7. Fejezet - 'Nem engedlek el színes díszítések nélkül'

Sziasztok drága olvasóim!
Úgy döntöttem, hogy felrakom az össze fejezetet, amit tegnap este megírtam, így most még ez után jön egy!^^
Kérek kommizatok, és írjátok le a véleményeteket, nagyon fontos lenne! <3
xoxo Gemma

i walk alone, i walk alone  (Zene)

Iszonyatos fejfájásra keltem, és nagy meglepetésemre a kis házban találtam magam.
-Istenem..-sóhajtottam fel, majd megkerestem az eléggé kicsi fürdőt, és benyitottam.
Azt amit ott láttam a tükörben leírhatatlan. Ilyen össze a szemem, vörösen izzott, és fekete karikák tátongtak alatta.
Hajam, kócosan omlik a hajamra, ruhám saras, és vizes. Bűzlök az alkoholtól. Nem bírtam magamat tovább nézni, ezért megfordultam, és vissza mentem az ágyhoz.
Körbenéztem, és nem éppen a legnagyobb rend uralkodott itt.
Az üvegek szét dobálva, cipőm egyik fele az ágyon a másik pedig a sarokban. Táskám, és kabátom a földön hever szanaszét dobálva.
Nagyon sóhajtottam, majd előkerestem a telefonom, majd minden mindegy alapon visszadőltem az ágyba.
Felnyitottam a készülékem, és eléggé nagy meglepetés fogadott.
Jenn 24 nem fogadott hívás. Harry (?) 85 nem fogadott hívás. Hűh az igen..jó kis számlája lesz.. Niall 10 nem fogadott hívás. Liam 10 nem fogadott hívás. Louis 15 nem fogadott hívás. Zayn 8 nem fogadott hívás. Chanel 29 nem fogadott hívás. 
-Azta...-tátogtam, majd áttértem az üzenetekre.
Jen:
Selena! Hol vagy? Halálra aggódom nem igaz, hogy nem veszed fel a telefont!
Harry:
Sel! Vedd fel azonnal a telefont!
Harry:
Selena! Vedd fel azt a rohadt telefont! Már vagy 2 órája itt kocsikázok körbe körbe!
Chanel:
Sel..Kérlek gyere haza. Nem akarlak elveszíteni, szeretlek, ezt nem csinálhatod! Kérlek gyere haza! <3 :( 

Harry:
VEDD FEL AZT A KIKÚRT TELEFONT, VAGY NEM TUDOM MIT CSINÁLOK VELED!
Jen:
Selena, Harry most volt itt. Kérlek vedd fel a telefont, és mond meg, hogy hol vagy. Harry megállíthatatlan. Tombol és rombol. Kérlek...
Harry:
Selena.. Nem tudom mi lenne velem, ha elveszítenélek. Kérlek válaszolj...Féltelek, és én magam is félek. Hol vagy? 
Niall: 
Selena! Vedd fel a telefont! Hol vagy?

Ezen kívül volt még egy pár üzenet, de már nem bírtam őket megnézni.
Fogalmam sincs, hogy most mi tévő legyek. Ha haza megyek le fogják szedni a fejem. Ha nem megyek haza, akkor még jobban idegesek lesznek.
Nem mehetek még haza.. Még nem.. 4 nap múlva kezdődik a munka.
Két napig meghúzom magam itt, aztán majd valamit kitalálok...

*Harry szemszöge*

-Jó Reggelt-jött le Niall a lépcsőn a szemét törölgetve.-Minden oké haver?

-Nem, semmi sem oké. Selena még mindig nincs meg..-fújtattam idegesen.

-Istenem..-ült le mellém, majd beletúrt a hajába. Előkapta a telefonját, gondolkozott egy  kört, felpattant, és a hűtőhöz ment. Kivett belőle a vajat, a szalámit, majd nekiállt kaját csinálni magának.

Közben a telefonján ügyködött valamit, majd egyszer hirtelen kiesett a kés a kezéből.

-Harry!-nyomta az arcomba a készüléket.- Látta. Látta, hogy írtam neki!!- gyorsan kikaptam a kezéből a telefont, majd megnéztem még egyszer. Tényleg látta. Előkaptam én is az iPhone-om, és ott is ott állt fekete betűkkel, hogy látta.

-Nekem is!-mutattam meg neki.

-Jó oké, ez jó jel, de hogy találjuk így meg?

-Fogalmam sincs.-nyögtem fel fájdalmasan, majd felpattantam, és intettem Niallnek. Kiléptem az ajtón, és az utamat a kedvenc nyugodt, és eldugott helyemre vezettem. 

Szeretek ott lenni. Ott mindig tudok gondolkozni..

*Selena szemszöge*

Csak szemeztem azzal az egy üveg Jack Daniel-sel ami előttem állt. Inni akartam belőle, de nem tehettem. Túl sok lenne, Nem tehetem tönkre az életem. 

De nem ment. Nincs ön kontrollom. 

Olyan gyorsan amennyire csak tudtam bontottam ki az üveget, és kortyoltam bele egy jó nagyot.

Jóleső érzés járta át a testemet, ami furcsa volt számomra. Eddig az első korty mindig kellemetlen volt számomra..

Na mindegy. Biztos már megszokta a szervezetem.

Felálltam az ágyról, majd úgy döntöttem, hogy elmegyek egy kicsit sétálni.

Amint kiléptem a kis házból megcsapott a friss levegő illata. A napsugarak kellemesen csikizték a bőröm, és a homok is meleg volt.

Nagyon szippantottam a friss levegőbe, majd elindultam a tenger felé. 

Megálltam előtte éppen csak annyira, hogy amikor egy hullám jön a víz érje a lábam.

Most az egyszer szabadnak éreztem magam. 

Nem volt senki, aki megmondta volna, hogy mit tegyek, és ez tetszett.

Bárcsak mindig mindig így lenne.

Egy ideje már csak sétáltam, amikor egy ismerős arcot véltem felfedezni.

-Ó, ne, ne csak észre ne vegyen.-bújtam be gyorsan egy bokorba, s onnan figyeltem, míg a fiú eltűnik innen. 

Amikor már 10 per után sem nagyon akaródzott elmenni, úgy döntöttem, hogy akkor majd valahogy feltűnés nélkül lelépek majd én.

Óvatosan felálltam, majd megfordultam, de hát persze, hogy nekem sosincs szerencsém. Ráléptem egy botra ami reccsent egy nagyot.

Reménykedve fordultam meg, hogy megnézzem, látott-e engem, de sajnos lebuktam.
-Selena..-indult meg felém.
-Mit akarsz Kevin? Nem volt elég, amit eddig tettél? Még jobban össze akarsz törni?-kérdeztem tőle flegmán, majd kimásztam a bokorból.
Végignézett rajtam, majd a keze megakadt a kezemben lévő üvegen.
-Ez komoly? Doblak, és te leiszod magadat?-nevetett fel gorombán. Én pedig nem tudtam tovább parancsolni a szememben lévő könnyeknek. Ahogy jött az első úgy jött a mások, a harmadik, és így tovább.
-Jajj, szépségem. Bűzlesz az alkoholtól. A szemed keresztbe áll.-rázta meg gúnyosan a fejét.- Nem volt elég, ahogy ez előtt kinéztél? Most még jobban tönkre akarod tenni magadat?ccc.
-Hagyj békén.-sziszegtem idegesen, majd egy pofont lekevertem, neki. Sarkon fordultam, és vissza mentem a kis házhoz. Illetve mentem volna, ha nem fogja meg a kezem, és nem  ránt vissza erőszakosan. Ennek nyoma fog maradni...
-Ha ezt még egyszer megismétled, nem engedlek el színes díszítések nélkül.-szorította meg a kezem, amire felszisszentem.
-Na takarodj.-engedett el, majd amilyen gyorsan csak tudtam elszaladtam tőle.

Amikor már úgy éreztem, hogy elég messze vagyok Kevintől lelassítottam a lépteimet, és sétálva totyogtam tovább. Nem kellett sok, hogy megérkezzek a kis fa házhoz.
Már éppen megérkeztem volna, amikor ismét megláttam valakit.
Alakja nem volt ismerős, lehet, hogy azért, mert a könnyek csak úgy hullottak a szememből, vagy esetleg azért, mert már besötétedett.
Erőtlenül rogytam le egy fa tövébe, és eldobtam az üres üveget, majd felhúztam a lábam a kezeimet pedig köré kulcsoltam.
Zokogtam. Zokogtam, és zokogtam. Ezt nem hiszem el, hogy  pont vele kellett találkoznom.
Miért? Miért ilyen kegyetlen velem a sors?

Amikor már úgy éreztem, hogy minden kiadtam magamból, össze erőmet összeszedve próbáltam felállni, de nem ment. A kezem irtózatosan fájt, és egy szép nagy lila folt is ott virított.
Nagy fájdalmas nyögés hagyta el a számat, majd visszaültem a földre.
És újra csak a könnycseppek hagyták el a szemem. Ne tudtam nekik megállj parancsolni.
-Selena..?-hallottam meg egy ismerős hangot, majd félve felemeltem a fejem, és szembe találtam magam két aggódó, ám megkönnyebbült szempárral.