2015. február 27., péntek

2.Fejezet - Szóval akkor ő is jön a koncertre?

Édes Olvasók!
Úgy gondoltam, hogy belevágok a történetbe, és a második részt már a koncert napjával kezdem!:)
Remélem tetszeni fog nektek, és kapok majd kommenteket!
Írjátok le a véleményeteket, nagyon fontos lenne!:)
Nem is húzom tovább az időtöket!
Kellemes olvasást!

xoxo Gemma



*A koncert napján*
*Harry szemszöge*
-Szóval akkor ő is jön a koncertünkre?-áll Calum a menedzserünk előtt leesett állal.
-Igen jön az unokatestvérével megnézni, titeket.-bólogat vigyorogva.
-Na Calum beteljesült az álmod. Találkozhatsz Selena Gomezzel.-veregetem meg a vállát nevetve.
-Tök jó, őt kértem karácsonyra, és most itt lesz.-nevet fel, majd kiveszi a kezemből a banánt.
-Hé a banánom.-kapok utána, de már késő. Betömte a szájába.
-Bocsi.-vigyorog teli szájjal.
-Halló emberek! Mi ez a nagy boldogság?-kérdezi Ashton. Végre. Megérkeztek a többiek is.
-Selena Gomez jön ide.-ugrál Calum mint egy 5 éves kislány banánnal a szájában.
-Ne már.Azt meg hogy?-huppan le mellém Niall.
-Az unokatestvére nagy fan.-válaszolt helyettem Cal.
-Zsír. Kíváncsi vagyok, hogy vajon élőben is olyan mint a képeken.-nevet fel Luke.
-Persze hogy olyan. Vagyis szerintem. Én azt hallottam, hogy nem Photoshop.-rántott vállat Liam.
-Sok sztárt Photoshopolnak. Mégis azt mondják, hogy nem az.-szólal meg a nagyokos Michael.
-Te aztán mindent tudsz.-nevetek- de igazad van...-gondolkodok el.
-Ne már, hogy amúgy ti még nem láttátok. Egy díjátadón sem.-hitetlenkedik Ashton.
-Én nem láttam.-von vállat Louis.
-Én sem.-szólalunk meg egyszerre a fiúkkal.
-Na jó, majd meglátjátok, de most nyomás öltözni-nyitott be Paul az öltözőbe.

-És mikor jönnek?-kérdezi immáron felöltözve Calum.
-Hamarabb mint a rajongók.Van egy kis megbeszélni valóm a menedzserével.-válaszol Paul.
-Miért? - kíváncsiskodik Liam.
-Azt majd megtudjátok, ha itt az ideje. Addig is - kezdene bele, de megcsörren a telefonja, gyorsan előkotorja, megnézi az üzenetét, majd folytatja - készüljetek fel, mert itt vannak.-változtatja meg a mondat végét. Mert biztos nem ezt akarta mondani.
-Ú. Milyen a hajam?-ugrál Calum a tükör előtt.
-Jó, hidd el.-nevetek fel. Amíg a többiek egymást igazítgatják, meg a hamarosan érkező személyről beszélnek, addig én megnézek róla egy képet.
Bevallom nem is olyan rossz csaj...
-HARRY!-hallom meg Ashton kiabáló hangját. Gyorsan lezárom a telefonom, hogy ne lássák meg, hogy kiről nézegetek képeket, majd az előttem ugráló haveromra figyeltem.
-Mit nézegettél annyira?.-huppan le mellém Louis vigyorogva.
-Csak Twitteren voltam.-füllentettem, majd megrántottam a vállam.
-Twitteren...-utánoz vigyorogva, majd "komolyra" váltja a szót.-Rendben, elhiszem neked. De ha megtudom, hogy megcsalsz, nem mész ki innen élve.-fenyegetett meg, amin csak nevetni tudtam.
-Jönnek!-zárja be gyorsan az ajtót Mikey, majd lehuppan a másik oldalamra, előveszi a telefonját, majd úgy csinál, mintha valamit írna.
-Úgy csináltok mint...-fejeztem volna be a mondatom, ha nem nyitódott volna az ajtó.


*Selena szemszöge*
-Chanel, nyugi.-próbálom nyugtatni a mellettem ugráló vad fan-t.
-Bocsi, de egyszerűen imádom őket, és el sem hiszem, hogy itt vagyok. Nagyon szépen köszönöm imádlak.-ölel magához.- És neked is nagyon köszönöm Jen, hogy meg tudtam ezt szervezni.-fordul boldogan a menedzserem felé.
-Áh, semmiség volt.-legyintett mosolyogva.
-Szervusztok. Paul Higgins vagyok a srácok menedzsere.-állt meg velünk szembe, egy öltönyös férfi.
-Jennifer Williams. Selena menedzsere.-nyújtotta a kezét.-És tegeződjünk.
-Rendben, akkor gyertek velem.-intett nekünk Paul.
-Minden oké?-fordultam suttogva Chanel-hez.
-Pe-persze.-dadogta izgatottan. Mosolyogva megforgattam a szemem, majd tovább mentem vigyorogva Jen-ék után.
-Rendben, ez itt az öltöző, ahol a fiúk vannak, ha szeretnétek bemehettek hozzájuk. Nekünk van egy kis elintéznivalónk.-rakta Paul a kezét az ajtóra.
-Bemegyünk?-fordult felém csillogó szemekkel Chanel.
-Persze.-indultam el az ajtó felé. 
Paul lenyomta a kilincset, majd illedelmesen előreengedett minket. 
A látvány, ami elém tárult meglepett. Nem gondoltam volna, hogy pont ők azok, akik ilyen csendben, és rendben élnek. 
-Srácok. Ő itt Selena Gomez.-karolja át a vállam Paul, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Kedves gesztus tőle, hogy így viselkedik velem. és ezt persze én is viszonozni fogom. 
-Sziasztok!-intettem egyet mosolyogva, majd előkotortam a táskámból a telefonom, mert rezegni kezdett.
-Ő pedig itt...-folytatta a bemutatkozást, de én a többi részét már nem hallottam, mert fel kellett, hogy vegyem a telefont.
-Szia.-köszöntem bele boldogan.
-Szia szépsége.-hallottam meg a vonal túloldaláról barátom férfiasan mély hangját.-Hiányzol..-komolyodott el.
-Te is nekem nagyon..-suttogtam.-De ne beszéljünk most szomorú dolgokról. Nem éri meg ezt a pillanatot elrontani. Meg nem szeretném, hogy Chanel szomorúnak lásson. Ez egy nagy nap a számára.-hadartam el, majd letöröltem egy kósza könnycseppet. 
-Igazad van. És eddig hogy fogadta Chanel, hogy találkozott a fiúkkal?-kérdezte. Hallani lehetett a hangján, hogy vigyorog.
-Nagyon örül. Már több órája meg sem bír állni egy helyben.-kuncogok fel.
-Akkor hagylak titeket. De le ne cserélj nekem valaki másra.-nevet fel, amin én is képtelen vagyok elmosolyodni.
-Sosem tenném.
-Szeretlek Sel. Jó szórakozást.-köszön el.
-Én is téged Kevin.-rakom le a telefont, majd vissza sétálok a többiekhez.
Chanel immáron már feloldódva, és csillogó szemmel bámulta a fiúkat, és nevetett velük együtt.
-Végre, hogy itt vagy.-pattan fel Chanel, majd gyorsan leránt maga mellé. 
Jobb oldalamon Chanel tartózkodott a bal oldalamon pedig..Azt hiszem Niall-nek hívják a szőke fiút.
-Én először bemutatkoznék.-fordul velem szembe a kis szőkeség.- Niall Horan vagyok.-nyújtja a kezét. 
-Selena.-fogadom el mosolyogva.
Ugyan ezt megtették a többiek is, kivéve egy valaki, aki a végére maradt. 
Kíváncsian fürkészett, majd nyújtotta ő is a kezét.
-Harry Styles.-szólalt meg rekedtes hangon, amitől kirázott, a hideg, és furcsa érzés keletkezett bennem.
-Még mindig Selena.- fogadtam el neki is mosolyogva a kezét, majd a kijelentésemen felkuncogott.

