Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig várnotok kellett az 5. részre, de el vagyok tiltva a géptől, és a telefontól..
Elvileg most sem gépezhetnék, de kiharcoltam magamnak, hogy meg tudjam írni nektek ezt a részt.:)
Szóval sajnálom, ha összecsapott lett. A következő ígérem jobb lesz!:)
Kellemes Olvasást!<3
xoxo Gemma
-Basszus.-szitkozódtam.
-Jól lenyomtátok az első csókotokat.-nevetett Niall.
-Milyen első "csók"?-kérdeztem idegesen.- Éppen, hogy csak hozzá ért a szája az enyémhez.
-Igen. Ha nem láttad volna, akkor ez még egy puszinak sem lehetne mondható. Egyből elkaptuk a fejünket.-adott nekem puffogva igazat Harry, majd vissza ült a helyére.
-Jól van na nyugi már.-emelte fel Niall a kezét védekezés képen.
Miután mindenki belenyugodott abba, hogy ez nem egy rohadt csók volt, úgy döntöttünk, hogy már nem bírunk többet enni, és elég sötét is volt már, így hazaindultunk.
Vagy is pontosabban megkerestük a kocsikat, és utána mentünk haza.
-Szerintetek el tudom dönteni ezt az oszlopot?-állt meg az említett tárgy előtt Louis.
-Nem hiszem, -néztem rá felvont szemöldökkel.- de ne próbáld meg.
-Miért ne? Mi baj lehet?-pöcögtette meg az oszlopot.
-Mondjuk kijön a rendőrség?-tettem fel az (szerintem) értelmes kérdést, s egyben választ.
-Lehet. Nem lenne jó, holnap az újságban azt látni, hogy 'A One Direction most éli ki rongálós korszakát'-értett velem egyet Liam.
-Ó..-szomorodott el Louis, majd tovább ment a parkoló irányába.
Míg a többiek elől sétáltak, és jól szórakoztak, és addig csak hátulról figyeltem őket, és gondolkoztam.
És igen, újra kikötöttem annál a témánál, amit annyira el szerettem volna kerülni. Kevin-t felváltotta a két régi jó barátom. A depresszió és a magány.
És a legrosszabb az egészben, hogy a magány egyszer kivégez.
Úgy érzem, hogy ettől már nem állok messze. Nem bírom tovább, mindig én. Sosem értettem a sorsot, és hogy őszintém bevalljam már nem hiszek benne. Minden jó dolgot vissza kapunk az életben? Ugyan már...
-Minden oké?-zavart meg gondolat menetemben a mellettem vezető Niall.
Komolyan ennyire belemerültem volna a gondolataimba,és észre sem vettem, hogy már kocsiban ülünk?...
-Persze, csak gondolkoztam.-erőltettem egy műmosolyt magamra.
-Akkor miért sírsz?
Gyorsan az arcomhoz kaptam, és erőszakosan letöröltem róla az oda nem illő könnycseppeket. Észre sem vettem, hogy sírok...
-Egy kicsit...elterelődött a gondolatom a családra. Hiányoznak..-hazudtam. Láttam Niall-on, hogy nem nagyon hiszi el amit mondok, ezért gyorsan témát váltottam.- a többiek?
-Chanel bealudt a hátsó ülésen.-mutatott az említett felé. Hátrafordultam, hogy megnézzem őt, és ahogy láttam, hogy milyen nyugalmasan alszik elmosolyodtam.-Louis, Zayn, Liam meg Harry pedig a másik kocsiban.-tájékoztatott a szőkeség.
-Oké.-bólintottam, majd felvettem a táskám (ami a lábaimnál pihent), és belekezdtem a kulcsom keresésébe, ugyan is már bekanyarodtunk az utcába.
Amint meglett a kulcs Niall le is parkolt, és kipattant a kocsiból, hogy kivegye a hétalvót a hátsóülésről, és felvigye a szobájába.
-A folyosó végen balra.-tájékoztattam Niall-t suttogva, majd megszabadítottam lábam a fájdalmas magassarkútól.
-Hali.-lépett be az ajtón Harry.
-Hát te?- kérdeztem meglepetten.
-A fiúk kitettek. Niall még itt van ugye?
-Igen, felvitte Chanel-t.
-Oké, akkor megvárom itt.-dülöngött előre hátra.
Ezt tűrtem egy ideig, ám amikor már nekem volt hányingerem ráparancsoltam, hogy üljön le, mert lerókázom.
-Eltévedt Niall vagy mi tart ilyen sokáig?-ráncolta a szemöldökét a velem szemben pihenő, inkább félig alvó Harry.
-Nem tudom, megyek megnézem..-ásítottam egyet, majd feltotyogtam az emeletre.
Végigmentem a folyosón, és amikor megtaláltam a megfelelő ajtót halkan benyitottam. Chanel a helyén feküdt és aludt, de Niall-t nem láttam. Már éppen kiment volna a szobából, amikor mocorgást hallottam az ajtó mögül.
Odakukkantottam, és megláttam Niallt.
A kanapén volt elterülve, és az igazak álmát aludta.
Felkuncogtam, majd beterítettem, hogy ne fázzon, és visszamentem Harryhez.
De mire lementem már ő is húzta a lóbört.
Felsóhajtottam, majd őt is betakartam, és felbotorkáltam a szobámba. Átvettem a pizsamám. Illetve próbáltam, de már én is annyira fáradt voltam, hogy a nadrág sikerült levenni, meg a felsőm, majd magamra kapni egy pulcsit, ami nem is az én méretem, hanem nagyobb. Majd bevágódtam az ágyba, és se tusolás se fogmosás nélkül elaludtam.
~*~
Reggel arra ébredtem, hogy valaki szuszog a fülembe.
Szemeim azonnal kipattantak, és a cipőimön pihenő karokra irányultak, majd szép lassan megfordultam, és szembe találtam magam Harry-vel, amint nyugodtan alszik.
Összeráncolt szemöldökkel bámultam rá, majd azon gondolkoztam, hogy vajon hogy került ide.
Nem jött fel velem, mert ő akkor már aludt...nem is volt itt, amikor bejöttem a szobámba..
-Ne bámulj, nem tudok így aludni.- szólalt meg rekedtes és álmos hangon.
-Már nem azért, de hogy kerülsz te ide?-kérdeztem értetlenül.
-Kényelmetlen volt a kanapé.-adta az "értelmes" választ, majd a fejére húzott egy párnát, és aludt volna tovább, ha hagytam volna.
-És mi van akkor ha például pucéron, vagy fehérneműben lennék?-rántottam le róla a párnát mérgesen.
-Engem nem zavarna.-jelent meg az arcán egy kaján vigyor.
-Na jó, kifelé.-mutattam az ajtóra.
-Nem.
-De.
-Nem.
-De.-emeltem fel a hangom.
-Jaj, Sel ne kiabálj Chanel-ék még alszanak. Előzzük meg a kínos jeleneteket, és búj vissza szépen az ágyba.-emelte fel a takarót.
Fújtattam egy sort, majd visszafészkeltem magam az ágyamba. Harry már karolta volna át a derek, ám egy kecses mozdulattal a kezére csaptam. Kis morgással mutatta ki nem tetszését, de végül belenyugodott.
Képgaléria:
~*~
Szervusztok kedves olvasók!
Köszöntelek benneteket a Vogue magazinnál! De állj, új sztár pár a láthatáron? Selena Gomez, és Harry Styles a szemtanúk szerint igen sok időt töltenek együtt. Illetve a One Direction többi tagja is néha velük tart, valamint Selena unokatestvére Chanel Clark is. A fényképekből Instagramon, és Facebookon, vagy Twitteren kivehető a képekből, hogy élvezik egymás társaságát. De, sajnos még nem tudunk semmi komolyat, az alakuló kis 'kapcsolatukról'. Ha bármi hírt kapunk, akkor azt itt megtalálhatjátok.
Köszönjük, hogy minket olvastál!
Képgaléria:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése