Még egyszer nagyon szépen köszönöm a designet, és a fejlécet Dellának!
Ha esetleg nem tudnátok, hogy kitől kérjetek segítséget, akkor ajánlanám őt. Írjatok neki bátran!:)
Áhh nem tudok betelni vele, egyszerűen annyira jó :DD Nagyon tetszik és még egyszer nagyon köszönöm<33
Most pedig térjünk át a fejezetre. Hát sajnos nem ez lett a leghosszabb fejezet, de csak azért sikerült ilyen rövidre, mert minden áron hozni szerettem volna ma nektek a 3. részt:D
Az a baj, hogyha én valamit eltervezek, akkor az mindegy mibe kerüljön, de megcsinálom:DD
Veszteni sem nagyon szeretek, de ez most nagyon nem lényeges.:D
A következő dolog amire megszeretnélek titeket kérni, hogy az itt feltett kérdésekre válaszoljatok nekem kommentben. Fontos lenne!:)
1.Húzzam egy kicsit, és Selena később essen szerelembe ( na vajon kivel?:D) Harryvel, vagy minél hamarabb?
2.Legyen- e benn egy kis csavar? ( Az titok, hogy milyen csavar lenne benne)
3.Hogyan tetszik nektek a blog?
Köszönöm a válaszokat előre<3 Mindre válaszolni fogok!
Nem is szeretném húzni tovább az időtöket, és így hát csak még annyit mondok, hogy:
Della köszönöm még egyszer, és mindenkinek kellemes olvasást kívánok!<3
xoxo Gemma
Sokat beszéltünk ebben az egy hétben, és ki is alakult közöttünk egy erős kötelék.
Örülök, hogy nem olyasmi "dolgozótárs" kapcsolatot ápolunk, hanem nagyon jó barátként tekintünk egymásra.
Ezen az elmúlt héten csak dolgoztam. Kibéreltük a stúdiót, rendezőt kerestünk, majd a videók forgatásához, stb..
Ezért is van az, hogy vasárnap 12 óra-kor képtelen vagyok kiszállni az ágyból.
-Selena ébresztő!-ront be kiabálva Chanel, aki immáron már nem szőke, hanem barna. Szerda este átfestettük a haját, és meg kell hagyna jól áll neki!
-Már fent vagyok.-húztam a fejemre a takarót. Úgy érzem magam, mintha az anyukám keltegetne, hogy induljak meg az iskolába. Igaz, hogy sosem ment a felkelés, de azért azt sem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire fáradt leszek mint most.
-12 óra van. A fiúk nemsokára jönnek, hiszen még van egy pár megbeszélni valónk.-hallottam meg Jen hangját az ajtó felől.
-Rendben, rendben. Felkelek.-dobtam le magamról fehér, puha, meleg takaróm, majd a fürdőbe vettem az irányt.
Megmostam a fogamat, lezuhanyoztam, és átbotorkáltam egy szál törölközőbe a gardróbba.
Nem volt nehéz ruhát találni. Csak gyorsan kikaptam egy spagetti pántos felsőt, és egy rövid gatyát, majd magamra ráncigáltam, és lementem, hogy ajtót nyissak.
-Sziasztok!-tolt el az ajtóból Jen, majd nagy mosollyal üdvözölte a többieket.
-Helló!-köszöntek a fiúk, majd bejöttek, majd nekem is köszöntek egy-egy öleléssel, és Chanelnek is.
-Mi újság kis csaj?-áll meg unokatestvérem előtt Louis vigyorogva.
-Semmiújság nagyfiú.-válaszol vigyorogva, majd megöleli.
-Paul-ék hova tűntek?-hallom meg magam mellől, azt a rekedtes mély hangot, ami mindig megborzongat.
-Fogalmam sincs.-terelem el a gondolataimat róla, majd megvonom a vállam.
-Egyébként mi újság?-villant felém egy mosolyt, majd a nappali felé mutat, én pedig bólintva elindul Harry-vel a nyomomba.
-Egyébként semmi. Ha tehetném egész nap aludnék, de nem tehetem.-terülök szét a kanapén. Harry felkuncog, majd megpiszkálja a lábam, így reflexből felhúzom, ő pedig beül a lábam helyére, megpaskolja a combját ezzel azt jelezve, hogy tegyem bele.
Először egy kicsit furán néztem rá, majd nem törődve semmivel belehelyeztem a lábam az ölébe.
-Jó vékony lábad van.-rakta kezét az említett területre, majd ott hagyva pihentette.
-Hát. Muszáj.-vonom meg a vállam.
-Dehogy muszáj.-nevet fel kissé..idegesen (?).