*fél órával később*
-És akkor jött az a szakállas ember, és neki esett Micaelnek.-nevettünk hangosan a többiekkel együtt. Nekem már a hasam fájt a sok nevetéstől. Meg mernék rá esküdni, hogy én életemben ennyit még nem nevettem. Nagyon aranyosan a fiúk, és viccesek. Jól kijövünk egymással. Remélem ez így is marad. Nagyon megkedveltem őket.
-Ez hihetetlen.-nevet mellettem Chanel, akiből immáron már eltűnt az a megbolondult Fan girl.
-Tudom, és Mikey majdnem elsírta magát.-vihog Ashton.
-Hé ez nem is igaz.-vág Ahton-hoz az említett személy egy banánt.
-De. Ez nagyon is igaz.-csatlakozik a vitába Calum is.
-Na mi a helyzet?-nyit be az ajtón Jenifel, és Paul mosolyogva. Vajon mi lehetett az a fontos megbeszélés?
-Hát ti is előkerültetek?-vigyorgok rájuk, majd kíváncsian teszem fel a következő kérdésemet.-Mi volt az a fontos megbeszélni való?
-Mindjárt megtudjátok, csak ne legyél ennyire kíváncsi kisasszony, mert hamar megöregszel.-nevet fel Paul. 
-Oké.-vágom be a "durcát".
-Szóval. Akkor kezdenénk is. Mivel még van egy 30 percünk a kezdésig, ezért gyorsak leszünk.-bólogat egyetértően Jen.
-Selena. Mivel neked most jön ki a következő albumod, amit alapból úgy terveztünk meg, hogy nem egyedül, hanem egy másik énekessel, vagy akár egy bandával készíted el, így arra jutottunk, hogy...
-A One Directionnal fogsz együtt fogod  megcsinálni a lemezt. - fejezi be Paul Jen mondatát.
Felvont szemöldökkel néztem, rájuk, majd amint láttam, hogy mindenki az én reakciómat várja, egy mosolyt erőltettem a számra, majd bólogattam, ezzel azt jelezve, hogy benne vagyok.
A srácok felpattantak, majd rám ugrottak, és jó szorosan megöleltek. 
Örültek. Örültek annak, hogy velem készíthetnek lemezt, és hogy több mint két évig együtt fogunk dolgozni. Ez nekem is mosolyt csalt az arcomra, ami már nem is volt erőltetett.
Chanel könnyes szemekkel bámult engem, majd amint a fiúk elengedtek, unokatestvérem szaladt oda hozzám, és szorosan megölelt. 
-Annyira de annyira örülök, hogy sikerült megtalálnod a partnert illetve partnereid a lemezhez.-szipogott.- És ezt nem azért mondom, mert Fan vagyok. Hanem mert tényleg örülök. Szeretlek Sel nagyon nagyon.- istene, hogy én mennyire imádom ezt a lányt.
-Én is téged Chanel!- szorongattam, majd megöleltem a két menedzsert is, és a 5SOS fiúkat is, akik színt úgy halálosan örültek a nagy hírnek.
-Na akkor NYOMÁS ÖLTÖZNI FIÚK, MERT MÉG A SAJÁT KONCERTETEKRŐL ELKÉSTEK!-kiáltotta el magát Paul, majd kiment mi pedig követtük őt egyenesen a VIP szektorba, majd megbeszéltük, hogy Chanel ott marad, mivel nem lenne biztonságos, én pedig vissza megyek a színpad mögé.


2015. február 23., hétfő

1.Fejezet - Már hiányoztál te kis nyomibubi!

Sziasztok!
Hát édeseim, megérkeztem az első résszel!:)
Remélem tetszeni fog nektek!<3
kellemes olvasást<3
xoxo Gemma


És igen! Végre elérkezett ez a nap is! Egy pár perc, és leszáll szeretett unokatestvérem repülőgépe.
Már nagyon régóta vártam ezt a napot, és semmi sem fogja elrontani a kedvem!
Még a körülöttem szaladgáló 20 paparazzo sem.
Boldogan ugrálok testőröm mellett, aki már biztos hányingert kapott a szaladgálásomtól.
-Selena nem tudnál egy percre megállni?-nevet fel Ted. Ted olyan nekem mintha a pót édesapám lenne. Óv mindentől, s mindenkitől. Ezért is szeretem én őt.
-Bocsáss meg Ted, de nagyon izgulok.-kapaszkodok a karjába, ezzel elérve azt, hogy még magasabbra tudja ugrani.
-Rendben kislány, de ha nem szeretnéd, hogy kihányjam a mai kaja adagom, akkor hagyd abba.-nevet fel.- Ha pedig még ez sem segít, akkor esküszöm, hogy a vállamra kaplak, és nem raklak le hazáig.-fenyít meg, majd visszavezeti a tekintetét a fotósokra. 
Úgy döntöttem, hogy jobban járok, ha abba hagyom, mert tudom, hogy képes lenne azt megtenni amit a előbb említett. Csinált már olyat, és nem volt valami kellemes érzés.
-Ő ott nem Chanel?-mutat egy szőke hajú 1,70 cm-es lány felé.
-De.-sikítok fel, majd megindulok az unokatestvérem felé, aki amint meglát futva indul meg felé, majd a karjaimba omlik.
-Jesszusom Selena nagyon hiányoztál.-húz szorosan magához.
-Te is Chanel. El sem tudod képzelni, hogy mennyire.-viszonozom ölelését, majd eltolom magamtól, hogy szemügyre tudjam venni.
-Azta, te nagyobb vagy mint én.-nevetek fel, majd elindulunk egymás mellett a kocsi felé, Ted-del, és a csomagokkal az oldalunkon.
-Tudom, tudom. Mindenki ezt mondja.-nevet fel fájdalmasan.- De én nem akarok ilyen nagy lenni.-nyafizik, majd beül az autóba.
-Hidd el, így vagy a legszebb.-pillantok rá , majd megköszönöm Ted-nek a segítségét.


-Megérkeztünk.-parkoltam le a házam előtt, és ki is pattantam, hogy kivegyem a bőröndöket.
-Azta. Ez meseszép.-áll meg mellettem, majd segít nekem kipakolni.
Miután megnéztük kívülről a házat, bementünk, és megmutattam neki, hogy hol lesz a szobája.
Nagyon nagyon örült neki, és ahogy láttam, hogy mennyire boldog, nekem is mosoly szökik az arcomra.
-Örülök, hogy tetszik.-simítom meg a kezét.- Mivel, nem nagyon voltam itthon, ezért sajnos nincs a hőtőben sok dolog..-húzom el a számat.- de rendelhetünk Pizzát.-állok elő a nagy ötletemmel.
-Nekem tökéletes, de ha nem haragszol, evés után én lefekszek, mert fáradt vagyok.-néz rám bocsánatkérőn, mire felkuncogok, és biztosítom, hogy semmi gond, menjen csak nyugodtan.

Megrendeltük a Pizzát, és alig kellett várnunk 10 percet, már meg is érkezett.
Kifizettem, majd nekiálltunk a nappaliban.
-Hű ez nagyon finom. Sosem ettem még ilyen pizzát.-forgatja meg a kezében az ételt.
-Igen, azt hiszem nekem is ez a kedvencem.-válaszolok teli szájjal.
-Figyelj szeretnék tőled kérni valamit..-kezd bele félénken..
-Mond nyugodtan.-biztatom mosolyogva.
-Imádom a One Directiont. És...szóval 3 nap múlva itt Los Angelesben lesz az utolsó koncertjük..Nem jönnél..Van 2 jegyem, és..nem jönnél el velem?-pillant rám félénken. Most tényleg olyan félelmetes lennék, hogy ezt sem merte megkérdezni?
-Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne nekem oda bemennem a sok tini közé.-látom, ahogy szegény szomorúbb és szomorúbb lesz, a mondat hallatán...-De, tudok szerezni olyan jegyet, ami bevisz a BackStage-be, és egész koncert alatt ott mászkálhatsz a kis folyosókon, vagy akár a VIP részlegbe is beehetsz. Ahova csak szeretnél.-mosolygok rá, mire megsemmisülve felkapja a fejét, és egy könnycsepp lefolyik az arcán. Gyorsan letörlöm, mert sajnos hajlandó vagyok én is elsírni magam, ha mást akár csak könnyezni látok.
-Tényleg megtennéd értem?-szipogja.
-Persze.-mosolygok rá, majd hirtelen olyan lendülettel ugrik rám, hogy megöleljen, hogy leesünk mindketten a kanapéról.
-Már hiányoztál te kis nyomibubi.-pillantok rá.
 Óriási nevetésbe törünk ki, majd miután már a hasfájás kerülget minket, lemászik rólam, de nem állunk fel. A földön maradunk, és magunkra húzzuk az óriási plédet. Berakunk egy kispárnát a fejünk alá, és megbeszéljük, hogy mi történt velünk, amíg nem találkoztunk.