11. Fejezet - 'Én pedig elgyengűltem..'

-Selena hogy állsz a dalokkal?-állt meg előttem Paul.
-Nagyon jól.-mosolyogtam fel rá, ugyan is előttem állt, én pedig a kanapén ültem.
-Rendben, akkor kiválasztottad, hogy melyik az a két szám, amit az albumra felszeretnél rakni?-nézegette a papírjait.
-Igen, meg van mind a kettő, bár az egyikben még nem vagyok biztos..-húztam el a számat.
-Jó, akkor lassan beszéld meg Jenn-nel, hogy melyik lesz az a két szám, mert a fiúk egyik dalát ma vesszük fel.-mosolygott rám, majd visszament a menedzseremhez, a tárgyaló terembe.
-Na muti csak, melyik az a két muzsika.-huppant le mellém szórakozottan Niall.
-A.a majd meglátod, ha biztos mind a kettő.-néztem rá ördögi mosolyommal.
-Kérlek.-biggyesztette le ajkait, és a kiskutya szemekkel próbált meghatni.
-Nem, és ne is próbálkozz tovább.-nevettem fel hangosan, majd felálltam mellőle, és kimentem az ajtón. Utam a szemben lévő Starbucks kávézóba vezetett, ugyan is eléggé megkívántam a (mily meglepő módon ) kávét. Tudom, hogy szólni kéne Jenn-nek, de neki ha jól láttam dolga van, és a testőröm itt van valahol lent. Tehát nem történhet semmi baj nem, de?!

Az említett személy keresésére indultam a hallban, de nem találtam sehol, ezért elővettem a telefonom, menedzserem számát kikerestem, majd tárcsáztam.
-Selena? Hol vagy?-hallottam meg a hangját.
-Leszerettem volna jönni a szembe lévő Starbucks-ba, de sehol sem találom Andrew-t.-kapkodtam még mindig a fejem jobbra-balra, majd egy olyan személlyel találtam szembe magam, akivel most végképp nem akartam találkozni..
-Szerintem lent van a kocsiba. Maradj az épületben, azon belül a recepciónál. Mindjárt felhívom, és oda küldöm.-mondta, és azzal ki is nyomta a készüléket. Értetlenül emeltem el a telefont a fülemtől, majd összeráncolt szemöldökkel magam elé tartottam. Felnyitottam, és miután rendeztem az arcvonásaimat felmentem Twitter-re, és a legutóbb feltöltött képemre (amelyiken Niall-el vagyok) néztem a kommenteket.
Leültem a kanapéra, nem is törődve a két szinte bőrömbe lyukat égető szempárral, és folytattam az elkezdett tevékenységem.

-'De aranyosak vagytok! Selena gyönyörű vagy, Niall kis cuki!'
-'Jaj, ezek együtt vannak?:o'
-'Cukik:3'
-'Állítólag, csak legjobb barátok, de olyan aranyosak. Örülök, hogy Selena mellett van egy ilyen fiú, mint Niall. Mellette biztonságban van!:)' 

Az utolsó kommenten akaratlanul is elmosolyodtam, majd éreztem, hogy hirtelen besüpped mellettem a kanapé. Nem figyeltem oda, mert tudtam, hogy ki az. Nem akartam vele beszélni. Tudom, hogy nem tett semmit, és nem vagyunk együtt, se semmi...De ne engem etessen, miközben itt flörtöl egy kis ringyóval..Már bocsánat a  trágár kifejezésért.
-Szia.-szólalt meg rekedtes hangján. Akaratom ellenére is összerándult a gyomrom és gombóc növekedett a torkomban.
-Miért kerülsz engem?-sóhajtott fel fájdalmasan, majd amikor észrevette, hogy nem szándékozok válaszolni, mert éppen e telefonomat nyomkodom, fogta, és kivette a kezemből a készüléket.
-Hé, add vissza, az az én telefonom!-csattantam fel, igen gyerekesen..
-Nem, először válaszolj.-rakta a háta mögé a két kezét,  a telefonommal együtt.
-Nem kerüllek.-tettem keresztbe a kezem a mellem alatt.
-Legalább ne hazudj. Mit csináltam? Mit tettem, amiért kerülsz engem?- nézett rám kétségbeesetten.
-Figyelj Harry.-sóhajtottam.- nem akarok beleszólni az életedbe. Nem fogom neked megmondani, hogy mit csinálj. Te neked sem kell megmondanod nekem. Hagyjuk egymást. Ez..egyszerűen csak hagyjuk...-suttogtam az utolsó mondatot.
-Mi?-nevetett fel hisztérikusan. Ám a szemében nem ezt láttam.
-NEM, szeretném, ha bármi is lenne közöttünk..És..ennek érdekében hagyjuk egymást.-nyeltem egy nagyot, majd egy pillanatra a mellettem lévő sokkot kapott fiúra vezettem a tekintetem, utána pedig akaratlanul is a recepciós lányra. Csúnya és egy győztes mosoly terült szét az arcán. Tehát hallotta.
Meg sem várva Harry válaszát pattantam fel, és vettem ki a telefonom a kezéből, majd a testőröm után indultam ki a szembelévő Starbucksba.

~*~

-Selena, akkor ezt biztosan felvesszük?-nézett rám Jenn, és a 'Come&Get It' című számom dalszövegét szorongatta a kezében.
-Igen, a másikban még nem vagyok biztos.-kortyoltam bele a meleg kávémba.
-Rendben, akkor ezt holnapra hagyjuk, srácok most pedig ti jöttök. Egyesével, vagy együtt vegyük fel a 'Best Song Ever' -t?- fordult az említett személyek felé.
-Külön.-toppant be Paul, a fiúk helyett válaszolva
-Rendben, akkor Harry te kezdesz.-lépett Jenn a keverő pult előtt ulő pasas mellé.

Harry felállt, de a tekintetét nem vette le rólam. És ez zavart. Miért csinalja ezt?

Azóta le nem veszi rólam a szemét, amióta visszajöttem a kávézóbol. 

Miután Harry végzett, Zayn következett, nekem pedig irtózatosan a mosdóba kellett mennem. Felálltam, és gyorsan kislisszoltam az ajtón, utam pedig tétovázás nélkül a mellékhelyiségbe vezettem. 

Gyorsan elvégeztem a dolgom, majd kéz mosás után, csak álltam ott, és néztem a tükörképemet.

Nem értettem magam. Lerohantam Harryt a hülyeségemmel, pedig még én magam sem vagyok biztos az érzéseimben. De éppen ez az! Nem is akarok érzelmeket táplálni iránta. 

Hisz ő neki még sosem volt komolyabb kapcsolata, mindig csak egy éjszakás kalandjai voltak. Én pedig nem szeretném azt, hogy összetörje a szívem...

Gondolatmenetemből a mosdóajtó csapódása zökkentett ki. 

Egy 14 éves lány léphetett be rajta, aki először nem vett észre, majd mikor meglátott hirtelen felugrott ijedségében.

-Úristen!-nevetett fel, majd elmosolyodott.-Selena Gomez?

-Igen.-fordultam meg mosolyogva, majd csípőmet a kézmosónak döntöttem.

-Hű, sosem gondoltam volna, hogy pont egy mosdóban találkozok össze kedvenc énekesemmel.-nézett rám csillogó szemekkel. Mosolyom még szélesebb lett, majd elé léptem és jó szorosan megöleltem.-Szabad egy képet?-kérdezte félénken, mire én bólintottam egyet és beálltam mosolyogva mellé.

Elővette a telefont, és csinált egy 'selfiet'.

-Köszönöm szépen.-ugrott egyet örömében.

-Nincs mit.-kuncogtam.- de nekem most mennem kell.-mosolyodtam el, majd intettem neki, és kiléptem a mosdóból, ám váratlanul egy mellkasba ütköztem.

Időm sem volt felfogni a történteket, már megragadta a csuklómat az illető, és húzott maga után, egy...raktárba? 

Ijedten kaptam fel a fejem, majd hirtelen kattant a zár, és már bent voltunk.

Harry lágy tekintetével találtam szembe magam, és ha akartam volna sem tudtam volna elszakíta a szemeimet az övétől.

-Ez most mire volt jó?-akadtam ki hisztérikusa.- komolyan azt hiszed, hogy..-nem engedte, hogy befejezzem a mondatot, ajkait az enyémekre tapasztotta. Nyelve bejutást kért a számba, én pedig elgyengültem, és megadtam neki.

Kezemet a hajába túrtam, meghúztam mire a száját egy jól eső sóhaj hagyta el. Mohón faltam tovább és tovább az ajkait. Nem volt elég, nekem még kellett. Felűlmúlhatatlan érzés, ám minden jónak egyszer vége szakad.

 Levegőhiánytól szenvedve váltunk el egymás ajkaitól. 

Harry homlokát az enyémnek döntötte, és arcomat kezdte el tanúlmányozni. 

-Nem tudlak elfelejteni.-suttogta rekedtes hangján, majd ismét egy puszit lehelt a számra. 

Nem tudtam mit válaszolni, csak ki akartam jutni ebből a kis helységből.

Érzelmek ezrei kavarognak bennem, és fogalmam sincs mit mondjak.

-Harry..-nyögtem végre ki valamit.