-Ha kövér lennék, nem hiszem, hogy annyian szeretnének..
-Na ilyen hülyeségeket ne beszélj.-fordul felém.- Te pont te mondod ezt, aki mindenhogy szép.-jelenti ki, majd amint ráeszmél, hogy mit mondott visszafordul az asztal felé, és a lábamon pihentetett kezeit kezdi el birizgálni...
"Mindenhogy szép."
Ez furcsa volt...
-Na mi folyik itt fiatalok?-ront be Louis a nappaliba.
-Semmi.-válaszoljuk egyszerre, majd felülök, hogy a többiek is eltudjanak helyezkedni.
-Na gyerekek üljön mindenki le a seggére.-lép be Paul és Jen is a nappaliba.
Chanelt a szememmel keresve hamar is megtaláltam az egyik fotelben a sarokban "hallgatózik".
-Szóval. Selena veled kezdem. Nagyon fontos megbeszélni valónk van.-nézett Jen rám komoly és féltő tekintettel.
Amikor így néz, akkor sosem mond semmi jót. És sajnos ezt a nézését megjátszani se tudja..Előre félek..
-Mi történt?-nyelek egy nagyot.
-Figyelj ide..Van valami amit látnod kell..-halkul el, majd egy mappából elővesz pár képet, és lefordítva, hogy senki se lássa, az asztalon felém csúsztatta.
Remegő kézzel emeltem fel, és néztem meg.
De kár volt. Kevin ahogy egy másik lánnyal csókolózik, és kézen fogva boldogan sétálgat Kanadában.
A szám felvette az "o" formájú alakot, és könnyek gyűltek a szemembe. A tekintetem a képek, és a féltő tekintetű Jen között cikázott, majd hirtelen elöntött a düh, és a fájdalom.
A képeket úgy ahogy voltak kettétéptem, és bedobtam a kandallóba, majd zokogva felszaladtam az emeletre a szobámba.
Zokogtam. Zokogtam, és zokogtam.
Nagyon fájt. Nagyon.
Szerettem, oda adtam neki a szívem, megbíztam benne, de ő csak kihasznált. Ez..ez hihetetlen.
Miért mindig velem kell az ilyennek megtörténnie? Miért? Sosem volt még olyan kapcsolatom, hogy nem csaltak volna meg. Mit tettem én isten ellen, hogy engem büntet?
Én ezt nem bírom tovább. Szerelmes voltam bele. Elérte, hogy beleszeressek, és így kihasznált.
Gondolat menetemből a telefonom csengőhangja zökkentett ki.
"Kevin <3 "
Áll ott a VOLT barátom neve. Hirtelen késztetést éreztem arra, hogy felvegyem, és jól kiosszam.
Mi akadályoz meg? Semmi. Max az, hogy annyira bátorít magam, hogy végül nem veszem fel. Visszahívni pedig már nem lenne merszem.
Az utolsó pillanatban felkaptam a telefont, és a fülemhez emeltem.
-Szia.-szóltam bele lágyan.
-Szia szerelmem mizu?- kérdezi. Hihetetlen. Hogy tud ilyen nyugodtan felem beszélni így?
-Ó hát tudod..Láttam én egy olyan képet, ahol éppen. Hmm hát hogy is fogalmazzam. MEGCSALSZ TE ROHADÉK.-kiáltottam az utolsó két szót ismét zokogva.
-Ó.-nevetett fel gúnyosan.- Hát. Akkor már nincs mit titkolnom.
-Mit tettem én veled, hogy ezt érdemeltem?- ordítottam sírva.
-Nézz már magadra! Egy dagadék vagy.-köpte a szavakat- Kibaszott csúnya. Az ágyban 0 egy senki semmi vagy Selena! Nem is értem, hogy miért veszik a lemezedet. Egy ribanc vagy. Összefekszel mindenkivel. Szánalmas vagy! Ezt a számot kitörölheted, de nem muszáj. Ez nem is az igazi. Na szép napot édesem.-nevetett fel gúnyosan.
Teljesen igaza van.Nem vagyok szép. Kövér vagyok. Nem vagyok jó! Hát persze. Most már értem. Hogy erre sosem gondoltam.
Ezek után kinek kellenék? Kinek hiányoznék?
Senkinek!
Soha többé nem leszek szerelmes. Soha.
Nem érdemlem meg a boldogságot.
De akkor is. Hogy mondhatott ilyen?
A még mindig kezemben lévő telefonomat a falhoz vágtam, majd zokogva dőltem vissza a párnáim közé.
-Hű, mit ártottam neked, hogy telefonnal dobálsz?- hallottam meg Harry hangját az ajtóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése