, amint ideért és sorba megölelte a fiúkat, majd megállt előttem.
- Szia, Gemma vagyok Harry testvére - nyújtotta a kezét, amit én mosolyogva elfogadtam.
- Selena Gomez - ráztam meg.
- A barátnőm! - állt meg mögöttem Harry.
- Tudom én jól Harry. Nyugodj meg! - nevetett fel, majd megölelt. Megszeppenve viszonoztam kedves gesztusát, majd leültünk a fotelbe és beszélgetni kezdtünk.


Nagyon jól megértettük Gemmával egymást és ahogy így elbeszélgettünk, kiderült, hogy nagyon sok mindenben hasonlítunk.
- Unatkozom - dőlt el az ágyunkon Gemm, ugyanis visszajöttünk a hotel szobába, mert nekem a telefonom lemerült Harry pedig megkért, hogy vigyem ki neki az övét, hogy tudjanak kaját rendelni.
- Menjünk el vásárolni! - vetettem fel egy jó kis ötletet, miközben a töltőm kerestem, de nem találtam, ezért Harryét használtam.
- Ez jó ötlet! - pattant fel azonnal - Nem messze van egy pláza! Menjünk oda! - indult meg izgatottan az ajtó felé - Megyek hozom a táskám és indulhatunk is! - lépett ki mosolyogva az ajtón, én pedig Harryékhez siettem, hogy gyorsan odaadjam neki a telefont és utána mehessünk is, ugyanis már fél 3 volt.

- Elmegyünk Gemmával vásárolni - huppantam bele Harry ölébe, aki a fiúkkal a TV- n valami versenyt bámult. Assz Forma1-et.

- Okés - adott gyorsan egy puszit a számra, majd tovább bámulták izgatottan a Tv-t. 

Felálltam az öléből és én is visszamentem a szobába a táskámért, meg felvenni a cipőm.

Miután mindennel készen lettem, nem kellett már olyan sokat várnom, Gemma kopogás nélkül beszökdécselt a szobába és utána egyből ki, mert látta, hogy kész vagyok, így már indultunk is.

~*~ 

- Melyik a kedvenc parfümöd? - álltunk meg egy bolt előtt.

- Hmm. Nem is tudom, nem nagyon szoktam parfümöket használni.. De ha olyan kedvem van, akkor Chanel-től a.. Igazából nem is tudom a nevét - nevettem fel, majd beléptünk az üzletbe.

Az óriási sapkánknak köszönhetően, csak páran szúrtak ki minket, de még így is elég nehéz volt bujkálni.

- Selena! - szólalt meg Gemma mögülem. - Mindjárt jövök, elmegyek WC - re - mutatott a kijárat felé, mire én mosolyogva bólintottam és visszafordultam a parfümökhöz.

Dudorászva próbálgattam az illatokat, amikor hirtelen két erős kezet éreztem meg a derakamon, amik belém markoltak. 

Felakartam sikítani, de az illető befogta a számat. 

- Mindenki a földre, vagy a kisasszony fog rosszul járni! - ordította el magát az engem szorongató férfi, majd egy pisztolyt tartott a fejemhez, amitől még jobban megijedtem.

- Nézzük csak meg milyen kis pofikát fogtunk magunknak! - kezdett el felém sétálni az egyik maszkos, majd lerántotta a fejemről a kalapot, a szememről pedig a szemüveget.

- Nocsak, nocsak! Egy kis sztárt fogtunk ki magunknak! - nevetett fel, majd még felkapott egy öreg nénit a földről és velem egyetemben felvonszolt miket a parfüm bolt felett elhelyezkedő kis teraszra.

- Azonnal engedje el őket! - hallatszódott fel, (valószínüleg)  a rendőr hangja, amint egy diktafonba kiabálva a terasz előtt áll.

A férfi engem is és a nőt is ledobott a földre, majd az ajtóhoz sétált és kinyitotta.

- Teljesíteniük kell azt, amit kérünk! - mondta, majd biccentett egyet a másik bent tartózkodó ember pedig felemelt engem a földről - különben kivégezzük az első túszt - tartotta a fejemhez a pisztolyt.

- Selena Gomez! - hallottam meg egy pár hangot lentről. Fejemet nem mertem megmozdítani, féltem, hogy meghúzza a ravaszt és akkor mindennek vége.

- Kuss legyen, vagy az első golyó már megy is a combjába ! - tartotta az említett testrészem felé a pisztolyt.

- Mit akar? - szólalt fel megint a rendőr.

- 1 millió dollárt, egy helikoptert és tegyék szabaddá a hátsó bejáratot! - sorolta fel kérelmeit, majd hajamnál fogva nekivágott a korlátnak és majdnem kiestem, de szerencsére még megtudtam kapaszkodni.

Csakhogy akkorát vágódtam, hogy beütöttem a tüdőmet, így köhögnöm kellett egy párat, hogy a lélegzetvételem újra normális legyen.

- Rendben, csak NE ismétlem NE bántsa a túszokat! - kiáltotta, majd elővette a telefonját, hogy idehozassa a követelt dolgokat.

*Harry szemszöge*

- Megszakítjuk TV adásunkat, ugyanis Dublin legismertebb plázájában rablás tört ki! - dumált a nő a TV-ben. - Már is kapcsoljuk élőben! - intett egyet, majd a kamera már át is kapcsolt a rablásra.

Mi lehalkítottuk a TV-t ugyan is én nem nagyon szeretek ilyeneket hallgatni é úgy döntöttük, hogy majd ha újra elkezdődik a F1 akkor vissza vesszük.

- Te Harry.. - szólt nekem egy idő után Zayn.

- Tessék? - kérdeztem fel nem pillantva a telefonomból.

- Selenáék hova mentek? - kérdezte, mire a többiek is felkapták a tekinteteiket.

- Hát vásá...- mondtam, majd villámként csapott belém a felismerés.  Tekintetemet gyorsan a TV- re kaptam, majd felhangosítottam, hogy halljak is valamit. 

- Összesen 2 túsz van. Tudomásaink szerint egy ören asszony, a másik hölgyet pedig nem tudták beazonosítani, mert nagyon őrizték a rablók. Egyenlőre annyi derült ki róla, hogy hosszú barna göndör haja van. - mondta, mire én felpattantam a hejemről a többiekkel együtt.

- Basszameg! - tért először észhez Niall.

- Hívjátok gyorsan Jenn- éket! - kapálódzott a kezével Liam, mire Lou elővette a telefonját és tárcsázta az említett személyt.