 |
| Pretty Hurts (Zene) |
-Minden oké?-indul meg felém az ágyhoz, majd leül.
-Most ezt komolyan kérdezed?-nevetek fel kínomban. Zokogva gondolom undorító kinézettel fekszek az ágyamban. Persze teljesen jól vagyok.
-Bocsi, megszokás..-mosolyodott el, majd közelebb csúszott, és szorosan megölelt.- Holnap kezdjük a Best Song Ever forgatását. Gondolom te is jössz.
-Nem megyek, sajnálom. Most nem fog menni.-engedtem el, és egy papírzsepiért nyúltam, hogy letöröljem a könnyemet. Na meg persze az elkenődött sminkem is.
-Hát, akkor kénytelenek leszünk téged a srácokkal elrángatni, mert neked bizony ott kell lenned.-nézett rám amolyan "sajnálom ez van" fejjel.
-Komolyan? Elráncigálni mégis hogyan? Tudod eléggé kitartó típusú vagyok.-nézek rá felvont szemöldökkel.
-Óhó. Mi is. Hidd el.-vigyorgott önelégülten.- Csak nehogy a stúdióban ébredj holnap fel.
-Jól van menni fog ez elrablás nélkül is.-ütögettem meg a vállát.
-Gondoltam, hogy menni fog.-mosolyodik el.-Elmondod?- tudtam, hogy mire gondol. Hogy miért is semmisítettem meg a telefonomat, és hogy mi történt. Nagyon sóhajtottam, majd belekezdtem.
-Kevin. A volt barátom. Róla mutatott Jen képeket, ahogy egy másik lánnyal boldogan kézen fogva sétálgatnak az utcán. És ahogy falják egymást. Én szerettem őt. Nagyon.-szipogtam.- Miért érdemlem én ezt? Mit tettem én isten ellen, hogy ezt tegye velem?-kérdeztem immáron már Harry-től, aki szomorúan megrázta a fejét, ezzel azt jelezve, hogy nem tudja.- Én mindig mindenkihez hűséges voltam. De ők sosem hozzám..-halkult el a hangom a mondat végén.
-Hogy érted, hogy ők?
- 3 barátom volt eddig. És mindegyik megcsalt. Csak kihasználtak.-sírtam fel hangosan.- Soha többé nem leszek szerelmes.-mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél.
-Istenem te szegény...-hallottam Harry elképedt hangját, majd hirtelen, besüppedt mellettem az ágy.
Éreztem, ahogy Harry magához húz, és a mellkasára fektet, majd erősen magához ölel.
-Harry..-szólaltam meg egy idő után.
-Igen?-kérdezte azon a rekedtes hangján, amitől mindig kiráz a hideg.
-Miért vagy velem ilyen kedves? Úgy értem..Alig ismersz még. És már most úgy viselkedsz velem mint ha már ezer éve ismernénk egymást vagy mi..-ültem fel, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Nem tudom..Valami megfogott benned. Olyan más vagy. De nem rossz értelemben. -javította ki magát rögtön.- Úgy érzem, hogy meg kell, hogy védjelek, és melletted kell lennem mindenhol. Nem szeretlek téged így látni.-szomorodik el ő is.- Sokkal jobb volt, amikor mosolyogtál.
Lehajtottam a fejem, és a kezemet kezdtem el birizgálni. Hát. Mindenre számítottam, csak erre nem..
-Köszönöm.-mondtam. Mondtam? Szinte suttogtam. Alig bírtam beszélni..
-Nincs mit megköszönnöd.-mosolyodott el.
Azon gondolkozta, hogy vajon mondjam-e el neki, hogy miket vágott a fejemhez Kevin, de végül úgy döntöttem, hogy nem mondom el neki. Akármennyire is szeretném..
-Na jó, nem bírom ezt nézni,ahogy összetörsz.-állt fel.- Gyere mosakodj meg, és menjünk le a fiúkhoz.
-Muszáj lemenni?-nyögtem.
-Akkor maradjunk fent, de valahogy el kell terelni a figyelmedet arról a seggfejről..-beszélt immáron már magának.- Meg van. Gyere játszunk mondjuk..Kérdezz feleleket.-ült le elém.
-Az mire jó?
-Hát. Több mindent megtudunk egymásról, meg eltereljük egy kicsit a figyelmedet is.-rántott mosolyogva vállat.
-Hát oké. Kezd akkor te.-sóhajtottam megadóan.
-Rendben.-vigyorgott.- Hmm...Mi az az ékszer amit mindig hordasz magadon?
-Van egy nyaklánc amit még anyukámtól kaptam.-mutattam a nyakamban lógó tárgyra.- És ez a gyűrű. Tisztaság gyűrű..-mutattam meg neki a "True Love Waits" feliratú ezüstöt.
-Sosem láttam még tisztaság gyűrűt.-csodálkozik, majd leveszem az ujjamról, és a kezébe nyomom, hogy meg tudja nézni.
-És eddig még be is tartottad az ígéretedet?-pillantott rám felvont szemöldökkel, majd vissza adta a gyűrűt.
-Igen.-bólintottam büszkén.- De ha, egyszer úgy érzem, hogy igen Ő az igazi, akkor nem fog érdekelni. Meg fogom tenni.
-Hát. Én nem bírnék ilyen gyűrűvel élni..-nevetett fel.- Na jó kérdezz te.
-Sok újságban olvastam, hogy neked a lányok csak egy éjszakai kalandra kellenek. Ez igaz?-tettem fel azt a kérdést, ami már egy ideje mászkál bennem.
-Nem. Vagyis félig meddig az. Az elején mindig leszögezem, hogy ez csak egy éjszaka lesz. Semmi több. Ha ők rábólintanak, akkor megtörténik. Ha pedig nem, akkor ott hagyom őket.-vont vállat. Elképedve néztem rá, az utolsó mondata hallatán. "Ha pedig nem, akkor ott hagyom őket".
-Hát. Elég hamar letudod akkor őket.
-Most miért? Nem fogok ott maradni, és lelkizni vele még egy órát. Lehet, hogy még jobban akarni fog.-rántott vállat nevetve, amin már nekem is nevetnem kellett.
-Na jó. Ez nekem sok volt. Hagyjuk.
-Szerintem is. Nos. Én jövök.-tette volna fel a következő kérdést, ha nem ront be Louis.
-Na jóóó gyerekek. Elég lesz ebből a búslakodásból.-csapja be maga után az ajtót.
-Mond Louis te sosem kopogsz?-vonom fel az egyik szemöldököm.
-Sose kopog. Szokd meg.-figyelmeztetett Harry, majd felállt, és odasétált Lou-hoz.
-Figyi Sel. Tudom, hogy milyen, ha megcsal valaki. De te is tudod jól, hogy nem lesz jobb, ha egész nap csak fekszel, és csokit zabálsz, vagy tudom is én.-simított végig a karomon. Megeresztettem felé egy mosolyt, majd amikor észrevette kitárta a karjait, hogy ölelésre invitáljon. Szívesen fogadtam el, és viszonoztam a gesztust.
*Több órával később*
A fiúknak, és Chanel-nek végül sikerült rávenniük engem, hogy kimozduljak az ágyból, és elterelniük a gondolatomat, a nem mondom ki a nevét (szigorúan meg van tiltva) személyről. Igazából jól is szórakoztam velük. Voltunk egy csomó helyen, nagyon sokat nevettünk.
Nekik köszönhetem, hogy most nem az ágyamban döglök, és sajnáltatom magam napokig.
Igazuk volt, nem érdemli meg egy ilyen személy, hogy vele foglalkozzak, és érte sírjak, akár mennyire is fáj..
-Selena egy képre?-kocogtatta meg a vállam egy anyuka akinek az ölében egy 5 éves kislány bujkált.
-Persze.-mosolyogtam rá, majd a kislányt átadta nekem, és lekattintott minket.
-Nagyon szépen köszönöm.-mosolygott rám hálásan. Bólintottam, majd tovább indultam a srácok után, akik már a kirakatnál nézelődtek.
-Sel ezt nézd.-mutatott egy cipőre a kirakatban Chanel.
-Nem rossz.-bólintottam elismerően.
-Harry, ez a cipő valami eszméletlen, ugye?-nyávogott fel Lous Harry nyakára akadva.
Felnevettem, majd megforgattam a szemem, és bementem az üzletbe.
-Mindjárt jövök.-intettem.
-Megyek veled.-szólt Harry, majd belépett utánam az üzletbe.
-Jó Napot kívánok!-köszöntem, majd végig futott az agyamon, hogy már 19:00 körül járhat az idő.- Vagyis inkább jó estét.-javítottam ki magam mosolyogva.
-Maguknak is. És..minek köszönhető, hogy pont a lányok két kedvenc énekese toppant be a boltba?-kérdezte nevetve.-Segíthetek valamibe?
-Igen, a kirakatban van egy fehér cipő. Abból szeretnék egy 38-ast kérni.-mutattam a említett tárgyra.
-Már is hozom.
-Köszönöm.
Megvártuk, míg kihozza nekünk hátulról a cipőt, majd kifizettem, és vissza mentünk a többiekhez, akik immáron már nem a kirakatban nézelődtek, hanem a szomszéd Pizzázóban kajáltak.
-Azt hittük már, hogy sosem jöttök vissza.-teszi a szívére a kezét Lou. Megforgattam a szemem mosolyogva, majd Chanel felé fordultam.
-Tessék.-vettem elő a hátam mögül a cipőt.
-Komolyan megvetted?-ugrott fel visítva.
-Igen. Tessék egészséggel viseld.-öleltem meg unokatestvérem, majd a kezébe nyomtam a cipőt.
-Köszönöm szépen Sel. Nagyon szeretlek.-nyomott egy puszit az arcomra.
Miután megvolt az 'ajándékozás' leültünk mi is a többiekhez enni.
Én egy sima Pizzát rendeltem. Semmi extrával, majd belekezdtem az evésbe.
-Mosolyogjatok.-kiáltott fel Louis, és nyomott egy 'selfiet'.-Na ez megy Twitter-re.-ugrált boldogan, amin csak nevetni tudtam. Komolyan mint a kis gyerekek.
Elővettem a telefonom, és megnéztem, hogy milyen lett a kép.
Nem tudtam nem észre venni, hogy Harry végig a telefonom tokját bámulja.
-Te szereted a Beatlest?-kérdezte a hangjában egy kis meglepettséggel.
-Igen. Nagyon.-mosolyogtam, majd levettem a tokom, és a kezébe nyomtam.
Kérdőn rám nézett, majd vissza a tokra.
-Neked adom.-vontam meg a vállam, majd eltettem a telefonom.
-Miért?
-Mert nekem van otthon egy csomó, ha szeretnél, még választhatsz.-mosolyogtam rá.
-Jaj Sellykém nagyon köszönöm.-ugrott fel boldogan, Chanel-t leutánozva. (Amikor a cipőt megkapta)
Majd mellém lépett, és egy puszit nyomott az arcomra. Illetve nyomott volna, ha nem fordítom felé a fejem, és nem a számra adja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése