14. Fejezet - 'Kérlek, csak EGY nap!'

Helló Babáim!❤️
Sajnálom, ha egy hibát is találtok benne.. Ismét telefonról kellett írnom, mert nincs laptopom..

De azért remélem tetszeni fog.:)

Annyira szeretnélek még titeket megkérni, hogy komizzatok, vagy iratkozzatok fel! Nagyon fontos lenne a számomra, és irtózatosan örülnék!:)

Nem is húzom tovább az időt! ❤️

Kellemes Olvasást!

xoxo Gemma

Reggel telefonom idegesítő csengőhangjára keltem.
Csukott szemmel 'indultam' telefonom keresése után, hogy felvegyem. Nem volt az ágyamban, így a kis éjjeli szekrényen kezdtem el tapogatni. Amikor megtaláltam gyorsan magamhoz vettem, és anélkül, hogy megnéztem volna, ki hív felvettem.
-Halló?-morogtam a telefonba.
-Jó Reggelt Sel!-kiáltott a telefonba Niall.
-Hány óra van?-kérdeztem kábán.
-Fél hét.
-Mi? Felkeltettetek fél hétkor? Miért?-kérdeztem elég hisztis hangon.
-Igen, bocsi, de nekünk fel kellett kelnünk..Gondoltam Jen is nemsokára hív, így megelőztem őt!-nevetett hamiskásan.
-Nem is igaz!-hallottam meg Lou hangját a háttérből.
Némán vártam, míg megbeszélik egymás között  a dolgokat, majd kitalálnak ismét valami hülyeséget.
-Szerintem meg nagyon is igaz!-csendült fel Harry hangja is.
-Selena ne higgy nekik, Harry csak..-kezdett bele Lou, de abba is hagyta.
-Harry nem kapok levegőt..-motyogta Lou. Aha, szóval betapasztották a száját.
-Na jó, nem tudom, hogy miért hívtatok fel hajnalok hajnalán, de köszi, most már nem tudok aludni..-mondtam egy kicsit mérgesen.- Nem is érdekel, az indokotok, csak annyira kérlek titeket, hogy ha most leteszem, ne hívogassatok!- mondtam hangosabban a 'NE' szócskát.
-Oké..Bocsi, hogy felkeltettünk..-motyogta Niall.
-Már mindegy.. Sziasztok.-köszöntem el tőlük.
-Sziaaa!-kiáltották el magukat, majd leraktam a telefont.

Hirtelen eszembe jutott, hogy tegnap sajnos nem is találkoztam Chanel-el.
Gyorsan kiugrottam az ágyból, majd átmentem a mellettem lévő szobába.

Bekopogtam, és amikor elhangzott a 'szabad' szócska, benyitottam.

-Szia.-suttogtam, úgy mintha nem szerettem volna valakit felkelteni.

-Szia.-mosolygott rám az íróasztalánál ülve.- Mi járatban?

-Hát sajnos tegnap nem láttak.. Hiába egyházban lakunk..-nevettem fel kínosan.- Ezért, most gondoltam elkísérnélek a suliba.-mosolyogtam Chanel-re.

-Oké.-virult ki az arca.

-És..Mi újság Luke-al?-húzogattam a szemöldököm, mire arca elvörösödött és lehajtotta a fejét. 

Vigyorogva lepattantam az ágyára, és vártam, hogy meséljen egy kicsit.

-Szoktunk beszélni..-motyogta az orra alatt.-Egyébként pizsiben fogsz jönni?- terelte egyből a szót, majd hirtelen tényleg beugrott, hogy én még pizsamában vagyok.

-Uh jó hogy mondod, megyek felöltözök.-pattantam fel az ágyról, ám az ajtóban megálltam, és visszafordultam- A Luke-os témáról meg majd még beszélünk.-húztam össze szigorúan a szemöldököm, majd kiléptem az ajtón.

-Siess, mert elkésünk!- sürgetett Chanel.

-Rendben, de nem találom a kocsikulcsot.- mire kimondtam megláttam a keresett tárgyat az éjjeliszekrényemen (?). - Megvan!-kiáltottam fel, és lesiettem a lépcsőn.

-Na végre.-toporzékolt az ajtóban Chanel.

-Gyere!- fogtam meg a kezét, és húztam magam után, egyenesen a kocsiig.

Beültünk a kocsiba, majd megnyomtam a kis távirányítón egy gombot, amivel kinyitódott a kapu.

-Nem gond, ha én nem szállok ki?-kérdeztem Chanel-től.

-Nem, nem baj.-mosolygott rám. Én is rámosolyogtam, majd a tekintetemet visszavezettem az útra.

-És..ma mit fogsz csinálni?-érdeklődött.

-Ugyan azt amit tegnap.-fújtam ki a levegőt fáradtan a tüdőmből.-Studiózni.

Chanel nem mondott semmit, gondolom elhúzta a száját, és tovább fürkészte az utat.

-Figyi, van egy lány, akivel eléggé jól kijövök..-kezdett bele félénken.- Ma átjöhetne?

-Chanel..Most úgy csinálsz, mintha sosem engednék oda senkit..-nevettem fel.-Persze, hogy jöhet, még kérdezned sem kell!- fordultam oda hozzá, ugyanis már meg is érkeztünk az iskola elé.

-Köszi!- vidult fel, majd gyorsan nyomott egy puszit az arcomra, és már ki is pattant a kocsiból. Még egyszer visszafordult, és integetett. Én is integettem neki, bár nem hiszem, hogy látta, sőt biztos, hogy nem látta hisz az ablak sötétítve van.

-Mi újság Sel?-pattant le mellém Niall, egyből.

-Semmi, megvan a második szám is!-mondtam izgatottan.

-És? Megtudhatom melyik az?-csillant fel a szeme.

-Nem.-nevettem fel, majd felálltam mellőle, és Jen keresésére indultam, ám beleütköztem (ismét..) valakinek a mellkasába.

-Áh szia Harry!- köszöntem mosollyal az arcomon.

-Hogy nekünk mindig így kell összefutnunk.-nevetett fel.- Egyébként neked is szia.-mosolyodott el.-Mi járatban?

-Jen-t indultam keresni.

-Azt hiszen tudok neked segíteni.-vakarta meg az állát, mintha csak gondolkozna. Kinyitotta az ajtót, majd a kezét meglendítette maga előtt, ezzel azt jelezve, hogy menjek előre.

-Óh milyen udvarias.-mondtam egy kis huncutsággal a hangomban.

-Ilyen szép lányokkal udvarias szoktam lenni.-mondta, de nem nézett rám, csak a folyosót fürkészte. Az arcán megjelent egy kis nyugodt  mosoly, de gyorsan rendezte az arcvonásait.

-Itt van Jen.-mutatott az egyik ajtóra, amin egy 'Tárgyaló terem' tábla volt található.

-Szerinted zavarnám?-húztam el a számat.

-Nem hiszem, menj nyugodtan be.-vonta meg a vállát, majd zsebre dugta a kezét.

-Hát jó.-bólintottam, majd bekopogtam és amikor egy 'gyere' hangzott el az ajtó másik oldaláról benyitottam.

-Jen?-néztem körbe a teremben.

-Itt vagyok Selena!- intett egyet, ezzel jelezve, hogy menjek oda hozzá. 

Beléptem a nagy helyiségbe, és menedzserem felé vettem az utat.

-Itt a második szám. Kiválasztottam.-tettem le az asztalra a demót.

-Ó, ennek örülök.-mosolygott büszkén.- Akkor ma vesszük is fel mind a kettőt!- intézte el ennyivel a dolgot, majd bólintott egyet, hogy részéről a dolgokat megbeszéltük. 

180 fokos fordulatot vettem, majd kisiettem a lassan már félelmetesnek tűnő helyiségből.

Meglepetésemre Harry még mindig az ajtóban állt, és ha jól gondolom rám várt.

-Hát te?- kérdeztem.

-Gondoltam megvárlak.-rántott vállat nemtörődöm stílusban.

-Hát jó.-indultam vissza a stúdiószobánkba.

Harry mellettem sétált, miközben én az új számomat dúdoltam boldogan a fejemben. Szerettem ezt a számot, fogalmam sincs, hogy kiről ihletett meg, de egyszerűen imádom.

-Min kalandoztak el a gondolataid?- állt be elém Harry.

-Ja, semmin, csak elgondolkoztam.- vontam vállat, és már indultam is volna tovább, de Harry nem állt el az utamból.-Na megyünk?- kérdeztem kicsit ingerültebben.

Nem válaszolt, csak nézett. A tekintetét a szám és a tekintetem között váltogatta. Tudtam mit akar, de nem engedhettem meg neki. 

Mire feleszméltem, az ajkai már csak 1 cm-re voltak az enyémtől, de én elhúzódtam megakadályozva ezzel, hogy bármi is történhessen.

-Istenem Sel..Sajnálom..Ismét..-hajtotta le a fejét. Megráztam a fejem, majd léptemet felgyorsítva otthagytam őt. 

Már éppen beléptem volna a studiószobába, amikor valaki megragadta a csuklómat, és visszarántott, majd nekinyomott a falnak.

-Harry, már megmondtam, hogy hagyj békén.-kérleltem könnyes szemekkel.

-Selena figyelj..-fogta két keze közé a kezemet, és kétségbe esetten kezdte el fürkészni az arcom.-Kedvellek, nem tudom, hogy hogyan történt..Kérlek, csak adj egy napot. Egy napot, hogy akkor csókolhassalak, akkor érinthesselek meg, amikor szeretném. Kérlek, csak EGY nap!-nézett rám könyörgő, és könnytől (?) csillogó tekintettel.

-Harry....