Kedves olvasóim!
Itt is lenne a köetlező rész!:)
Van egy rossz hírem..
Nem tudom, hogy milyen időnként fogom hozni a részeket, ugyanis elromlott a leptopom >.<
Sajnálom, ha meg foglak titeket várattatni a résszel, de csak telefonról fogom tudni írni..:(
De azért remélem velem maradtok, és hát kellemes olvasást szeretnék nektek kívánni!<3
xoxo Gemma
-Tessék.-rakta le elém a kaját Niall.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá, majd hirtelen feltűnt, hogy nagy a csend.
-A többiek hol vannak?- kérdeztem az előttem ügyködő szőkeségtől.
-Buliban.-rántott vállat, majd tovább készítette a szendvicsét.
-És ti miért nem mentetek?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Nem nagyon volt kedvem..-vont ismét vállat, majd letelepedett mellém, és elkezdte majszolni a szemdvicsét.
Megettem én is az ennivalóm, majd a falon lévő órára pillantottam, ami 22:35-öt mutatott.
Mivel már eléggé álmos voltam, és nem sok kedvem volt a konyhában üldögélni, úgy döntöttem, hogy felmegyek, és lefekszek aludni.
-Jó éjt Niall.-mosolyogtam rá, majd felpattantam mellőle, és felsoettem az emeletre. Bekopogtam Harryhez, de nem találtam sehol. Már éppen mentem volna ki a szobából, amikor hirtelen kinyíllt a fürdő ajtaja.
-Gyere e nyugodtan.-lépett ki egy szál...törölközőben. Teljesen ráláttam az izmos felsőtestére, amit tetoválások fedtek.
Selena! Szóltam magamra, majd megráztam a fejem, hogy eltereljem a gondolataim az izmos testrészéről.
-Öhm. A vendégszoba merre van?- nyeltem egyet, majd hátráltam egy lépést az ajtó felé.
-Vendégszoba?-vonta fel a szemöldökét, majd mintha megvilágosodott volna, bólintott egyet, majd csalódott tekintetét rám szegezte.
-Igen.-léptem az ajtó felé, még egy lépést.
-Azt hittem velem alszol..-biggyesztette le a száját, majd elkezdett közeledni felém..
-Öhm..Az nem lenne jó ötlet..-dadogtam össze vissza, majd megfordúltam, hogy kilépjek az ajtón, de a tervem füstbe ment, mivel az ajtó csukva volt. Így jól belevertem az orrom.
-Áuu.-kiáltottam fel, majd visszafordúltam a már előttem álldogáló gondörhöz.
-Nagyon fáj?- próbálta visszatartani a nevetést, de nem ment neki. Unottan az orromat tapogatva figyeltem, ahogy elővesz egy alsógatyát, bemegy a fürdőbe, és felöltozik, majd még mindíg kacarászva kijön, és megáll előttem.
-Nem vicces.-biggyesztettemem le az ajkaimat, tettetett sértetséggel.
-Bocsi, bocsi..-nyugodott le.
-Na szóval akkor megmutatod, hogy hol van a vendégszovba?-dobogtam türelmetlenül a lábammal a padlón.
-Gyere.-intett a fejével.
Követtem őt, egy szépen berendezett szobába, majd lehuppantan az ágyra.
-Köszi.-motyogtam immáron félálomban.
-Nincs mit.-hallottam hangját, és innentől már se kép, se hang.
Elaludtam.
~*~
Reggel halk szuszogásra keltem.
Megfordúltam, és Harry nyugalmat árasztó arcával találtam szembe magam.
Gyorsan felültem, és körbenéztem.
A vendégszobában vagyunk. Akkor ő mit keres itt?
-Mi az?-dünnyögte elhalt hangon.
-Mit keresel itt?-értetlenkedtem.
-Este nem nagyon akartál elengedni, így kénytelen voltam itt maradni.- vigyorodott el álmosan kajánúl. És ha lehet ettől még jobban nézett ki..
-Mi? Ezt hogy érted?- nem tudom miről beszél.
- Hűha. Nagyon fáradt lehettél, ha nem emlékszel. Percek alatt bealudtál, én pedig nem akartam, hogy kersztbe aludj az ágyon. Felemeltelek az ölembe, és normális pózba helyeztelek. De nem nagyok tudtalak letenni, mert nem akartál elengedni..-nevetett fel.- így hát kénytelen voltam itt aludni.-vonta meg a vállát egy nagy vigyor keretében.
-Istenem..-fújtam ki a levegőt, majd felpattantam az ágyról, és bementem a fürdőbe.
Megmostam az arcom, majd lehámoztam magamról a Harrytől kapott ruháimat.
Beálltam a zuhany alá, és csak ádztattam magam.
Szeretek zuhanyozni, a meleg víz mindig megnyugtat..
De most valamiért nem volt kedven órákig a nyugtató víz alatt állni, így amint megmosakodtam ki is másztam a zuhanykabinból, és magamra, na meg a hajamra csavartam egy-egy törölközőt.
Majd ekkor leesett. Nincs itt ruhám. Mibe öltözzek?
Egy szál ugymond 'semmiben' mentem ki a szobába, a még mindig ágyon hempergő Harryhez.
*Harry szemszöge*
Amint Selena kilépett a fürdőből egy szál törölközőben, nem tudtam róla levenni a szemem.
Kénytelen voltam a tekintetem végig futtatni az alakján többször is.
Istenem...Az a gyönyörű test..
Megörjít. Egyszerűen nem bírok magammal a közelébe.
Láttam, hogy a szája mozog, és éppen valamit kérdez, de nem tudtam a kérdésre figyelni.
-HARRY!- kiáltotta el magát, mire összerezzentem, és minden erőmet összeszedve az előttem álló szépség szemébe néztem.
-Bocsi nem figyeltem..-pirultam egy kicsit el. Pirúltam? Még soha egy lány miatt sem pirúltam el..
-Igen. Vettem észre.-rázza meg gúnyosan a fejét, majd a lényegre tér.- szóval, mint említettem. Nincs ruhám. Hogy öltözzek így fel? És ami a legfontosabb, ruha nélkül, hogy jutok haza?- sétált fel-alá a szobában. Idegessége mosolyt csalt az arcomra. Aranyos volt, ahogy kétségbeesetten gondolkodik.
-Mi ezen olyan vicces?- csattal fel, majd beviharzik a fürdőbe, és már csak a hajszárító hangját hallom. Amúgy...nem tegnap mosott hajat? Na, mindegy.
Felálltam az ágyról, és észrevétlenűl átszaladtam a szobámba, majd belenyúltam az egyik fiókomba, és kihalásztam egy felsőt, és egy cicanadrágot.
Most biztosan az kérdezitek, hogy honnan van nekem itthon női ruhám, bla bla..
A válasz egyszerű.
Van egy nővérem, aki sokszor a látogatásai során olyan szétszórt kelekótyag, hogy a félbőröndjét itt felejti.
Visszentem a szobába, és immáron Selena tökéletes testét nem törölköző, hanem fehérnemű fedte.
Nekem háttal ált, és a frissen mosott kissé göndör haja tökéletesen hullott a hátára.
Feje egy kicsit hátra volt döntve, és úgy túrt bele többször is lobócába.
Majd megfordúlt, és felhúzott szemöldökkel nézett rám.
Nagyot nyletem, majd letaktam a ruhát az ágyra, és kislisszoltam a szobából.
*Selena szemszöge*
Harry ledermesve állt mögöttem, majd lerakott valamit az ágyamra, és eltűnt az ajtó mögött.
Odamentem az ágyhoz, és megnéztem, hogy mit hozott be nekem.
Ruhákat.
Honnan vannak neki női ruhái?
Nem foglalkoztam, a bennem motoszkáló kérdéssel, hanem egész egyszerűen magamra kaptam a ruhadarabokat, majd kisétáltam a szobából.
~*~
A délelőttöt itt töltöttem, és a fiúk aggodalmaskodó kérdéseire válaszoltam.
"Már jól vagy?" "Mi történt?" "Nagyon aggódtunk érted..." Bla bla bla..
A hab a tortán még csak most fog jönni.
Minél jobban próbáltam húzni az időt, annál hamarabb telt.
Nem akartam haza menni, és Jen mérges arcával szembetalálni magam.
Nem volt kedvem a több órás kioktatására.
Nem akartam azt hallani, hogy még is mit képzelek magamról, holnap kezdődik a stúdiózás új dalok új klippek stb.
Én még csak legalább egy napot pihenni szerettem volna.
De nem..
-Selena gyere!-kiáltotta el magát Harry.
Nagy nehezen levonszoltam magamat a lépcsőröl, és felkényszerítettem magamra a cipőimet.
Kisétáltubk az autóhoz, majd beültübk, és már el is indultunk.
Harry eszrevehette, hogy szinte széteobbanok a feszültségtől, mert egy nyugtató mosolyt küldött felém.
-Nyugi, nem lesz semmi baj.-tette az a kezét az enyémre, amikor észrevette, hogy az a mosoly nem ért semmit.
-Úgy legyen.-motyogtam magamban, majd kiszálltam az autóból, és Harry mellett feszengve elindúltam az ajtó felé.
Megálltunk előtte, majd még utóljára egy nagy levegőt vettem, és beledugtam a kulcsomat a zárba.
Benyutottam, és az egész házba síri csend volt.
Lehúztuk a cipőnket, majd bementünk a nappaliba.
Ott egyből megtaláltuk Jen-t, aki a kanapén ülve maga elé bámúl.
Harry a kezem után nyúlt, ezzel azt jelezve, hogy szólaljak meg.
-Jen..-suttogtam elhallg hangon, mire menedzser azonnal felém forditotta fejét, és a szeme csillogott. Felpattant, és megindúlt felénk.
-Selena!- sikított fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése