Hát, ez a fejezett sem lett a legizgalmasabb, és ez azért van, mert ma jutottam leptophoz. Minden áron hozni szerettem volna nektek ma ezt a részt, és hát ez ilyenre sikeredett. De ne aggódjatok! Holnap hozok nektek egy eléggé esemélydús részt!:) Ezt megigérem!^^ De azért remélem ez os tetszeni fog!:)
xoxo Gemma
És utálod magad amiért nem tudod vissza csinálni?
Mert én ismerem. És ez egyszerűen borzalmas.
Hogy Jen mit szólt a felbukkanáshoz?
Nem volt mérges..annyira. De amikor megláttam, azokat a nagy karikákat a szemei alatt, és a kisírt szemeit.. Nem is beszélve Chanel-ről.
Megbántam nagyon, azt hogy egy szó nélkül eltűntem.
Ez nem én voltam ebben a pár hétben.
-Selena.-zavarta meg egy rekedtes hang a gondolatmenetem.
-Te még itt vagy?- meredtem értetlenül az ajtóban álló göndörre.
-Jen azt mondta, hogy maradjak még egy picit itt.- vonta meg a vállát, majd bejött a szobába, és leült az ágyam szélére.
-Rendben.-suttogtam, majd elterültem az ágyon, és felnyögtem. Harry kuncogott egyet, majd megcsikizte a hasam, amitől összeugrottam.
-Hé! Tudod jól, hogy nagyon csikis vagyok! Ez nem ér.-mutattam rá a mutatóujjammal.
Nem válaszolt semmit, csak vigyorgott. Igen ezt utálom, amikor nincs válasz, csak az az ellenállhatatlan mosoly van az arcán. De...jesszusom, és miről beszélek itt? Harry Stylesről ilyeneket mondtam? Hát, ez még nekem is sok..
-Na jó, én megyek hagylak pihenni.-mosolygott.- aludj, mert holnap már stúdiózás!-állt fel az ágyról, majd kisétált a szobámból.
Felnyögtem, majd hátravágódtam az ágyon, miközben a fejemre rántottam a takarót.
Pár percig csak néztem ki a fejemből, majd elnyomott az álom.
-Hé! Tudod jól, hogy nagyon csikis vagyok! Ez nem ér.-mutattam rá a mutatóujjammal.
Nem válaszolt semmit, csak vigyorgott. Igen ezt utálom, amikor nincs válasz, csak az az ellenállhatatlan mosoly van az arcán. De...jesszusom, és miről beszélek itt? Harry Stylesről ilyeneket mondtam? Hát, ez még nekem is sok..
-Na jó, én megyek hagylak pihenni.-mosolygott.- aludj, mert holnap már stúdiózás!-állt fel az ágyról, majd kisétált a szobámból.
Felnyögtem, majd hátravágódtam az ágyon, miközben a fejemre rántottam a takarót.
Pár percig csak néztem ki a fejemből, majd elnyomott az álom.
~*~
Reggel a hangos telefonom ébresztőjére keltem.
Nagyon nyögve csaptam le a hangosan éneklő Coldplay énekesét.
-Jó Reggelt Selena!- ront be Jenn kiabálva, nagy mosollyal az arcán a szobámba.
-Jó reggelt, neked is.-dörzsöltem meg a szemem, és felültem az ágyon.
-Siess, mert egy fél óra múlva, a stúdióban kell lennünk!-váltott konolyra, majd kisétált a szobámból.
Felpattantam, a meleget és biztonságot nyújtó ágyamból, majd a gardróbom felé vettek az irányom.
Kiválasztottam egy térdénél szakadt nadrágot, és hozzá csaptam egyfekete felsőt is egy fekete kardigánnal.
A fekete melltartóm kutatásába kerestem, de sehol sem találtam egyet sem.
Van vagy 16 darab, de hát persze, hogy nem találom..
Mindig akkor, amikor kellene...
Nem bajlódtam tovább a kereséssel, igy melltartó nélkül vettem fel.
Mire készen lettem mindennel, még volt 3 percen, ezért ugy döntöttem, hogy mielőtt Jenn vérvörös fejjel jönne be, és ordítaná a képembe, hogy igyekezzek ezért összepakoltam a táskámat és lesiettem a lépcsőn.
Lent a napszemüvegem után kezdtem kutatni, amit szerencsésen meg is találtam, így készen álltam meg Jenn előtt.
-Na, ügyes vagy. Most az egyszer nem kellett noszogatni.-kuncogott fel menedzserem.
-Köszi, kedves vagy, na induljunk.- nevettem fel, és elindultam az ajtó irányába, ám megtorpantam.
-Mi az?-ütközött belém Jenn hátulról.
-Chanel?-vontam fel a szemöldököm.
-Ó, tudod neki ma kezdődik az iskola, már elment.- mondta, és közben kitolt a házból, egyenesen be a kocsiba.
-Tényleg, hogy nem jutott egyszembe.-csaptam a homlokomra, majd előkaptam a telefonom, hogy írjak Chanel-nek eg üzenetet.
A stúdió előtt rajongók ezrei sorakoztak fel, autógrammra, vagy fényképre várva.
De mivel mi nekünk sietni kellett, ezér lementünk a parkolóházba, és ott szálrunk ki.
Utunk egyböl a lifthez vezetett.
Beszáltunk, majd megnyomtuk a 0.- emeletnek a gombát.
A recepciónál egy fiatal lány fogadott, aki éppen..Harry-vel beszélgetett. Vagy inkább flörtölt. Ez..nem tudom, hogy miért érint engem, de úgy érzem, mintha valaki gyomorszájon vágott volna.
Egyhelyben álltam, és bámultam a két személyt, majd hietelen meginogtam.
Testőröm gyorsan mellém lépett, és erősen fogott.
-Minden rendben kisasszony?-kérdezte mély hangján.
-Persze..-dadogtam, majd összeszedve minden erőmet megálltam a saját lábamon, és nem is foglalkozva Harry aggódó pillantásával, menedzserem mellé léptem.
-Igen, akkor mi is szeretnénk kérni egy kulcsot, a 614-es szobához.-bólogatott hevesen Jenn.
-Rendben, tessék.-mosolygott udorítóan a recepciós lány.
-Kösz.-intézte el ennyivel menedzserem, majd intett, hogy menjek utánna.
Nem törödve, az engem figyelő szempárokkal Jenn után indultam a lift felé, majd megnyomva a 3. enelet gombjár elindultunk a stúdió felé.
Most nem tudom, hogy Jen vagy nem vette észre, hogy Harry ott áll, vagy direkt nem törődött vele.
-Jenn, te nem láttad, hogy Harry ott áll?-adtam hangot a gondolataimnak.
-De láttam, de nincs kedvem, egy fél órán keresztül magyarázni neki, hogy rolja fel a seggét. Nem láttad mennyire elvolt azzal a lánnyal?-ongatta a fejét, az én gyonrom pedig ismét összeszorúlt.
Nekem nem lenne szabad ezt éreznem..
Főképp nem Harry iránt. Minden lányt csak kihasznál. Nem szeretnék én is csak egy kis trófea lenni..
-Sziasztok!-köszönt Jenn mosolyogva a szobában tartózkodó fiúknak, és menedzserüknek.
-Hello!-jött egyszerre a válasz.
Menedzserem uta egyből át a kis tárgyalóba vezetett Paul-hoz, ha jól láttam.
Én pedig a kanapéhoz mentem, és nagy sóhaj kiséretében ledobtam magam.
-Minden oké?-huppant le mellém Niall.
-Persze, csak még fáradt vagyok..-hazudtam.
Nem szoktam hazudni, de most csak nem mondhatom, hogy valószínűleg érzek valamit Harry iránt, és mogyoró méretű a gyomrom, mert láttam valakivel (megjegyzem eléggé jól elvoltak)
beszélgetni. És ha a gondolataim nem tévednek, ez a lány nem csak ma van itt..
-Biztos? Olyan meggyötörtnek látszól..-karolt át a vállam, majd aggodalommal teli tekintetét az enyémbe fúrta.
Nos, igen. Niall az a személy az életemben akinek tényleg mindig mindent elmondhatok. Igaz, hogy még csak 3 hete ismerjük egymást, de olyab mintha vele nőttem volna fel. Befészkelte magáta szívembe, és ő tölti ki a legjobb barát szerepet.
-Nem, nem szeretnék most ertől beszélne..-suttogtam, majd a fejemet a mellkasába fúrtam.
Cselekedetem felkuncogott, majd a hajam birizgálásába kezdett.
Ha valaki most látna minket, biztos azt gondolnák, hogy egy boldog pár vagyok.
De ez nem igaz. Ha jól tudom Niall-nek is van egy lány a láthatáron.
-Megjöttem.-lépett be Harry, majd a tekintete megakadt rajtunk.
-Hali.-intettek neki a srácok.
-Szia.-dünnyögtem Niall mellkasába.
-Áhh csikizel.-nevetett fel hangosan, majd felugrott mellőlem, így a kanapén landoltam.
-Nem volt direkt.-tört ki belőlem is a nevetés, majd lassan felűltem, és a kezemet a hasamra tettem.
Niall felhúzott szemöldökkel rám nézett, majd felkapott a hátára, és körbe körbe kezdett el szaladgálni velem.
-Niaalll! Tegyél le! Kiesett a telfonom!- kiabálltam, de nem, nem tett le.
Louis hirtelen felpattant a kanapéről, és felkapta a telefonom, majd megállt előttünk, és csinált vagy 1000 képet.
-Lou elég lesz már.-nevettem, és nagy nehezen lekászálódtam Niall-ről.
-Na tessék.-nyomta a kezembe a telefont, majd átkatolta a vállam és nézegette velem a képeket.
-Ez nem jó. Ezt fel ne rakd!- visított fel.-Na ez már jó.-mutatott egy ugyan olyan képre, mint az előző.
-De hiszen ez ugyan olyan.-értetlenkedtem.
-Nem.- váltogatta a két fényképet.- Látod?- nézett rám mindenttudóan.
-Hát persze..-bólogattam, majd Louis-nak elegettéve azt a képet raktam fel, amit ő választott.
 |
| @NiallOfficial nagyon szereteeem.<3 legjobb vagy <3 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése