Kedves Olvasóim!
Tyhűű. Tegnap nagyon elememben voltam, megírtam 3 fejezetet, és ma folytatom tovább:D Csak úgy jönnek, és jönnek az ihletek. De ez nem baj :DD
Annyira szeretnélek még titeket megkérni, hogy kérlek kommenteljetek, mert nem tudom, hogy folytassam-e a történetet, vagy sem.. Nem tudom, hogy most tetszik-e nektek..
Na de, nem is fecsegek itt tovább.
Kellemes Olvasást :)
xoxo Gemma
*Egy héttel később*
 |
| Love Me Like You Do (Zene) |
-De igen oda megyek..-kaptam fel a cipőmet, majd a telefonom után kezdtem kutakodni.
-Mostanában egy kicsit sokszor jársz bulikba...És nem is jössz józanon haza. Mindig be vagy rúgva! És nem mellesleg miért kell mindenkivel összefeküdni? Kereshetnél magadnak egy normális kapcsolatot!-kelt ki magából menedzserem.
-Igen, azt aláírom, hogy sokat járok mostanában buliba, de nem mondhatod meg nekem, hogy mit csináljak. És, milyen normális kapcsolatról beszélsz?-nevettem fel kínosan- Egy hete 'szakítottam' barátommal. Aki végig csalt engem! Tudod milyen érzés majdnem fél évig abba a kibaszott hitben élni, hogy tényleg szeret? Fáj, nagyon fáj, és nem adhatom ki magamból. Boldognak kell magam mutatnom mert a rohadt paparazzók egyből meglátnak, és szétráncigálnak. hát nem érted??-ordítottam, majd letöröltem az előbújt könnycseppeket, és kiviharzottam a házból, meg sem várva Jen válaszát.
Bepattantam a kocsimba, ám ma nem mentem buliba, hanem egy benzinkutat kerestem.
Gyorsan felkaptam a kapucnis felsőm, és bementem két üveg Jack Danials-t venni.
-Köszönöm.-dörmögtem az eladónak, majd gyorsan kifizettem, és visszasiettem a kocsiba.
Az irányt a tengerpart felé vettem, és szerencsére nem is kellett sokat mennem.
10 perc alatt oda is értem, és amint megérkeztem, egyből kimásztam a kocsimból, és egy üres faház után kutatva.
Amint megtaláltam a keresett kis házikót, bekopogtattam, és meggyőződtem róla, hogy üres-e.
Amikor ezekkel a 'vizsgálatokkal' kész lettem, és meggyőződtem róla, hogy nincs itt senki, bementem, és ledobtam magam a kis ágyra.
Felnyitottam az itókámat, és egy jó nagyot belekortyoltam.
Először marta a torkom, de aztán az ötödik korty után meg is szoktam.
Miután meguntam a házban az ücsörgést felpattantam, illetve pattantam volna, ha nem szédülök meg.
Majd kibotorkáltam az ajtón, és elindultam valamerre a kis barátommal a kezemben.
*Harry szemszöge*
-Harry, Harry.-ront be Niall a szobámba.
-Mi az? Te futottál?- pattantam fel az ágyból, összeráncolt szemöldökkel.
-Sel..Selena..-lihegte, majd megtámaszkodott a térdén, és vett egy mély levegőt.
-Mi történt,-kérdeztem türelmetlenül.
-El..el..-lihegett még mindig. Remélem nem azt a szót akarja kimondani, amire én gondolok.
-Mi történt?-kiáltottam el magam, mire Niall összerezzent, és a többiek is betévedtek a szobámba.
-Minden oké?-dugta be a fejét Lous.
-Nem nincs rendben. Selenával történt valami, de Niall nem tudja kinyögni.-rúgtam bele az ágyamba.
-Hé haver, miért kapod fel ennyire a vizet? Hagyd had nyugodjon le utána elmondja.-tette a vállamra a kezét Liam. Beletúrtam a hajamba, majd idegesen dobolva a lábammal vártam, hogy Niall végre elmondja, hogy mi a franc is történt.
-Meg vagy Niall?-kérdezte Zayn a még mindig lihegő fiút.
-Igen, szóval, Harry ne akadj ki.-emelte maga elé a kezét.
-Már rég kiakadtam.-nevettem fel kínomban.-Mond már mi van!
-Selena eltűnt...-nyögte ki végre azt a szót, amitől tartottam.
Csak bámultam, nem tettem semmit. Körbenéztem, hogy a többiek reakciója mi, de ők sem tudtak semmit sem mondani. Majd amikor tényleg eljutott a tudatomig, hogy mi is történt valójában, az ideg, és a félelem egyszerre gyűlt össze bennem.
Felkiáltottam, majd belevertem a kezemet a falba, és kiviharzottam a szobából.
Leszaladtam a lépcsőn, majd felkaptam a cipőm. Már éppen lépem volna ki a bejáratni ajtón, amikor a fiúk utánam szaladtak.
-Hé hová mész? Mi volt ez az előbb?-álltak meg előttem.
-Megkeresem Selenát.-nyitottam az ajtót.
-Mi? Ezt ugye te sem gondoltad komolyan..-nevetett fel Louis.- Mi ütött beléd?-kiabált utánam.
-Megkeresem és kész.-álltam meg egy pillanatra, a kocsim mellett.
-Komolyan nem értelek haver, te nem keresgetsz csak úgy csajokat. Mi a franc van veled?
-Kedvelem őt basszus érted? Fogalmam sincs, hogy hogyan történt, de kedvelem.-kiáltottam el magam, mire Louis lefagyva állt, és a kirohanásomat nézte.- Nem tudom mi lenne velem, ha nem találnám meg. Elvette az eszem. Teljesen, már nem kellenek ezek az egy éjszakás kalandok...-ültem be a kocsiba, majd ott hagytam a döbbenettől lefagyott barátom a kapuban.
-Jen!-rontottam be a házba kopogás nélkül.
-Harry, te mit keresel itt?-lepődött meg, majd amikor felém fordult észrevette, hogy könnyes a szeme.
-Jaj istenem gyere ide..-öleltem magamhoz, majd megláttam az éppen lépcsőn lesétáló mosolygó Chanel-t.
-Még nem tudja?-vontam fel a szemöldököm. Jen megrázta a fejét, majd megszólította a kis szőkét, hogy jöjjön oda hozzánk.
-Minden oké?-vonta fel a szemöldökét, majd leült velünk szembe.
-Ami azt illeti nincs semmi sem rendben.-kezdtem én bele, majd idegesen tördeltem az ujjaimat.
-Mi történt?-kérdezte némi félelemmel a hangjában.
-Selena...eltűnt..-mondta a mondat Jen olyan halkan a mondat végét, hogy alig lehetett hallani.
Chanel nem mondott semmit, csak bámult az asztalra, majd ránk emelte a tekintetét, és zokogásba tört ki.
-De hogyan? Miért? Nem rég még itthon volt, és buliba készült..-várjunk csak..
-Buliba?-kérdeztem hangosan Jen-től.
-Igen, mostanában elég sokat jár buliba...- és kész vége. Én erről miért nem tudtam? Idegesen ugrottam fel a székemről, és amilyen hirtelen fel is álltam olyan gyorsan döntöttem fel a székemet is. Kiviharoztam a bejárati ajtóhoz, és felvettem a cipőmet, de mielőtt még kiléptem volna, feltettem egy fontos kérdést, Chanel-éknek.
-Hova szokott járni bulizni?
-Nincs ott. Már kerestük.. 4 órája ment el, és ilyenkor már rég itthon szokott lenni...A bank kártyáját 3 órája használta, és egy igen nagy összeget vett le róla. Azóta semmi. Telefonját nem veszi fel. Lemerülve viszont nincs, mert kicsöng.-magyarázta hadarva Jen.
Bólintottam, majd feltéptem az ajtót, és az autómhoz futottam, és bepattantam, majd az utam a bankhoz vezetett.
*Selena szemszöge*
Lassan már 2 órája sétálgatok itt a semmi közepén, és már elfogyott az egyik üveg Jack Daniel-sem.
Igen tudom, hogy mit gondoltok rólam, hogy az alkoholba menekülök el, és megfutamodom, de nem bírom tovább. Megint én szerettem jobban. Megint engem vágtak át. Megint engem aláztak meg. Megint én alázkodtam meg. Megint én vagyok kihasználva. Megint én vagyok összetörve.
És valójában, pótolhatóbb vagyok mint gondoltam..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése