Wattpadon kezdtem egy új történetet! :)
Ha van kedvetek elolvashatjátok! :)
Ez is Harry fanfiction!:DD
LINK---> http://w.tt/1QV6E78
2015. december 27., vasárnap
2015. december 21., hétfő
Epilógus
Bébibogyóim!
Nos, hát ezt is megéltük! Az epilógus.
Nehéz lesz megválnom ettől a történettől, mert nagyon szerettem, de egyszer mindennek vége szakad...Kivéve Harry és Selena kapcsolatának ebben a sztoriban! :D
Remélem tetszeni fog a vége, és azt is, hogy szerettétek ezt a történetet olvasni! :)
Nem fogom letörölni, mindig újra lehet majd olvasni, sőt szerintem belekezdet itt egy új történetbe! ^^
Van egy csomóóó ötletem, szóval nem fogtok tőlem megszabadulni.:D
De valójában azon is gondolkozok, hogy csinálok egy Facebook oldalt és oda hozom majd a történeteket..hmmm sok ötletem van ám! :D Majd meglátjuk, hogy mi lesz.
De az biztos, hogy mivel egy ideje elkezdtem ITT a másik blogom, csak ugye abba maradt, mert először ezt szerettem volna befejezni, ezért most azt fogom folytatni. :)
Nem is húzom tovább az idő!
Kellemes olvasást! :) <3
Xx G
Van 3 dolog az életben, ami soha nem tér vissza: a szó, az idő és az elszalasztott alkalom. Megbántam. Megbántam minden egyes percét annak az időnek, amikor Harry-t folyamatosan visszautasítottam.
Van 3 dolog az életben, ami tönkre tehet: a lustaság, a büszkeség és a féltékenység. Féltékeny voltam Taylor-ra, és tönkrementem. Nem tudtam mit kezdeni magammal, fájt. Nagyon, de belül úgy érzem, hogy mindez megérte azért, ami most van.
Van 3 dolog az életben, amit soha nem kellene elveszíteni: a türelem, a remény és a becsületesség. Noha voltak olyan perceim, hogy majdnem feladtam, ő ott volt mindig mellettem, és éreztette velem, hogy szeret. Hogy még van remény, hogy még nem szabad feladnom, mert ettől már csak jobb lehet.
S végül, van 3 dolog az életben, ami óriási érték: a család, a szerelem és a barátság! Én ezt mindet megkaptam a sorstól, és soha semmiért sem adnám oda senkinek!
- Selena.. - apa hangja szakította félbe gondolat menetem, hátrapillantottam, és láttam ahogy öltönyben állva az ajtóban engem vizslat.
- Igen? - fordultam vissza a tükörhöz, és megigazítottam a fátylamat.
- Minden rendben van? - lépett mögém.
- Persze. - mosolyodtam el. - Csak egy kicsit elkalandoztam. - tettem a kezem az övére, mely a vállamon pihent.
- Azt észrevettem. - nevetett fel. - Na gyere, mert kezdődik. - mosolyodott el, közben pedig a kezét nyújtotta, hogy karoljak bele.
- Készen állsz? - torpant meg még egy pillanatra az ajtó előtt.
- Apa, minden rendben van. - mosolyogtam fel rá. Jobban izgul mint én komolyan mondom.
- Rendben. Akkor show time. - bólintott, és előttünk pedig kinyitódott az óriási fa ajtó.
Mindenki felállt, ahogy beléptem, és engem nézett, de én a szememmel csak Harry-t kerestem, és amit előrenéztem meg is találtam.
Ott állt az oltárnál fülig érő mosollyal, és végig csak a szemembe nézett.
Akkor abban a pillanatban biztos voltam abban, hogy én vagyok a legboldogabb ember a világon.
- Szia. - mondtam suttogva, majd rá mosolyogtam vőlegényemre.
- Szia baba. - fogta meg mindkét kezem. - Gyönyörű vagy. - suttogta, mire én csak elpirultam és próbáltam a fejemmel valahogy a fátyolban elbújni.
- Nos, akkor kezdjük! - mosolygott ránk a pap, és belekezdett a 'mondókájába'.
Nos, hát ezt is megéltük! Az epilógus.
Nehéz lesz megválnom ettől a történettől, mert nagyon szerettem, de egyszer mindennek vége szakad...Kivéve Harry és Selena kapcsolatának ebben a sztoriban! :D
Remélem tetszeni fog a vége, és azt is, hogy szerettétek ezt a történetet olvasni! :)
Nem fogom letörölni, mindig újra lehet majd olvasni, sőt szerintem belekezdet itt egy új történetbe! ^^
Van egy csomóóó ötletem, szóval nem fogtok tőlem megszabadulni.:D
De valójában azon is gondolkozok, hogy csinálok egy Facebook oldalt és oda hozom majd a történeteket..hmmm sok ötletem van ám! :D Majd meglátjuk, hogy mi lesz.
De az biztos, hogy mivel egy ideje elkezdtem ITT a másik blogom, csak ugye abba maradt, mert először ezt szerettem volna befejezni, ezért most azt fogom folytatni. :)
Nem is húzom tovább az idő!
Kellemes olvasást! :) <3
Xx G
Van 3 dolog az életben, ami soha nem tér vissza: a szó, az idő és az elszalasztott alkalom. Megbántam. Megbántam minden egyes percét annak az időnek, amikor Harry-t folyamatosan visszautasítottam.Van 3 dolog az életben, ami tönkre tehet: a lustaság, a büszkeség és a féltékenység. Féltékeny voltam Taylor-ra, és tönkrementem. Nem tudtam mit kezdeni magammal, fájt. Nagyon, de belül úgy érzem, hogy mindez megérte azért, ami most van.
Van 3 dolog az életben, amit soha nem kellene elveszíteni: a türelem, a remény és a becsületesség. Noha voltak olyan perceim, hogy majdnem feladtam, ő ott volt mindig mellettem, és éreztette velem, hogy szeret. Hogy még van remény, hogy még nem szabad feladnom, mert ettől már csak jobb lehet.
S végül, van 3 dolog az életben, ami óriási érték: a család, a szerelem és a barátság! Én ezt mindet megkaptam a sorstól, és soha semmiért sem adnám oda senkinek!
- Selena.. - apa hangja szakította félbe gondolat menetem, hátrapillantottam, és láttam ahogy öltönyben állva az ajtóban engem vizslat.
- Igen? - fordultam vissza a tükörhöz, és megigazítottam a fátylamat.
- Minden rendben van? - lépett mögém.
- Persze. - mosolyodtam el. - Csak egy kicsit elkalandoztam. - tettem a kezem az övére, mely a vállamon pihent.
- Azt észrevettem. - nevetett fel. - Na gyere, mert kezdődik. - mosolyodott el, közben pedig a kezét nyújtotta, hogy karoljak bele.
- Készen állsz? - torpant meg még egy pillanatra az ajtó előtt.
- Apa, minden rendben van. - mosolyogtam fel rá. Jobban izgul mint én komolyan mondom.
- Rendben. Akkor show time. - bólintott, és előttünk pedig kinyitódott az óriási fa ajtó.
Mindenki felállt, ahogy beléptem, és engem nézett, de én a szememmel csak Harry-t kerestem, és amit előrenéztem meg is találtam.
Ott állt az oltárnál fülig érő mosollyal, és végig csak a szemembe nézett.
Akkor abban a pillanatban biztos voltam abban, hogy én vagyok a legboldogabb ember a világon.
- Szia. - mondtam suttogva, majd rá mosolyogtam vőlegényemre.
- Szia baba. - fogta meg mindkét kezem. - Gyönyörű vagy. - suttogta, mire én csak elpirultam és próbáltam a fejemmel valahogy a fátyolban elbújni.
- Nos, akkor kezdjük! - mosolygott ránk a pap, és belekezdett a 'mondókájába'.
2015. október 26., hétfő
45. Fejezet - Infinity
- Ugye nem vagy pszihopata? - nyögtem ki ezt a mondatot, Harry elmosolyodott, majd a szájához emelte a mikrofont és így felelt:
- Csak egy kicsit megőrülök érted, de amúgy nem. - vigyorgott.
- Akkor Igen! - ugrottam a nyakába, mire megszólalt a dalnak ismét a refrén része, de most senki sem énekelte, hanem míg Harry felhúzta az ujjamra a gyűrűt, addig a fiúk mögöttünk ugráltak.
- Szeretlek, mindennél, mindenkinél jobban! - suttogta a fülembe, amikor magához ölelt, majd megcsókolt.
~*~
*A turné utolsó állomásán*
*A turné utolsó állomásán*
- Nagyon örülünk neki, hogy ilyen sokan eljöttetek a turnénkra, és hogy a meet and greet-eken ennyi mindenkivel találkozhattunk. Csodálatos volt! - mondtam meghatódva a mikrofonba.
- Szinte már rutinná vált, hogy eljátsszuk a koncerten az 'Infinity-t'. - szólalt meg Lou, mire nekem a szám nevének hallatán mosolyra húzódott a szám, és az ujjamon lévő gyönyörű eljegyzési gyűrűt kezdtem el piszkálni. - Szóval, kezdjük! - boxolt a levegőbe, mire felcsendült a zene.
Míg a fiúk énekeltek, én mosolyogva a színpad közepén ülve néztem a közönséget.
Annyira boldog voltam, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Minden tökéletes volt. És ezt csak NEKI köszönhetem.
Nem is értem, hogy mivel érdemeltem ezt ki..
Gondolatmenetemet a mellettem álló Harry zavarta meg, miközben a közönségnek mutogatott valamit a kezével, majd hirtelen egyik pillanatról a másikra, már fehérben volt, és egy lapot tartottak a kezükben, amin az állt egy végtelen jelbe írva, hogy Harry és Selena a végtelenségig. Alatta pedig az a felirat volt, hogy 'Szeretünk titeket!'
Én felálltam, és a szám elé kapva a kezemet kisétáltam a színpad elejére.
- Uram atyám.. - motyogtam magamban, és térdre rogyva elsírtam magam a látványon, miközben a dal még mindig tartott, de már egyikőjük sem énekelt, hanem mindannyiuk csak a rajongókat nézte, és elismerően, meghatódva bólogatott.
Hirtelen megéreztem Hazz két kezét a csípőm köré fonódni, de annyira sokkolt voltam a látványtól, hogy nem tudtam rá reagálni. Éreztem, ahogy leül mögém, majd nekidönt a mellkasának, és hagyja, hogy tovább csodáljam őket, és azt amit csináltak.
A zenének már vége volt, de én még mindig csak ültem, és mindenki az én reakciómra várt.
- Ez egyszerűen csodálatos volt.. - mondtam rekedt hangomon a mikrofonba, és éreztem, hogy megint elkapott a sírás. - Ti vagytok a legcsodálatosabbak srácok! Ha most megtehetném, odaszaladnék mindegyikőtökhöz egyesével, és olyan sokáig ölelnélek titeket, hogy megunnátok engem. - mondtam nevetve. - És... - fordultam Harry-vel szembe - Neked is köszönöm, köszönöm, hogy vagy nekem, köszönöm, hogy egyben tartasz engem! Nélküled egy semmi lennék! Te vagy az aki miatt megéri nekem reggel felkelni. Szeretlek, szeretlek az életemnél is jobban! - öleltem át őt olyan hevesen, hogy elterültünk a színpadon.
- Én is szeretlek baba, te vagy a mindenem. Nem is tudom mi lenne velem nélküled... - suttogta a fülembe, majd megcsókolt.
Nem is értem, hogy mivel érdemeltem ezt ki..
Gondolatmenetemet a mellettem álló Harry zavarta meg, miközben a közönségnek mutogatott valamit a kezével, majd hirtelen egyik pillanatról a másikra, már fehérben volt, és egy lapot tartottak a kezükben, amin az állt egy végtelen jelbe írva, hogy Harry és Selena a végtelenségig. Alatta pedig az a felirat volt, hogy 'Szeretünk titeket!'
Én felálltam, és a szám elé kapva a kezemet kisétáltam a színpad elejére.
- Uram atyám.. - motyogtam magamban, és térdre rogyva elsírtam magam a látványon, miközben a dal még mindig tartott, de már egyikőjük sem énekelt, hanem mindannyiuk csak a rajongókat nézte, és elismerően, meghatódva bólogatott.
Hirtelen megéreztem Hazz két kezét a csípőm köré fonódni, de annyira sokkolt voltam a látványtól, hogy nem tudtam rá reagálni. Éreztem, ahogy leül mögém, majd nekidönt a mellkasának, és hagyja, hogy tovább csodáljam őket, és azt amit csináltak.
A zenének már vége volt, de én még mindig csak ültem, és mindenki az én reakciómra várt.
- Ez egyszerűen csodálatos volt.. - mondtam rekedt hangomon a mikrofonba, és éreztem, hogy megint elkapott a sírás. - Ti vagytok a legcsodálatosabbak srácok! Ha most megtehetném, odaszaladnék mindegyikőtökhöz egyesével, és olyan sokáig ölelnélek titeket, hogy megunnátok engem. - mondtam nevetve. - És... - fordultam Harry-vel szembe - Neked is köszönöm, köszönöm, hogy vagy nekem, köszönöm, hogy egyben tartasz engem! Nélküled egy semmi lennék! Te vagy az aki miatt megéri nekem reggel felkelni. Szeretlek, szeretlek az életemnél is jobban! - öleltem át őt olyan hevesen, hogy elterültünk a színpadon.
- Én is szeretlek baba, te vagy a mindenem. Nem is tudom mi lenne velem nélküled... - suttogta a fülembe, majd megcsókolt.
2015. október 11., vasárnap
44. Fejezet - No Control
- Egy két há.. - mondta a mikrofonba Lou, és elkezdődött az ' I Want You To Know".
- I want you to know that it’s our time
You and me bleed the same light - énekeltem, és közben ugráltunk össze-vissza a fiúkkal a színpadon.
- I want you to know that I’m all yours - mutattam Harry-re, mire a közönségből kitört a sikítás, Liamék pedig elkezdték őt felém tolni.
- I want you to know that I’m all yours - mutattam Harry-re, mire a közönségből kitört a sikítás, Liamék pedig elkezdték őt felém tolni.
- You and me - sétáltam el előlük, a fenekemet rázva - run the same course - álltam meg hirtelen, majd felájük fordultam, és Harry már ott állt mellettem pár lépésre.
- I’m slippin’ down a chain reaction - guggoltam le, direkt, hogy idegesítsem Harry-t a látvánnyal, közben a közönség felé néztem.
- I’m slippin’ down a chain reaction - guggoltam le, direkt, hogy idegesítsem Harry-t a látvánnyal, közben a közönség felé néztem.
- And here I go here I go here I go go - majd amikor felálltam megéreztem két erős kezet a derekam körül, és odalent is azt amit most éppen nem kellett volna. Nos ezek szerint hatásos volt a kis táncom.
- You and me run the same course.. - énekeltem az utolsó hangokat, majd amint a zene elhallgatott, gyorsan elszaladtam egy üveg vízért.
- Álljon meg a menet. - kapott el Harry, miközben visszafelé siettem.
- Engedj el! Vissza kell mennünk! Még csak most kezdődött a koncert! - mondtam nevetve.
- Akkor ha már ennyire felizgattál egy csókot adj! - vigyorgott rám huncutan, mire én a nyaka köré fontam a kezem, és megcsókoltam.
Nem engedett el, hanem ráállított a lábára, és úgy sétált velem vissza a színpadra, miközben csókolóztunk, a közönség pedig csak úgy tombolt.
- Hajaj, ma este megin fülhallgatóval kellesz aludnunk srácok! - mondta Luois a mikrofonba, mire Harry-vel elváltunk egymástól, és én pedig szeretetemet kifejezve iránta megdobtam az egyik vizesüveggel.
- Héhéhéhé! Éppen egy értékes kincset dobálgaszt! - mondta sértetten, én pedig csak nevetve kinyitottam az innivalóm, és jó nagyokat kortyoltam belőle, majd leültem a színpad szélére a rajongók elé.
- A következő számot még senki sem ismeri... - kezdett bele Harry rekedtes hangján, amitől kirázott a hideg. - Nemrég írtam Louis segítségével... - nézett sejtelmesen az említett személyre, én pedig összeráncolt szemöldökkel pillantottam rájuk, ugyanis semmi új dalról nem tudtam/tudok.
- A címe No Control. - vigyorodott el, majd elkezdődött a szám.
- Stained coffee cup
- You and me run the same course.. - énekeltem az utolsó hangokat, majd amint a zene elhallgatott, gyorsan elszaladtam egy üveg vízért.
- Álljon meg a menet. - kapott el Harry, miközben visszafelé siettem.
- Engedj el! Vissza kell mennünk! Még csak most kezdődött a koncert! - mondtam nevetve.
- Akkor ha már ennyire felizgattál egy csókot adj! - vigyorgott rám huncutan, mire én a nyaka köré fontam a kezem, és megcsókoltam.
Nem engedett el, hanem ráállított a lábára, és úgy sétált velem vissza a színpadra, miközben csókolóztunk, a közönség pedig csak úgy tombolt.
- Hajaj, ma este megin fülhallgatóval kellesz aludnunk srácok! - mondta Luois a mikrofonba, mire Harry-vel elváltunk egymástól, és én pedig szeretetemet kifejezve iránta megdobtam az egyik vizesüveggel.
- Héhéhéhé! Éppen egy értékes kincset dobálgaszt! - mondta sértetten, én pedig csak nevetve kinyitottam az innivalóm, és jó nagyokat kortyoltam belőle, majd leültem a színpad szélére a rajongók elé.
- A következő számot még senki sem ismeri... - kezdett bele Harry rekedtes hangján, amitől kirázott a hideg. - Nemrég írtam Louis segítségével... - nézett sejtelmesen az említett személyre, én pedig összeráncolt szemöldökkel pillantottam rájuk, ugyanis semmi új dalról nem tudtam/tudok.
- A címe No Control. - vigyorodott el, majd elkezdődött a szám.
- Stained coffee cup
Just a fingerprint of lipstick’s not enough - kezdte Niall, én pedig kíváncsian hallgattam tovább.
- Sweet - szólalt meg Harry, és megindult felém - where you lay? - húzott fel a földről, és a szemembe nézve énekelt tovább, én pedig éreztem, hogy elvörösödök. - till a trace of innocence on pillow case. - fejezte be, és a szánkat már csak pár mm választotta el egymástól.
- Waking up
- Sweet - szólalt meg Harry, és megindult felém - where you lay? - húzott fel a földről, és a szemembe nézve énekelt tovább, én pedig éreztem, hogy elvörösödök. - till a trace of innocence on pillow case. - fejezte be, és a szánkat már csak pár mm választotta el egymástól.
- Waking up
Beside you I’m a loaded gun - énekelt Louis, és Harry közben tátogott vele együtt, végig a szemembe nézve.
- I can't contain this anymore - simította a kezét az arcomra. - I'm all yours, I got no control, no control - mondta, majd a száját az enyémre tapasztotta, és úgy csókolt meg ismét mindenki előtt.
A közönség ismét tombolt. Lassan már a zenét sem lehetett hallani, annyira sikítottak.
- Szeretlek - mondta, mire én elmosolyodtam, és egy puszit nyomtam a szájára.
- Én is téged. - öleltem meg.
- Teljesen tiéd vagyok! - mondta a refrén utolsó részét el ismét, én pedig még jobban magamhoz szorítottam.
- I can't contain this anymore - simította a kezét az arcomra. - I'm all yours, I got no control, no control - mondta, majd a száját az enyémre tapasztotta, és úgy csókolt meg ismét mindenki előtt.
A közönség ismét tombolt. Lassan már a zenét sem lehetett hallani, annyira sikítottak.
- Szeretlek - mondta, mire én elmosolyodtam, és egy puszit nyomtam a szájára.
- Én is téged. - öleltem meg.
- Teljesen tiéd vagyok! - mondta a refrén utolsó részét el ismét, én pedig még jobban magamhoz szorítottam.
~*~
- Még mielőtt elköszönnénk - lihegett Harry a mikrofonba, ugyanis a fiúkkal a Best Song Ever éneklése közben kialakítottunk egy kisebb tánc versenyt. - Van még egy meglepetésem. - pillantott rám.
- Készülj csajszi. - suttogta a fülembe Lou és elkezdett egy hinta felé tolni, amit imént engedtek le a plafonról. Megszólalni nem tudtam, annyira izgultam, hogy mi fog történni.
Aztán hirtelen megszólalt egy számomra ismét ismeretlen dallam.
- Down to Earth
Keep 'em falling when I know it hurts
Going faster than a million miles an hour - kezdett bele Niall. - Trying to catch my breath some way, somehow.
- Down to Earth
It's like I'm frozen, but the world still turns.
Stuck in motion, and the wheels keep spinning 'round,
Moving in reverse with no way out. - énekelte továbbra is Niall.
- And now I'm one step closer to being two steps far from you
When everybody wants you
Everybody wants you - nézett rám Liam mosolyogva, miközben én a szememmel Harry-t kerestem, de sehol sem találtam.
- How many nights does it take to count the stars?
That's the time it would take to fix my heart - szólalt meg a számomra a mennyországot jelentő csodálatos hang. De a hozzá tartozó embert még mindig nem láttam sehol. - Oh, baby, I was there for you.
All I ever wanted was the truth, yeah, yeah. - jött fel hirtelen a színpad alól az egyik kis liftel, pontosan velem szemben állva.
- How many nights have you wished someone would stay? - indult meg felém - Lie awake only hoping they're okay. I never counted all of mine, If I tried, I know it would feel like infinity. infinity, infinity..- énekelte ki a hangokat, én pedig éreztem, ahogy a szemeim könnybe lábadnak.
- Eyes can't shine
Unless there's something burning bright behind
Since you went away, there's nothing left in mine
I feel myself running out of time - jött Liam a fiúkkal felém, és beáltak mögém, Harry pedig még mindig előttem volt.
- And now I'm one step closer to being two steps far from you
When everybody wants you
Everybody wants you - tette Louis kezét a vállamra, mire én egy pillanatra ráemeltem a tekintetem, ő pedig rámmosolygott.
Mi történik itt...?
- How many nights does it take to count the stars?
That's the time it would take to fix my heart - szólalt meg ismét Harry, és közben valamit keresett a zsebében. - Oh, baby, I was there for you. All I ever wanted was the truth, yeah, yeah, How many nights have you wished someone would stay? Lie awake only hoping they're okay. I never counted all of mine, If I tried, I know it would feel like infinity, Infinity, infinity. - vett elő hirtelen egy kis dobozt, én pedig visszafolytott lélegzettel figyeltem minden egyes mozdulatát, majd amikor hirtelen egy olyan rész jött, ahol nem kellett énekelnie, letérdelt elém, és kinyitotta a kis dobozkát, és azt ordította, hogy.
- Selena, hozzám jössz feleségül? - a szemei csillogtak, én pedig nem tudtam egyszerűen mit mondani.
2015. szeptember 23., szerda
43. Fejezet - So Sweet
Helló emberek!
- Gyere menjünk már be! - mondtam halkan nevetve az ajtó előtt, s közben Hazz körül ugráltam.
Mint hallottátok megjelent a One Direction új albuma ( Made in the A.M ) és az első számuk is erről a lemezről.
Infinity. Szerintem egy csodálatos szám lett, én speciel imádom!
Esküvő hangulatot kelt bennem :D Ne kérdezzétek miért, egyszerűen csak olyan mintha egy esküvői bevonulásra tervezték volna a számot..:D ( szerintem )
Szóval majd nemsokára az egyik résznek ez lesz a címe, és tartsátok fejben, hogy milyen hangulat lesz tőle, és akkor talán majd kitaláljátok, hogy kb miről szól a rééész! :D
Na nem is húzom tovább az idő!:)
Kellemes olvasást! <3
Xx G
- De akkor fogd meg a kezem! - biggyesztette le az ajkait.
- Megbeszéltük, hogy a lányok előtt nem 'szerelmeskedünk' ahogy Liam mondaná! - forgattam meg mosolyogva a szemem.
- Ahhhj. - morgott egy kört, majd nyomott egy rövid csókot a számra, és mellettem sétálva bementünk.
-Sziasztok! - köszöntünk mosolyogva Harry-vel a hotel ebédlőjében kajáló lányoknak.
- Sziasztok! - köszöntek ők is vissza izgatottan integetve.
- Milyen volt itt az első éjszakátok? - kérdezte Harry miközben leültünk velük szembe.
- Nagyon jó, alig várjuk már, hogy lássuk hogyan próbáltok! - szólalt meg az egyikük, ha jól tudom Grace.
- Hát akkor nemsokára láthatjátok! - mosolyodtam el.
- Csak még a többiekre kell várni.. - húztam el a számat, majd elvettem Harry elől a tányérját és a sajátomét is magammal vittem kaját szedni.
- Mizu Sel?! - szalad mellém Michael.
- Hello Mickey Mous - köszöntem neki mosolyogva, mire ő fapofával bámult rám, majd elnevette magát és megölelt.
- Hallom Justin és Taylor elhagyták a szállodát - pillantott rám, majd levett magának egy tányért.
- Aha, megtudtam, hogy ez az egész Jenn és Paul ötlete volt. Elégge kiakadtam.. - nevettem fel kínosan. - És megmondtam a magamét Jenn-nek. Justin el ment, de barátok maradtunk. Bár nem tudom, hogy ez mennyire fog működni.. Taylor pedig nem tudom, elment egy kiadós veszekedés után. - vontam vállat.
- Hú nagyon nem lettem volna Jenn helyében - próbálta viccesre venni a figurát, és ez nagyon jól esett tőle.
- Hát biztos nem érezte magát kellemesen az biztos - nevettem fel. - Megyek visszaviszem a kaját, mert lassan beront Paul vagy Jenn hogy induljunk próbára - mutattam az asztalra.
- Okés menj csak, én is megyek mindjárt! - intett mosolyogva, mire én megfordultam, és visszamentem a többiekhez.
- Köszi - mosolygott rám Harry, miközben leültem mellé, és letettem neki a tányérját. Mindazok ellenére, hogy megbeszéltük, nem 'szerelmeskedünk' egy puszit nyomott a számra hálája jeléül, majd ujjainkat összekulcsolta az asztal alatt.
- Szóval igaz! - kiáltott fel az egyik lány. - Tényleg együtt vagytok! - mondta izgatottan.
- Igen igaz! - mosolyodott el a mellettem ülő fiú, majd rám pillantott, utána pedig vissza a többiekre.
Az ennivalómba kezdtem volna éppen bele, de megcsörrent a telefonom. Elővettem, és a képernyőn 'Chanel' neve állt.
Elengedtem Harry kezét, aki egy pillanatra a telefonomra pillantott, majd amikor ő is meglátta, hogy ki hív, elmosolyodott, és Luke-ra pillantott.
- Már beszéltünk! - intettem le.
- Szia Chanel! - mondtam izgatottan, és a szemem sarkából észrevettem, hogy Luke felfigyelt.
- Szia Selena! - szólalt meg ő teljes izgalomban.
- Mesélj, mi újság milyen volt a tábor!? - álltam fel helyemről, majd kimentem az ebédlő ajtaja elé.
- Úh, hát isteni jó volt. Ez a 2 hét maga volt a paradicsom, ahhoz képest, hogy nem voltunk egy csodás szállóban. - nevetett fel.
- Az a lényeg, hogy jó volt! - nevettem én is.
- Igen, minden nap volt más-más program, és sajnálom, hogy sosem hívtalak, de reggel 8-kor keltünk öltöztünk, ettünk és már mentünk is, valahova. Este pedig holt fáradt voltam, na meg téged sem szerettelek volna zavarni! - mondta el ezt az egészet egy szuszra.
- Nyugi-nyugi, nem haragszom, és nem zavartál volna! Én sem akartalak téged zavarni, gondoltam, hogy ilyen sűrű egy napotok. - mondtam mosolyogva, majd az ajtóra pillantottam, ugyanis valaki azaz Luke kilépett rajta.
- Szia! - tátogta.
- Helló! - mondtam halkan. - Chanel - szóltam a vonal másik végén éppen szendvicset készítő lánynak.
- Igen? - kérdezte.
- Adok valakit, aki már hiányol.. - mondtam titokzatosan, majd a telefonom Luke felé tartottam.
- Mi? Ne! Tuti nem akar velem beszélni! - mondta kétségbeesetten.
- Beszélj vele! Most! - mondtam ellent nem tűrő hangon, mire Luke elvette tőlem a telefonom, és félénken beleszólt.
- Bent leszek! - suttogtam, majd visszamentem a többiekhez.
~*~
- És 3, 2, 1 - kiáltotta a hangtechnikus, mire Harry belekezdett a Best Song Ever éneklésébe.
Elpróbáltuk az összes számot, szórakoztunk a lányokkal, feljöttek ők is a színpadra, táncoltunk velük, jól éreztük magunkat.
Majd miután végeztünk az egésszel, elmentünk ebédelni, és egy kicsit pihenni, még mielőtt elkezdődne a koncert.
- Nagyon nagyon tetszett. - ugrált mellettem az egyik kis nyertes Grace.
- Örülök neki, hogy tetszett - mosolyogtam rá teljes szívemből, majd hirtelen hangos láb dobogást hallottunk, mire mind a ketten megfordultunk, és Harry-t vettük észre, ahogy felénk szalad teljes erőből, majd felkap engem, és megpörget a levegőben. És egy puszit nyom a számra.
- Mi ez a nagy öröm? - kérdeztem nevetve, miközben letett.
- Nagyon ügyes voltál. - mosolygott nagyot.
- Köszönöm - nevettem fel - te is - mondtam, majd Grace felé fordultunk, aki a szájára tett kézzel állva nézett minket.
- Minden rendben? - kérdeztem tőle.
- I-igen persze, csak olyan aranyosak vagytok együtt! - ugrott egyet, mire Harry mosolyogva összekulcsolta a kezünket.
- Menjünk vegyünk egy vizet és folytassuk tovább a próbát. - indultam meg először Harryt magam után húzva, arra várva, hogy elinduljon magától.
- Szénsavasat, vagy menteset? - kérdezte göndörke az automata előtt állva.
- Egy menteset kérek. - mondta mosolyogva Grace, majd elővette a pénztárcáját, hogy fizessen, de én kikaptam a kezéből, majd összezárva visszaraktam a táskájába.
- Ne hülyéskedj! - intettem le mosolyogva, és már lezártnak is tekintettem ezt a témát.
- Köszönöm szépen! - pirult el, amikor elvette Harry-től.
- Hé! Nekem nem is veszel? - nevettem fel.
- Uuu. Bocsáss meg baba. - ugrott ismét az automatához, majd vett nekem egy szénsavas ásványvizet.
- Köszönöm. - mondtam mosolyogva, mire ő egy puszit nyomott a számra, és már indultunk is vissza.
2015. szeptember 17., csütörtök
42. Fejezet - Vége?!
- Nincs kedvem Taylor hangját tovább hallgatni, szóval most kimegyek a nyertesekhez. - vázoltam fel nekik a terveimet.
- Nem! - horkant fel Paul - Ezt most megbeszéljük, és kész! - csapott az asztalra, mire a szobában mindenki összerezzent, és elcsöndesült. - Louis, Niall, Zayn, Liam ti kimentek a nyertesekhez, és körbevezetitek őket a szállodában, majd a megmondjátok nekik, hogy menjenek ls készüljenek el, mert egy fél óra múlva indulunk a próbára. - adta ki a parancsokat, mire a 4 fiú kiiparkodott az ajtón, én pedig már megint Taylor vinnyogását hallhattam.
- Nem lehet igaz... - kezdett bele.
- Fogd mar be! - kiáltottam el magam, mire megszeppenve rám nézett. - Irritálsz! Elegem van ebből a vinnyogó hangodból! Elegem van abból, hogy rámászol Harry-re, hogy képes voltál ebbe a szarságba belemenni! Undorító vagy! Nem akarlak még egyszer Harry közelében meglátni, mert komolyan mondom következőre a piros rúzst már nem kell feltenni a szádra, hanem ott lesz az magától is! - tudom, kicsit messzire mentem, de nem bírtam tovább magamban tartani a gondolataim. Kijött minden egyszerre. Paul Jenn és Harry is elképedve nézett engem, ahogy ezt a szőke libát kiosztom, és meglepő módon nem szóltak semmit.
- Hogy merészelsz te így beszélni velem? - nyavalygott ismét.
- Istenem, mit nem értesz azon, hogy KUSSOLJ! Nem érted, hogy ez a nyávogás idegesít! Fogd már fel végre, hogy nem körülötted forog a világ, és Harry téged már NEM SZERET! - kiáltottam az utolsó két szót az arcába.
- Dehogy nem szeret! - dobbantott egyet, majd Harry-re nézett. Én pedig érthetetlenége miatt, már csak a halántékomat dörzsöltem.
-Én ezt nem csinálom tovább, szóljatok, ha jutottatok valamire! - tettem fel védekezésképpen a két kezem, majd elindultam az ajtó felé, de Harry elkapta a kezem, és maga elé állítva átölelte a derekam, az állát pedig a vállamra támasztotta.
- Minket - mutatott magunkra - nem választhattok szét többet! Nem fogom hagyni. Kész szenvedés volt nekem az a pár nap nélküle. Mert szeretem őt. Az életemnél is jobban. - mondta Jenn szemébe, és megpuszilta az arcom, mire én egy picit összerezzentem, majd viszonoztam a pusziját.
- Ez nem lehet igaz! - visított fel Taylor hisztérikusan.
- Taylor. - szólalt meg Paul, az említett személyre nézve. - Menj el. Majd beszélek a menedzsereddel, de most kérlek távozz tőlünk. Köszönjük, hogy az életünk része voltál, szia! - sétált az ajtóhoz, majd kinyitotta azt, ezzel is nyomatékosítva, hogy nem vagyunk többet kíváncsi rá.
- Micsoda? Már te is? - tátotta el a száját.
- Mi én is?! Én mindig is ezt a kapcsolatot pártoltam! - mutatott ránk. Hát ezt a mondatát most nehezen hittem el neki, ugyanis ha minket 'pártolt' volna, akkor nem találta volna ki ezt Jennel.
- Ch. hát rendben. Elmegyek. -dobta hátra a haját, majd mintha csak a kifutón lenne kisétált a szobából.
- Ez a nő problémás.. - mondtam, amikor Paul becsukta utána az ajtót.
- Ne is mond.. - sóhajtott Harry, majd arcát a hajamba temetve 'elbújt'.
Sajnálom, hogy ilyen rövid lett..:(
A következő ígérem hoszabb lesz! :) <3
Xx G
2015. szeptember 16., szerda
41. Fejezet - Én is szeretlek Justin...
- Ez mi? - kérdezte teljesen lefagyva.
- Mi... Mi? - próbáltam úgy tenni, mintha nem tudnám, hogy miről beszél...
- Te...most újra együtt vagy Harry-vel? - tette fel feszengve a kérdést.
- Nézd Justin.. Amikor mi 'együtt' voltunk, tulajdonképpen nem is voltunk 'együtt' - gondolkoztam el magamban.
- Szóval csak kihasználtál? - nyíltak nagyra a szemei.
- Nem nem nem nem! Nehogy félre értsd! Soha nem használnálak ki! - mondtam, és ahogy ránéztem kezdett bűntudatom lenni.
Nem mondott semmit. Nem válaszolt, csak sóhajtott egyet, majd fájdalmasan elmosolyodott.
- Szereted őt? - tett fel hirtelen egy kérdést.
- Hogy mi? - ráztam meg a fejem - Persze, hogy szeretem... Az életemet adnám érte.. - fújtam ki a benntartott levegőt.
- Akkor tényleg nagyon szeretheted.. - mosolygott még mindig. De nem őszintén.
- Igen, nagyon szeretem.. - néztem egy pillanatra a szemébe.
- Rendben. - bólintott - Tudod.. Jó volt egy pár napra azt hinni, hogy visszakaphatlak. - nézett a szemembe.
- Sajnálom.. - hajtottam le a fejem.
- Nem kell sajnálnod Sel. Szereted őt, persze, hogy nem tudsz nélküle meglenni! Ez egy ilyen dolog. - vont vállat, majd hátrált egy pár lépest. - Hát akkor szia. Remélem attól még majd találkozunk! - intett mosolyogva.
- Szia! - dőltem neki az ajtónak, és onnan néztem, ahogy elsétál a liftig.
- Várj Justin! - kiáltottam, majd futásnak eredtem, és amikor odaértem a karjai közé vetettem magam és jó szorosan megöleltem.
- Szeretlek Selena. - suttogta a fülembe.
- Én is téged Justin, mindig is szeretni foglak. De már nem úgy.. - pusziltam meg az arcát, majd elengedtem, hogy had mehessen.
- Szia! - intettem neki még egyszer, majd mielőtt bezárult a lift ajtaja ő is eltátogott egy sziát.
- Minden rendben? - kérdezte Harry az ajtóban állva. Nem válaszoltam neki semmit, csak szorosan hozzábújtam, és megpusziltam a mellkasát.
- Szeretlek. - suttogtam megtörten.
- Én is téged baba. - szorított meg egy kicsit, majd felkapott az ölébe, ( amin én elnevettem magam ) és bevitt a hálóba.
~*~
- Gyere baba, menjünk! - nyújtotta Harry a kezét, már az ajtóban állva, frissen üdén felöltözve.
- Jövök! - húztam gyorsan fel a másik cipőmet is, majd ujjainkat összekulcsolva indultunk el a lift irányába.
Nagyra értékelem, hogy nem kérdezi meg, hogy mi is történt valójában, amikor Justin után szaladtam. Bár lehet azért nem kíváncsiskodik, mert látta, de a fiúk nagy része már úgy is rég megkérdezte volna, ha látták volna. Gondolom én.
- Baba, hahó. - lengette meg szemem előtt a szabad kezét.
- Jaj, bocsi - ráztam mega fejem, majd kiléptünk a liftből. - csak egy kicsit elbambultam. - sóhajtottam egyet.
- Azt láttam. - kuncogott fel. - Minden rendben? - állt velem szembe, hogy nehogy tovább tudjak menni. Őszintén szólva nem is állt szándékomba kitérni védelmező karjai elől.
- Igen persze.. Csak azon gondolkozok, hogy... Mennyire szeretlek. - néztem fel a szemébe, ami egyben érthetetlenséget, és boldogságot sugárzott. - Mások, már rég megkérdeztél volna, hogy a barátjuk/barátnőjük mit beszélt, és miért futott az exük után. - mondtam.
- Azért nem kérdeztem meg, mert nem szeretem, ha szomorú vagy, és tudom, hogy ez a téma téged nem boldogít. Tulajdonképpen nagyon is érdekel.. - nevetett fel kínosan. - amióta kimentél azóta ezen jár a fejem, de mindegy. Majd elmondod akkor, ha alkalmasnak találod. Nem erőltetek semmit. - mosolygott, majd egy puszit nyomott a számra.
- Köszönöm. - mosolyogtam, majd ő újra összekulcsolta az ujjainkat, és tovább sétált.
- Mi lesz Taylor-ral? - jutott hirtelen eszembe.
- Mi lenne vele? - pillantott rám értetlenül.
- Ahj, nem fog itt maradni, ugye? - húztam el a számat.
- Dehogy fog! Ma már megy is el. - vonta meg a vállát Harry, amjd benyitott a szobába, ahol a többiek is tartózkodtak.
Amikor beléptünk az ajtón, az összes szempár ránk szegeződött. Mindenki döbbenten nézett az összekulcsolt kezünkre.
Nagyra értékelem, hogy nem kérdezi meg, hogy mi is történt valójában, amikor Justin után szaladtam. Bár lehet azért nem kíváncsiskodik, mert látta, de a fiúk nagy része már úgy is rég megkérdezte volna, ha látták volna. Gondolom én.
- Baba, hahó. - lengette meg szemem előtt a szabad kezét.
- Jaj, bocsi - ráztam mega fejem, majd kiléptünk a liftből. - csak egy kicsit elbambultam. - sóhajtottam egyet.
- Azt láttam. - kuncogott fel. - Minden rendben? - állt velem szembe, hogy nehogy tovább tudjak menni. Őszintén szólva nem is állt szándékomba kitérni védelmező karjai elől.
- Igen persze.. Csak azon gondolkozok, hogy... Mennyire szeretlek. - néztem fel a szemébe, ami egyben érthetetlenséget, és boldogságot sugárzott. - Mások, már rég megkérdeztél volna, hogy a barátjuk/barátnőjük mit beszélt, és miért futott az exük után. - mondtam.
- Azért nem kérdeztem meg, mert nem szeretem, ha szomorú vagy, és tudom, hogy ez a téma téged nem boldogít. Tulajdonképpen nagyon is érdekel.. - nevetett fel kínosan. - amióta kimentél azóta ezen jár a fejem, de mindegy. Majd elmondod akkor, ha alkalmasnak találod. Nem erőltetek semmit. - mosolygott, majd egy puszit nyomott a számra.
- Köszönöm. - mosolyogtam, majd ő újra összekulcsolta az ujjainkat, és tovább sétált.
- Mi lesz Taylor-ral? - jutott hirtelen eszembe.
- Mi lenne vele? - pillantott rám értetlenül.
- Ahj, nem fog itt maradni, ugye? - húztam el a számat.
- Dehogy fog! Ma már megy is el. - vonta meg a vállát Harry, amjd benyitott a szobába, ahol a többiek is tartózkodtak.
Amikor beléptünk az ajtón, az összes szempár ránk szegeződött. Mindenki döbbenten nézett az összekulcsolt kezünkre.
- Sziasztok! - intettem egyet, hogy megtörjem a nagy csendet.
- Harry! - pattant fel hisztérikusan Taylor, majd odavágtatott elénk. - Beszélnünk kell! - ragadta meg barátom csuklóját, és magaután húzva őt kimentek a folyosóra.
- Húha.. - forgattam meg a szemem, majd levágtam magam Niall mellé. - Mizu? - kérdeztem tőle.
- Velem semmi, de úgy látom, hogy veled történt pár dolog, ebben a pár órában, amígy távol voltunk egymástól. -vigyorgott.
- Hát igen.. - fújtam ki a levegőm. - Lefotgattuk a The Hearts Want What It Wants- nak a videóklippjét.. - soroltam.
- Jó jó! - vágott a szavamba - Bocsi, de engem inkább most a Harry-s téma érdekel! - nevetett fel, majd bocsánatkérően megölelt.
- Ja, hát az úgy volt, hogy.. - kezdtem bele, és elmondtam neki ( illetve nekik , mert a többiek is körénk gyűltek ) mindent, hogy Jane hazudott nekem, meg Paul is, stb..
- Hát ezt nem nagyon néztem volna ki belőlük.. - rázta lehajtva a fejét Niall,mmajd a szeme az ajtóra szegeződött, mert kiabálás szűrődött be.
- Harry és Taylor? - vonta fel a szemöldökét Liam.
- Ja, biztos Taylor nem fogja fel, hogy Harry nem szereti. - rázta meg a fejét Zayn.
Louis pedig felpattant a helyéről és a fülét az ajtóhoz tapasztotta.
- Mit hallasz? - kérdezte tőle Niall.
- Taylor ki van akadva Selenára. - ráncolta a homlokát - Oooo - lépett egy pillanatra hátrébb.
- Na, mi van? - pattant fel Liam is.
- Itt van Paul és Jenn is a nyertesekkel.v- nevetett fel.
- Óh, szegényeknek azt kell látniuk, ahogy Taylorból egy boszorkány lesz, és közben úgy átkoz minket. - nevettem fel a többiekkel együtt.
- Áh - visított fel Lou és gyorsan visszavágta magát a fotelbe, az ajtó pedig már nyílt is, és belépett rajta Jenn, Taylor, Harry és Paul.
- A nyertesek? - kérdezte értetlenül Zayn.
- Kint várnak, amíg ezt az egészet meg nem beszéljük! - mondta élesen Paul, és mérgesen Taylorra és Harryre nézett.
- Ne nézz már így rám basszus, ez nem érti meg, hogy NEM szeretem őt! Én Selenát szeretem! És nem fogom őt a ti szarságotok miatt eldobni! - kelt ki magából Harry.
- Mi az, hogy " ez nem érti"? - vinnyogott Taylor, és nekem az ő hangjából már ez a kevés is elég volt, így fogtam magam, felpattantam és kimentem a kint várakozó lányokhoz.
2015. szeptember 15., kedd
Új mindenség!
Helloooo emberek! Nem tudom észrevettétek e, hogy a designem és a fejlécem is új! :)
Remélem tetszik nektek is, mert én oda d vissza vagyok tőle! *_* imádoom!
Köszönöm még egyszer Betty-nek! :)
Xx G.
2015. szeptember 11., péntek
2. DÍJAM
Köszönöm a díjam, Little Missy-nek! :)
Szabályok:
1. Írd le, hogy kitől kaptad.
2. Írj magadról 10 dolgot.
3. Válaszolj 10 kérdésre.
4. Tegyél fel 10 kérdést.
5. Küld tovább 10 embernek.
10 dolog rólam:
1. Egyházi iskolába járok, ami tele van One Direction rajongókkal, és ezért nagyon boldog vagyok.
3. Van egy kis pingvinem, mert nagyon szeretem a pingvineket, és sokan félnek tőle.
4. Nemsokára meglesz a " Harry Please." - es pólóm!
5. Énekes szeretnék lenni.
6. Minden vágyam, hogy vagy Londonba, vagy Amerikába költözzek, vagy eljussak.
7. Közvetlen vagyok.
8. 1.000.000 plüssállattal alszok ( az egymillió persze nem igaz, de nagyon sok van:D )
9. Van egy ugyan olyan kereszt nyaklánc a nyakamban mint Harry-nek.
10. Visszaköltöztem Magyarországra, 3 év Németország után.
Válasz 10 kérdésre:
1. "Van kedvenc blogod?" - Nincs, mert nagyon sokat olvasok, és mindegyik irtózatosab tetszik, egyszerűen nem tudok dönteni! :D
2. "Melyik szó árul el rólad a legtöbbet?" - Egyetlen egy szóval nem lehet engem leírni! :D De megkérdeztem pár embert, és mindenki hiperaktív idiótát mondott...:DD
3. " Hány blogot írsz? - 2
4. " Van olyan ország, ami mindig is vonzott?" - UK, USA
5. "Mit csinálsz szabadidődben? - Sajnos mostanában nincs sok szabadidőm, mert rengeteget kell tanulnom...
6. " Kedvenc könyved? - Percy Jackson és az Olümposziak.
7. " Ha egy napig bármelyik híresség bőrébe bújnál, kit választanál?" - Harry Styles, vagy Nicki Minaj.
8. " Ki a példaképed? - Nicki Minaj:) ( nem a kinézete miatt!:D )
9. " Mióta blogosz? - Lassan egy éve:)
10. " Van valaki, aki mindig bíztat a blogolásban? - Nincs:D
10 kérdésem:
1. Ha állat lehetnél, ki lennél?
2. Mit szeretsz a legjobban a világon?
3. Hova mennék el a kegszívesebben?
4. Mi az álmaid állása?
5. Szívesen lennél híresség?
6. 1 nap semmittevés, vagy 1 nap iskola?
7. Mi a kedvenc tantárgyad?
8. Van legjobb barátnőd?
9. Hiszel az ilyen legjobb barátnős dolgokban?
2015. szeptember 6., vasárnap
40. Fejezet - Vita
El sem hiszem!
- Jenn! - kiáltottam rá a tőlem legalább 5 méterre álló menedzseremre.
40. Fejezet. Sosem gondoltam volna, hogy eljutok/eljutunk eddig! :')
Megpróbáltam ezt a részt minél eseménydúsabbra, minél romantikusabbra, minél izgalmasabbra csinálni!
Remélem tetszeni fog! ^^
( ui.: ma a class fm-en a Drag Me Down-ot adták! *_* ah meghaltam!:DD )
Xx G
- Selena! - fordúlt felém mosolyogva, de amikor meglátta az ideges arcomat boldog arca egyből eltűnt.
- Úgy érzem beszélnünk kell! - böktem a fejemmel a hátam mögé.
- Rendben, beszéljünk! - bólintott, és engem követve visszamentünk az öltözőmbe.
- Minden rendben? - állt meg az ajtóban.
- Nincs egy kicsit sincs! - mondtam, és éreztem, hogy kezdek ideges lenni.
- Mi a probléma? Mond el, lehet tudok segíteni! - sétált az egyik székhez, és leült rá.
- Nagyon is tudsz segíteni! - mondtam, mire ő megszeppenve pillantott rám - Vagyi s inkább ez ellen már nem is kell tenni semmit, csak magyarázatot adni! - emeltem fel a hangom. - Miért? Miért jó nektek az, ha szenvedek? Ha fáj itt? - mutattam a szívemré, és már teljesen magamon kívül voltam.
- Miről beszélsz? - vonta fel az egyik szemöldökét Jenn.
- Jajj, ne tedd azt, mintha nem tudnád, hogy mirő beszélek! Harry! Mit mondtatok neki? Miért kellett ez az egész? - ordítottam - Azt hittétek, hogy nem jövök rá?! Ennyire hülyének néztek?! Ennyire még soha életemben nem szerettem senkit mint őt, és erre ti kitaláljátok ezt a szart! Ide hozattatjátok Taylort és én pedig nézzem azt ahogy enyelegnek! Undorítóak vagytok Jenn! Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ezt tennéd velem! Feláldoznád a boldogságom több pénzert! - ordítottam torkom szakadtából, és már a könnyeimet sem tudtam visszatartani.
- Mi csak jót akartunk neked! - nézett a szemembe Jenn. Próbálta erősnek mutatni magát, de láttam a szemében, hogy fáj neki ahogy vele beszélek.
- Ne! Hazudj! - emeltem fel a kezem, és már nem irsítottam annyira, viszont a szememből még mindig potyogtak a könnyeim.
- Nem hazudok Selena! A menedzsered vagyok! Az a feladatom, hogy ezt tegyem!
- Nem! - tettem a fülemre a kezem mint egy óvodás - Hagyj békén! - kaptam fel a dzsekim és a kabátom a székről, majd mielőtt kiléptem volna az ajtón megálltam és visszafordúltam Jenn- hez - Rohadt nagyot csalódtam benned! - bőgtem el mégjobban magam, majd becsapva az ajtót elindúltam a kijárat felé.
Nem emeltem fel a fejem, mert nem akartam, hogy valami meglásson, és szerencséte sikerült is eljutnom az főajtó folyosójáig, ahol nagy megkönnyebbülésemre nem volt senki. Ám amikor megálltam egy pillanatra, hallottam, és láttam, hogy valaki lenyomja a kilincset, és úgy tartja egy ideig. (Biztos beszélgetett valakivel...) Ezért ismét lehajtottam a fejem, és a lábamat bámúlva megindultam egyenesen az ajtó felé. De a tervem meghijúsult ugyanis véletlenül belementem valakibe, így kénytelen voltam felnézni.
- Selena... - nézett a két gyönyörűen pirosrasírt szemembe... Harry.
Nem tudtam neki válaszolni. Még csak most jöttem rá, hogy mennyire is hiányzik nekem. És hogy akármennyire is tagadom. Eszméletlenül szeretem.
- Minden rendben van? - kérdezte aggodalmasan.
- Nincs... - mondtam alig hallhagóan, mire Harry két kezét a derekam köré fonta és magához húzott, majd olyan erősen ölelt, mintha most találkoznánk az életünkben utóljára.
- Sajnálom. - motyogtam nyakába, és éreztem, ahogy közellététől megnyugszom.
- Mit? - hajolt egy kicsit távolabb, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Mindent.. Hogy nem hittem neked. - hunytam le a szemeimet, hogynegtudham akadályozni könnyeimet.
- Én sajnálom.. - mondta, de nem engedtem, hogy befejezze a mondatot, ugyanis megcsókoltam, olyan szenvedélyesen olyan szerelmesen, mint még soha.
- Szeretlek Harry Styles. Mindennél mindenkinél jobban! - suttogtam ajkaiba.
- Én is téged Baba! Az egész világon téged a legeslegjobban! - csókolt ismét meg, én pedig éreztem, hogy az az üres ür a szívemben kezd újra kiteljesedni.
~*~
- Szeretlek! - puszilta meg a fejem Harry, majd a pucér mellkasára vont.
- Én is téged! - pusziltam meg, és éreztem, hogy a teste megremeg.
- El sem hiszed, hogy mennyire boldog vagyok! - sohajtott egyet mosolyogva - Végre újra azzal vagyok, akit szeretek! - piszkálta a hajamat, és pedig újra megpusziltam.
- Én is, boldog vagyok nagyon... - mosolyodtam el. - De, mi lesz Taylorékkal? - jut eszembe hirtelen.
- Megmondom őszintén nem nagyon érdekelnek. - húzogatta meg a vállát.
- Beszélnünk kell velük.. - ráztam meg a fejem rosszalóan.
- Jó jó, akkor majd beszélünk velük, de nem most! Nem rontjuk el a jó kedvünket. - vont fel a mellkasáról magához, és szorosan megölelt - régen voltam már ilyen boldog... - suttogta a fülembe.
- Én is, de tulajdonképpen csak pár napot voltunk egymastól távol. - kuncogtam fel, majd még jobban hozzábújtam.
- Igen, kész szenvedés volt a számomra. - mondta fájdalmas hangon - Több hónapnak tűnt! - tetetett műsírást, mire én felnevettem, majd egy hosszú csókot nyomtam a szájára.
~*~
- Lassan felkéne kelni! - szólaltam meg, miután az órára pillantva az 10- et mutatott.
- Nem akarok! - nyavajgott Harry.
- Én sem, de muszáj lesz! Itt vannak a nyertesek! - mosolyodtam el.
- Én szeretem a rajongóim nagyon! De annyira hiányoztál Baba.. - húzott magához, majd szorosan megölelt.
- Te is nekem.. - pusziltam boldogan a nyakába, mire ő összerezzent én pedig felkuncogtam.
- Szeretlek! - nézett a szemembe.
- Én is téged! - mosolyogtam, majd hosszasan megcsókoltam... Volna, ha valaki nem kopog.
- Ilyen nincs! - vágódott hanyatt fújtatva Harry, én pedig felálltam, és Harry ingjèt magamrakapva kimentem a bejárati ajtóhoz, hogy kinyissam.
- Szia Selena! - köszönt Justin boldogon, majd a mosoly egyből lehervadt az arcáról, amint meglátta az inget rajtam..
39. Fejezet - Beszélek Jenn-ékkel...
Sziasztook!
- Harry, most nem fogunk tudni beszélni, ugyanis Selena ma kezdjük forgatni a The Heart Wants What It Wants- hoz a klipped. - nézett rám ünnepien Jenn. - Szóval készülj a rendező 30 perc múlva itt van. - indult el Paul-al együtt, meg nem várva a válaszom.
- Remek.. - fújtattam egyet, majd Harry-t otthagyva megindultam vissza a folyosó végén lévő szobámba
- Selena várj! - kiáltott utánam Harry.
- Nincs időnk, mint hallottad mennünk kell, mert klippet forgatni! - kiáltottam oda neki, és a kártyám után kutakodva álltam az ajtó előtt.
- Akkor legalább csak veled had beszéljek! - futott mellém.
Sajnálom, hogy eddig nem tudtam részt hozni, ( és ez is elég gyenge.. )
De reggel 5-kor kelek suli miatt, rohadt sokat kell/kell majd még tanulnom, és kb 7-re érek haza. Mire elintézek mindent 9 óra és holt fáradtan dőlök be az ágyba..
Próbálom reggelente a héven és a buszon ülve írni a részeket, és így most sikerült is összehoznom valamit!
A hétvégén még megpróbálok egy hosszabb és eseménydúsabb részt hozni! :)
Kellemes olvasást, és remélem attól még tetszeni fog, hogy tele van helyesírási hibákkal! :D (nézzétek el kérlek Németországban nem volt magyar nyelvtan) Hazaérek és megpróbálom őket kijavítani!:D
Xx G
- Remek.. - fújtattam egyet, majd Harry-t otthagyva megindultam vissza a folyosó végén lévő szobámba
- Selena várj! - kiáltott utánam Harry.
- Nincs időnk, mint hallottad mennünk kell, mert klippet forgatni! - kiáltottam oda neki, és a kártyám után kutakodva álltam az ajtó előtt.
- Akkor legalább csak veled had beszéljek! - futott mellém.
- Miről szeretnél beszélni Harry? - sóhajtottam, majd rápillantottam.
- Bemegyünk? - bökött fejével az ajtó felé.
- Be. - válaszoltam semlegesen, majd kinyitottam.
- Nos megkérdezem még egyszer. - mentem be a gardróbba. - Miről szeretnél beszélni?
- Ez így nem fog menni, ha te közben járkálsz! - jelentette ki, majd hallottam, ahogy leborul az ágyra.
- De mint mondtam nekem készülnöm kell! - kutattam tovább a ruháim között, majd megindultam az ajtó felé - És Taylor már biztos aggódik érted. Menj és beszélgess inkább vele. - léptem vissza a hálóba, ahol Harry- az ágy on feküdve találtam.
- Én nem szeretem Taylort! - kiáltotta el magát, mire én meglepődtem, de arcvonásaimat gyorsan rendeztem.
- Igen, én pedig Obama lánya vagyok. - forgattam meg a szemem.
- Nem! Most nem viccelek! Kurvára nem szeretem! Téged! Érted?! Téged szeretlek! Mindennél mindenkinél jobban! - emelte fel a hangját, majd felpattant és megállt előttem. Miért kezdi megint? Hisz tudja, hogy ez nekem fáj.
- Ha engem szeretnél nem hagytál volna ott egy pár napra azért a nőért! - mondtam idegesen a szemébe nézve, és éreztem, ahogy a szemem megtelik könnyel.
- Jenn és Paul ötlete volt! - mondta kétségbeesetten, mire nekem ajkaim a csodálkozástól elnyíltak egymástól.
- Micsoda? - hebegtem, és gyorsan letöröltem egy kósza könnycseppet.
- Jól hallottad! Ők találták ki, mert szerintük kell a reklám, vagy mittudom én mi! - nézett reménnyel teli tekintettel tám.
- Még ha ez mind igaz is... Miért hagytad akkor, hogyha ennyire szeretsz? - kérdeztem tőle, és furcsa érzésem támadt akkor amikor kimondtam a 'szeretsz' szót.
- Én harcoltam! De azzal fenyegettek, hogy kitesznek a bandából! - magyarázta ismét kétségbeesetten.
- És szerinted képesek lennének ezt tényleg megtenni? - ráztam meg a fejem lemondóan. Most még több csalódottságot éreztem, mint eddig.
- Persze! Simán! - vágta rá.
- Komolyan? - nevettem fel cinikusan - El is hiszed ezt nekik? Pont TÉGED - döftem ujjammal mellkasába - nem raknának ki a One Direction-ból! És te sem hagynád magad! A hülye is tudja ezeket! - fordultam volna meg, ha nem kapja el a csuklóm, és nem ránt vissza.
- Szeretlek! Teljes szívemből! Énnyit bírtam nélküled! - nézett a szemembe, és talán csak képzelődtem, de úgy láttam, mintha könnyezett volna.
- H-Harry.. - dadogtam hitetlenül - Te.. Sírsz? - kérdeztem rá, mire ő letörölte az arcáról a lepördült könnycseppeket, majd bólintott egyet.
Becsuktam a szemem, és próbáltam ezt az egészet végiggondolni, de a közelsége egyszerűen annyira megbabonázott, hogy egyszerűen nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy meg akarom csókolni.
- Szeretsz még? - kérdezte halkan, és a kezemet még mindig nem engedte el.
Ha most kinyitom a szememet, akkor biztosan elvarázsolnak gyönyörű íriszei. Ha pedig nem... Akkor ennek az egésznek véget vethetek.. Akarom én ezt? Fogalmam sincs.
- Megtudjuk ezt a klippforgatás után beszélni? - nyitottam ki a szemem, de nem néztem fel rá, hanem a zoknimat vizslattam.
- Rendben. - hátrált egy lépést, de mielőtt elment volna, nyomott egy hosszú puszit az arcomra.
- Szia. - köszönt rekedtes hangon.
- Szia.. - suttogtam, majd miután hallottam a bejárati ajtó kattanását, kifújtam a benntartott levegőt és siettem vissza öltözni. Mintha mi sem történt volna.
~*~
- Remek voltál Selena! - mosolygott rám a rendező Jake.
- Köszönöm.. - töröltem meg a szememet a sok könnytől, majd felálltam a kamera elől, hogy egy zsebkendőt keressek s megnézzem, hogy hogyan sikerült a felvétel.
- És akkor ez mind fekete fehérben lesz? - kérdeztem Jake-től a videót nézve.
- Igen, szerintem az lenne a legjobb. - bólogatott, és közben még kattingatott valamit a gépen.
- Szerintem ez jól lett! - néztem rá mosolyogva, majd megveregettem a vállát.
- Szerintem is - bólogatott elismerően,
- Akkor én most megyek átöltözni! - mutattam az ajtó felé.
- Rendben, én pedig majd beszélek Jenn-nel neki is megmutatom, és kezdem is vágni a videót! - intett egyet, és már kockult is tovább.
- Látta valaki Jenn-t? - kezdtem keresni az előbb említett személyt. Ugyan is van egy kis megbeszélni valónk.
- Az előbb ment ki Paul-al. - mutatott az ajtóra, az egyik lány.
- Köszi! - küldtem felé egy mosolyt, majd gyorsan az öltözőmben átöltöztem, és indultam Jenn és Paul keresésére.
2015. augusztus 28., péntek
38. Fejezet - Féltékeny vagy?
- Jó Reggelt - suttogta a bőrömbe Justin.
- Neked is.. - mosolyodtam el, majd felé fordítottam a testem.
- Hogy aludtál? - kérdezte mosolyogva, majd fejét letette az enyém mellé.
- Jól, és te? - húztam teljesen magamra a takarót.
- Tökéletesen - jelent meg egy perverz mosoly az arcán, mire én egy kicsit elpirultam, majd felkaptam a fejem, mert kopogtak.
- Kopogtak? - kérdezett rá Justin.
- Aha, megyek kinyitom. - ültem fel, majd magam köré tekertem a plédet és gyorsan felkaptam a földről a bugyimat meg Justin fekete bordó kockás ingét és már mentem is kinyitni az ajtót.
- Szia.. - köszöntem meglepődve az előttem álló Harry-nek.
- Szi....a - mondta, majd észrevettem, ahogy végigmér és fájdalmasan ám de gúnyosan elmosolyodik.
- Miben segíthetek? - kérdezek rá egy kicsit kellemetlenül.
- Ja, Jenn küldött, hogy lassan indúlj.. Illetve induljatok meg lefelé, mert a nyertesek nemsokára itt lesznek. - mondta, majd a tekintete mögém került, ezért én is megfordultam és a félpucér Justinnal találtam szembe magam, ahogy a háló ajtajában áll és a szemét dörzsölve figyel minket.
- Minden rendben? - töri meg a csendet, mire én bólintok, odamondok gyorsan Harrynek egy "10 perc és lent vagyunk"-ot és már indulok is gyorsan felöltözni.
- Végre, hogy leértetek! - lép elénk Jenn. - Paul nemsokára itt van a 10 nyertessel! - mondta a levegőben hadonászva, majd kiszaladt az ajtón.
- Hát ez fura volt.. - lepődtem meg, majd levágódtam Niall mellé, ugyanis a kezével jelzett nekem, hogy menjek oda.
- Szia - mondtam neki mosolyogva.
- Hali - viszonozta - Figyelj, miután Harry visszajött elégge feldúltnak látszott.. - vágott bele egyből a sztori közepébe - Történt valami baj? - kérdezte, nekem pedig semmi kedvem nem volt most erről beszélni. Ami aznap este megtörtént egy hiba volt és többé nem fog megtörténni.
- Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek.. - mondtam a szemébe nézve, majd miután bólintott egyet lehajtottam a fejem, és úgy kommunikáltam vele tovább.
- Lefeküdtünk.. - motyogtam alig hallhatóan.
- Hogy mi? - kérdezte Niall hangosabban a kelleténél.
- Shh - csitítottam, majd feszengve ismét kimondtam azt az egy szót. - Lefeküdtünk.
- Mi csoda? - kerekedtek el a szemei. - Én azt hittem, te Harry-t szereted - ráncolta össze a szemöldökét.
- Igen, őt szeretem, de én sem vagyok robotból! - magyaráztam neki, és éreztem, hogy kezdek ideges lenni - Csak a fiúknak szabad más lányokkal kielégíteni a vágyaikat, amikor szünetet tartanak egy kapcsolatban, vagy már éppen szakítottak?! - emeltem fel a hangom.
- Rendben igazad van Selena.. Sajnálom, hogy így letámadtalak... - hajtotta le Niall a fejét.
- Nem.. - sóhajtottam, majd megöleltem őt - Én sajnálom, hogy így kikeltem magamból.. Csak tudod rájöttem, hogy ez egy hatalmas hiba volt.. - csuktam le a szemem, és még jobban hozzá bújtam.
- Semmi baj. Ahogy te is mondtad nem vagy robot. Kellett most valaki.. - puszilt a hajamba.
- Köszönöm, hogy megértesz - szorítottam meg, mintha így jobban kitudnám neki mutatni, hogy mennyire hálás vagyok.
- Tudod, hogy én mindig itt vagyok neked - mosolyodott el. - De most enni kéne valamit. Éhes vagyok - gondolkodott el, majd megpuszilta megint a fejem és kimet az ajtón, gondolom egyenesen a konyhába. Vagy rendel valamit.
*Harry szemszöge*
Hihetetlen, hogy lefeküdt azzal a gyerekkel. Nekem azt mondta, hogy már nem szereti! Akkor miért feküdtek le?! De mi beleszólásom is van nekem már ebbe a dologba... Semmi... Én basztam el, amikor belementem ebbe a egészbe.. De ma beszélni fogok Paul-al és Jenn-el.
Nem fog érdekelni, hogy ellenkeznek e vagy sem. Hiányzik, hiányzik az érintése a reggeli csókjai, az ahogyan a hajamat birizgálja, vagy amikor csak annyit mond "szeretlek".
- Harry.. - érintette meg a kezem Taylor, mire én rákaptam a tekintetem.
- Hmm? - vontam fel az egyik szemöldököm.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Ja, aha persze. - bólintottam, majd elővettem a telefonom, és azt kezdtem el nyomkodni.
~*~
*Selena szemszöge*
- Sziasztok! - álltunk fel mosolyogva, és a 10 nyerteshez léptünk.
- Jézusom, sziasztok! - köszönt izgatottan egy szőke hajú lány, utána pedig a többiek is.
Bemutatkoztunk egymásnak, majd leültünk egy kicsit beszélgetni velük.
- És, milyen érzés nyertesnek lenni? - kérdezte vigyorogva Lou.
- Hát, ne is kérdezd, egy álmom vált valóra.. - nézett körbe bekönnyezve ha jól emlékszem Grace.
- Örülök neki, hogy valóra válthattuk az álmod! - mosolyogtam rá, amit ő viszonzott.
- Gyertek lányok, megmutatjuk nektek a szobátokat. - szólalt meg Jenn - Selena, Harry, gyertek velünk! - intett felénk. Remek. Miért pont mi ketten? Nem tudta inkább Taylort választani?!
- Oké Jenn, úgyis beszélni szeretnék veletek. - pattant fel Harry, majd megállt mellettem.
- Rendben, akkor indulhatunk! - csapta össze a tenyerét Paul, és már ki is ment az ajtón.
A lányok elől susogtak, mi pedig szótlanul sétáltunk egymás mellett Harry-vel.
Ez a csend nem volt kellemes. Inkább kínos. Egyikünk sem tudta, hogy mit mondjon.
- Figyelj Selena. - szólalt meg először Harry.
- Mond - és egy pillanatra sem vettem le a szemem a nevetgélő lányokról.
- Miután felkísértük a lányokat a szobába, szeretném, ha te is ott lennél velünk, amikor Jenn-ékkel beszélek. - mondta komolyan, én pedig válasz helyett csak bólintottam egyet.
- Miért nem beszélsz velem? - állt meg, és az én csuklómat is megfogta, ezzel visszarántva engem.
- Miről beszéljünk? - vontam fel a szemöldököm - Beszélgess, csak a kis Tayloroddal. - köptem oda a szavakat.
- Féltékeny vagy? - vonta fel a szemöldökét, és láttam azt a kis mosolyt, ami az arcán bujkált.
- Én? Pff. Nem. - vágtam rá a válasz talán túl gyorsan.
- Selena, Harry, jösztök már? - hallottuk meg Jenn hangját a folyosó nélkül.
- Megyünk - kiáltottam oda neki, és kirángatva a kezem Harry-é közül, majd megszaporázva a lépteimet odafutottam a többiekhez.
- Nos, - kezdett bele Paul, mire mindenki felé fordult - Mivel mindenki ezen a folyosón van, ezért ti is itt lesztek! - mosolygott a lányokra. - Összesen két lakosztályt foglaltunk le nektek, ez az egyik. - nyitott be egy ajtón - Ez pedig a másik. - tette meg ugyan ezt a mellette lévővel.
- És hogyan leszünk elosztva? - kérdezte félénket az egyik lány.
- 5-5 Személyesek a lakosztályok. Azt majd ti eldönthetitek, hogy kivel szeretnétek lenni. - válaszolt Paul helyett Jenn.
- Most pedig akkor beszéljétek meg, és foglaljátok el a helyeteket. - csaptam össze a kezem, mire mindenki rám figyelt, és nagyokat bólogatva elkezdték azt megbeszélni, hogy hogyan fognak aludni.
- Miről beszéljünk? - vontam fel a szemöldököm - Beszélgess, csak a kis Tayloroddal. - köptem oda a szavakat.
- Féltékeny vagy? - vonta fel a szemöldökét, és láttam azt a kis mosolyt, ami az arcán bujkált.
- Én? Pff. Nem. - vágtam rá a válasz talán túl gyorsan.
- Selena, Harry, jösztök már? - hallottuk meg Jenn hangját a folyosó nélkül.
- Megyünk - kiáltottam oda neki, és kirángatva a kezem Harry-é közül, majd megszaporázva a lépteimet odafutottam a többiekhez.
- Nos, - kezdett bele Paul, mire mindenki felé fordult - Mivel mindenki ezen a folyosón van, ezért ti is itt lesztek! - mosolygott a lányokra. - Összesen két lakosztályt foglaltunk le nektek, ez az egyik. - nyitott be egy ajtón - Ez pedig a másik. - tette meg ugyan ezt a mellette lévővel.
- És hogyan leszünk elosztva? - kérdezte félénket az egyik lány.
- 5-5 Személyesek a lakosztályok. Azt majd ti eldönthetitek, hogy kivel szeretnétek lenni. - válaszolt Paul helyett Jenn.
- Most pedig akkor beszéljétek meg, és foglaljátok el a helyeteket. - csaptam össze a kezem, mire mindenki rám figyelt, és nagyokat bólogatva elkezdték azt megbeszélni, hogy hogyan fognak aludni.
2015. augusztus 27., csütörtök
JUHÚÚÚ
Visszatértem!:D
Nem is voltam olyan sokáig oda... De nem baaaaj! Rájöttem, hogy nem tudok ebben a blogban szünetet tartani..:D igen, igen vannak olyan időszakok, amikor nem jönnek az ihletek, de na:D gondolom értitek:D mindegy is.:D
👇👇👇👇👇👇👇👇👇👇
Holnap hozom a 38. Részt! :)
Legyetek figyelmesek, bármikor fent lehet :) ;)
Xx G
2015. augusztus 15., szombat
Emberkék!
Sziasztok drágáim!
Nézzetek be a másik blogomba is! :)
Újra kezdtem az egészet, és úgy nézki, hogy most ott leszek egy ideig aktív!
De ne aggódjatok, nem hagyom ezt a blogot abba, csak a másikat még egy kicsit bekel még indítanom! :D
A blog: http://badgirlwithbadthinks.blogspot.hu/2015/08/sziasztok.html
Jó olvasást, és nyugodtan iratkozzatok fel! :)
Xx Gemma
Nézzetek be a másik blogomba is! :)
Újra kezdtem az egészet, és úgy nézki, hogy most ott leszek egy ideig aktív!
De ne aggódjatok, nem hagyom ezt a blogot abba, csak a másikat még egy kicsit bekel még indítanom! :D
A blog: http://badgirlwithbadthinks.blogspot.hu/2015/08/sziasztok.html
Jó olvasást, és nyugodtan iratkozzatok fel! :)
Xx Gemma
2015. augusztus 4., kedd
37. Fejezet - No matter how much pain they, put you through
- Akkor szerintem legyen ő - mutatott Liam az egyik 15 éveiben járó lányra.
- Olvasd fel az üzenetét - mondtam, mire a többiek helyeselően bólintottak.
- Oké, szóval - bólintott ő is, majd megnyitotta az üzenetet - Sziasztok mindenki! Nagyon szeretném megnyerni, igazából nem is tudom miért.. Ciki, na mindegy is. Nagyon szeretlek titeket, és még sajnos sosem tudtam veletek találkozni. Remélem ezúttal én nyerek, na mindegy. Azért köszi nevető szmájli - olvasta fel a hangulat jelet is hangosan Liam, mire én csak felkuncogtam.
- Oké, akkor neki küldjük is a levelet. Benne van mindenki? - nézett körbe Paul, majd amikor mindenki bólintott az előre megírt szöveget bemásolta, és elküldte az e-mail címére.
- Ez cuki volt - mosolyodtam el. - Justin válasz egyet helyettem. - löktem meg a mellettem ülő fiút, mire ő a laptopot az ölébe vette, és keresgélni kezdett.
- Legyen ő! - kattintott rá találomra egy fekete hajú kb 17 éves lányra.
- Mit ír? - döntöttem fejem vállára.
- Sziasztok, Gracia vagyok, és nagyon szeretnék már veletek találkozni, nagyon nagy rajongótok vagyok, az albumotokért is oda meg vissza vagyok! Remélem engem választotok!! Puszi Gracia. Ui.: IMÁDLAK TITEKET!! - mondta kiáltva, az utolsó mondatot, mire mindenki felnevetett, és nekem még csak most tűnt fel, hogy közben filmeznek minket.
- Akkor legyen ő. - bólintottam, majd körbenéztem, mire a többiek is bólintottak.
- Rendben, ment neki is az e-mail. - nyomkodott valamit Paul ismét a gépen, majd visszaadta nekem.
Én egy szőke 18 éves lányt választottam, Zayn egy vörös 16 éveset és egy barna szintén 16 évest, Lou egy barna 17 évest és egy szőke 15 évest , majd Liam még egy 15 éves vöröses barna hajú lányt, Harry pedig 1 barna hajú 17 éves lányt, Taylor egy 15 éves szőkét.
- Akkor megvagyunk? - pillantott fel a jegyzetei közül Jenn.
- Igen meg - dőltem hátra a kanapén, majd Justin is ezt tette kezét pedig áttette a vállamon. Vagy hol, na értitek.
- Remek, csináljatok egy TWITCAM-ot, és mondjátok el mindenkinek, hogy mi hogyan lesz. - adta a kezembe Paul a laptopot.
- Rendben. - mondtuk egyszerre.
- Menjünk hozzám - vetettem fel az ötletet, mire mindenki felállt, és kiviharzott az ajtón, egyenesen a hotelszobámba.
- De nem kéne megvárni Luke-ékat? - álltam meg az ajtóban, mikor már mindenki kényelmesen elhelyezkedett.
- Majd jönnek, nyugi, 10 perc és vége az interjújuknak. - 'nyugtatott' meg Niall, majd bekapcsolta a gépet, és mindenkinek 'megparancsolta' , hogy írja ki a saját oldalára, hogy TWITCAM a One Direction eredeti oldalán 5 perc múlva.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre.
- Na hát akkor lenne egy két bejelenteni valónk. - mondtam mosolyogva a kamerába - Az a helyzet, hogy megvannak a nyertesek! - mondtam egy kicsit hangosabban a drámai hatás kedvéért, mire mindenki elkezdett tapsolni, majd hirtelen kopogtak. - Ó, egy pillanat már is megnézem, hogy ki az. - pattantam fel, majd az ajtóhoz siettem, azt pedig feltéptem.
- Sziasztoook! - köszöntek az 5SOS-es fiúk, én pedig arrébb léptem az ajtóból, és miközben bejöttek mindenkit egy öleléssel üdvözöltem.
- Selena, beszélhetnénk? - kérdezte Luka halkan, amikor őt öleltem.
- Persze, gyere. - intettem a fejemmel, majd kivettem a kiskártyát amivel betudok jönni a tokjából és még gyorsan odaszóltam a fiúknak, hogy fejezzék be mindjárt jövünk.
Két értelmetlen pillantást is kaptam, az egyik Justiné volt, aki azt akarta ezzel kérdezni, hogy "Még is hova mész azzal a gyerekkel kettesben?" majd a szemem akaratlanul is megakadt Harry-n, aki szintén ugyan úgy nézett, mint Justin. De az is lehet, hogy ezt csak beképzeltem magamnak. Na mindegy.
- Szóval.. ki vele. Mi nyomja a szíved. - néztem fel rá mosolyogva, ( kint a parkban sétálva ) ugyanis olyan magas volt mint Harry. Pontosan egy nagyobb magasabb nálam. De miért gondolok én mindig Harry-re? Ki kell vernem őt a fejemből!
- Az az igazság.. - vakarta meg a tarkóját - Hogy Chanel nem válaszol nekem már vagy 2 hete.. - motyogta, direkt úgy, hogy alig értsem.
- Tehát Chanel a gond.. - bólogattam mindent tudóan. - Sajnos régen beszéltem vele. Utoljára akkor amikor kiengedtek a kórházból.. - húztam el a számat - Most pedig elment egy 3 hetes táborba, szóval nem is szeretném zavarni. Lehet, hogy ezért nem válaszol neked sem! - ugrott hirtelen be. Én hülye, hát persze!
- Azt gondolod? Nem azért, mert nem akar többé látni? - csillant fel a szeme.
- Igen, biztos - simítottam meg a karját, majd mondtam neki, hogy ideje lenne visszamenni, mert észre fognak venni minket.
- Oké menjünk. - bólintott, majd iránytváltottunk. - Egyébként.. Mi ez az egész most így... Szóval én úgy tudtam, hogy Harry szeret téged és te is őt. Meg hogy ti együtt vagytok.. - vakarta meg tarkóját, és láttam rajta, hogy egy kicsit kellemetlenül érezte magát.
- Én még mindig szeretem őt.. - mosolyodtam el fájdalmasan - csak tudod a sors úgy döntött, hogy ennyi 'elég volt' - mutattam idézőjelet a levegőben. - Harry Taylor-t választotta helyettem, Justin pedig egyszerűen felbukkant és nem tudom elengedni. Felkavart, előhozta belőlem a régi érzelmeim. De én sajnos őt már nem tudom úgy szeretni mint Harry-t. Átestünk két vitán mire úgy döntöttük, hogy akkor megpróbálunk barátok maradni.. De ez már sosem lesz olyan mint régen. Azóta olyan dolgok történtek, amik gyökerestől megváltoztattak mindent. - ráztam jobbra-balra a fejem - Bocsi, hogy itt untatlak, de hagyjuk is hiszen te szerettél volna velem beszélgetni. Nem lehetek olyan önző, hogy csak a saját hülyeségeimmel untatlak. - legyintettem.
- Hé nem untatsz. Nagyra értékelem, hogy bízol bennem és ezeket elmondod nekem - mosolyogott Luke, majd kinyitotta előttem az ajtót ugyanis visszaértünk a hotelba.
- Hát ti meg hol voltatok? - tette fel a kérdést Harry, miután beléptünk a hotelszobámba, ahol a többiek még mindig Twitcamoztak.
- Valahol. - mondtam neki közömbösen, majd leültem Justin mellé.
- Tényleg.. Hol voltatok? - pillantott rám Justin.
- Beszélni szeretett volna velem. - mondtam neki egyszerűen, majd a többiekre figyelte, ahogy hülyéskednek a kamera előtt a nézőknek.
- Végre egy kis csend - dőltem be az ágyba, miután kitessékeltem mindenkit a szobámból.
- Végre.. - ugrott mellém Justin, majd teljes testével felém fordúlt.
- Mi az? - néztem rá, mire ő mosolyogva megrázta a fejét, és közeledni kezdett hozzám.
- Ugye nem baj? - suttogta az ajkamra, majdm miután én jobbra és balra ráztam a fejem, letámadott, és egy vággyal teli csókot hagyott a számon. Majd ezt megismételtük újra, újra és újra.
Arra eszméltem fel, hogy én már Justin alsóját tépdesem le róla, miközben ő a nyakamat kényezteti apró csókokkal.
Nem tudtam leállni, és őszintén nem is akartam.
Csak azért, mert még mindig szeretem Harry-t nem fogom elpazarolni az életemet, arra, hogy hozzá se érjek senkihez sem. Persze fáj.. De egy nő is ugyan úgy tele lehet vággyal mit egy férfi.
Szerintetek Harry még nem döntötte meg Taylort? Nevetséges, biztos az első nap már az ágyban kötöttek ki.
Szeressék egymást, legyenek boldogok. Csak ne előttem...
- Valahol. - mondtam neki közömbösen, majd leültem Justin mellé.
- Tényleg.. Hol voltatok? - pillantott rám Justin.
- Beszélni szeretett volna velem. - mondtam neki egyszerűen, majd a többiekre figyelte, ahogy hülyéskednek a kamera előtt a nézőknek.
- Végre egy kis csend - dőltem be az ágyba, miután kitessékeltem mindenkit a szobámból.
- Végre.. - ugrott mellém Justin, majd teljes testével felém fordúlt.
- Mi az? - néztem rá, mire ő mosolyogva megrázta a fejét, és közeledni kezdett hozzám.
- Ugye nem baj? - suttogta az ajkamra, majdm miután én jobbra és balra ráztam a fejem, letámadott, és egy vággyal teli csókot hagyott a számon. Majd ezt megismételtük újra, újra és újra.
Arra eszméltem fel, hogy én már Justin alsóját tépdesem le róla, miközben ő a nyakamat kényezteti apró csókokkal.
Nem tudtam leállni, és őszintén nem is akartam.
Csak azért, mert még mindig szeretem Harry-t nem fogom elpazarolni az életemet, arra, hogy hozzá se érjek senkihez sem. Persze fáj.. De egy nő is ugyan úgy tele lehet vággyal mit egy férfi.
Szerintetek Harry még nem döntötte meg Taylort? Nevetséges, biztos az első nap már az ágyban kötöttek ki.
Szeressék egymást, legyenek boldogok. Csak ne előttem...
2015. július 30., csütörtök
36. Fejezet - Nem élhetem az életemet unalmasan, kihívások nélkül.
- Selena.. - mondta ismét, mire én kinyitottam a szemem, és észrevettem, hogy Justin mellkasán pihenek. Nem zavartattam magam, az arcomat még jobban belefúrtam a mellkasába, mert semmi kedvem nem volt felkelni, és igazság szerint, megint rámjött a sírógörcs.
Harry keltett engem mindig így...
- Minden rendben van? - simította meg a hajam.
- Igen.. - szipogtam egy párat, majd ismét felültem - Bocsi, nem akartam összekönnyezni a pólód - töröltem meg a szemem, majd felálltam, és kimentem a nappaliba, hogy egy zsepit hozzak be.
- Semmi baj, ez csak egy póló.. A könnyet pedig kilehet mosni - jött utánam kuncogva. - Örülök, hogy elmondtad nekem, hogy mi történt.. - utalt az előtt történt beszélgetésünkre mielőtt elaludtam volna. - Tudod.. Jól esik, hogy még mindig megbízol bennem. - nézett rám mosolyogva, és egyre közelebb jött hozzám.
- Justin.. - mondtam a nevét rekedtes hangomon, de ő csak közelebb és közelebb jött, majd amikor már csak 10 cm-re volt tőlem megállt, és a tekintetét a szemem és a szám között váltogatta.
Nem törődve a következményekkel a számat az övéére tapasztottam, és megcsókoltam.
Először meglepődött, aztán visszacsókolt, és a nyelve máris bejutási engedélyt kért a számba, amit habozás nélkül megadtam neki.
Be kell vallanom hiányzott a csókja. De már nem volt olyan, mint Harry-é. Persze, felhozta bennem a régi érzelmeket, aminek nem nagyon örültem... De hát Harry szakított velem! Nem élhetem az életemet unalmasan, kihívások nélkül.
- Selena.. én még mindig kedvellek. Nagyon, nagyon. - mondta Justin lihegve, miután elváltunk egymástól, és összekulcsolta az ujjainkat.
- Én is kedvellek Justin... - hajtottam le a fejem. - Feltörtek belőlem a régi érzelmeim! - gyűltek ismét könnyek a szemembe.
- Na. ne sírj - törölte le a könnycseppemet. - Sokkal jobban szeretem, ha boldog vagy, és az nem baj, ha előtörtek belőled a régi érzelmeid! Nem szabad félned tőlük. - simította meg az arcomat, és már megint nagyon közel volt hozzám - Emlékszel.. - suttogta ajkaimba - mindig te mondtad, hogy ne féljem élni az életemet. Nem azért kaptam, hogy végigunatkozzam. - suttogta még mindig, majd még egy puszit nyomott az ajkaimra.
- Igazad van... - mosolyodtam el halványan, és lenéztem az összekulcsolt kezünkre.
- Gyere menjünk le a többiekhez kajálni. - húzott maga után.
- Várj! Először megmosom az arcom. - futottam be a fürdőbe, és ott pedig elvégeztem azt amit Justin-nak mondtam, majd visszasiettem hozzá.
Láttam rajta, hogy gondolkozik azon, hogy vajon megfogja e a kezem, ezért megkönnyítettem a dolgát, és összekulcsoltam az ujjainkat.
Az arcán egy óriási mosoly jelent meg, és ez engem is arra késztetett.
Hát igen, kéz a kézben sétáltunk le a többiekhez az ebédlőbe, és amikor beléptünk, a fiúk felpattantak, és konkrétan Justin nyakába ugrottak, annyira örültek neki. Ezt tulajdonképpen nem értettem annyira, ugyanis, ha jól emlékszem, az utolsó találkozásnál, nem örültem egymásnak ennyire. Na de mindegy, az ő dolguk.
- Minden rendben van Selena? - állt meg előttem Niall, miután köszöntötte Justin-t.
- Persze. - bólintottam mosolyogva, majd megöleltem Niall-t.
- Nem úgy néz ki - suttogta a fülembe.
- Szakítottunk Harry-vel. - suttogtam vissza, mire ő eltolt magától, és kikerekedett szemekkel kezdett el engem vizslatni.
- Ne mond, hogy nem tudtad.. - ráztam meg a fejem.
- Nem, nem tudtam, Harry nem mondott nekünk semmit, amikor visszajött, csak Taylort kézen fogta és elmentek valahova - rántotta meg a vállát.
- Nagyon jó.. - forgattam meg a szemem, és éreztem, hogy ismét féltékeny leszek.
- És Justin mit keres itt? - tette fel a következő kérdést.
- Nem tudom. Egyszerűen, csak betoppant - vontam vállat, majd elkezdtem a cipőm vizslatni.
- Miért érzem úgy, hogy még valami történt köztetek? - vonta fel az egyik szemöldökét.
- Megcsókolt. - néztem fel rá.
- Hát.. - vakarta meg a tarkóját - Erre nem tudok mit mondani... - nevetett fel kínosan - Tudod, én bírom nagyon Justin-t, és örülök neki, hogy boldog vagy.. De még is én a Harry és Selena párosnak szurkolok.
- Niall, olyan páros már nem lesz többé - mondtam ki olyan komolyan amennyire csak tudtam.
- Ne mondj olyat, ami nem igaz - mosolyodott el.
- Niall, Harry már nem szeret engem - fájt ezt nagyon kimondani, de ez volt az igazság. - Nézd meg milyen jól elvan Taylor-ral - mutattam feléjük - Hát szerinted hiányzok én neki? - kérdeztem tőle, és éreztem, hogy megint könnyezek.
- Na, nyugi ne sírj - törölte le könnyeim, majd megölelt - Minden rendbe fog jönni. - suttogta, és próbált megnyugtatni.
- Kétlem.. - csordúlt ki még egy könnycsepp, majd elengedtem Niallt, hogy egtudjam törölni a szemem, és letudjunk ülni enni.
- Selena alig ettél valamit. - pillantott rám Liam.
- Igen, ez így nem jó - rázta rosszallóan a fejét Louis.
- Nem vagyok éhes, majd később eszek még valamit. - vontam vállat, majd fejemet Justinéra hajtottam.
Éreztem Harry tekintetét magamon, és ez csak még jobban elvette az étvágyamat. Egyszerűen nem ment le egy falat sem a torkomon.
- Akkor majd lejövök én később veled enni. - jelentette ki Niall.
- Rendben - mentem bele, mert tudom, hogy nem erőltetné rám azt amit nem szeretnék. Ez esetben enni.
- Fiúk, Lányok! - rontott be Paul és Jenn az ajtón, mire mind odakaptuk a tekintetünket.
- Ó Szia Justin, nagyon örülök, hogy újra látlak - pillantott felénk Jenn, majd megakadt a szeme rajtam, ahogy fejem Jus vállán pihentetem, de szerencsére nem szólt semmit.
- Szia Jenn - intett Justin is neki, majd felállt és megölelte őt, Paul-al pedig kezet fogott.
- Nos igazából azért jöttünk, mert ugye ma választjuk ki a 10 rajongót. - kezdte Paul, mire nekem a rajongók hallatán rögtön jobb kedvem lett. - Szóval, idulhatunk fel? - tárta ki a karját, mire mindenki felpattant, és elindult felfelé Jenn- ék szobájába.
- Mindjárt megyek, csak viszek egy teát. - mondtam Justin-nak, mire ő bólintott és odaszaladt a ránk várakozó Niall-hez.
Gyorsan odasiettem a pulthoz, hogy kavarjak magamnak egy teát.
Éppen a cukrot raktam bele, amikor valaki megállt mellettem, és engem kezdett el bámulni.
Nem kellett sokat találgassak, hogy ki lehet az. Na meg az illatáról megismertem..
- Mit szeretnél? - pillantottam rá, majd folytattam a teám kavarását.
- Együtt vagytok Justinnal? - tért rá egyből a lényegre.
- Harry, szerintem ehhez neked már nincs sok közöd. - fordultam vele szembe.
- Mint haverod, igen is van. Niall-nek is elmondasz mindent. - vonta fel a szemöldökét.
- De Niall, soha a büdös életben nem bántott meg ennyire, mint te engem. - megint felidegesít... - Nem érted, hogy darabokra törted a szívem? Csak kihasználtál, nem is szerettél! Neked ez hogy a francba esne basszus? - emeltem meg egy kicsit a hangom. Még szerencse, hogy senki sem volt bent.
- Ki mondta, hogy nem szerettelek? - hallottam a hangján, és láttam rajta, hogy ő is kezd ideges lenni.
- Kibaszott múlt idő! - kiáltottam el magam. - Honnan a faszból tudjam, hogy mikor mondtad utoljára nekem valójában azt , hogy szeretsz? Mikor NEM hazudtál? Tudod ezzel a kibaszott "SZ" betűs szóval kurvára nem szabad dobálózni, mert úgy megtudsz vele sérteni másokat, hogy el sem bírod képzelni! - ordítottam, Harry pedig meg sem tudott szólalni, csak csodálkozva nézett rám.
- Én még mindig szeretlek Selena. Jobban mint te hinnéd. - mondta rekedt hangon.
- És honnan a picsából tudjam, hogy igazat mondasz - e ? - vontam fel a szemöldököm - Bár ez már úgy sem segít semmit Harry. - ráztam a fejem lemondóan.
- Akkor legalább legyünk csak barátok! - nézett rám könyörgően. - Nem érted, hogy nem tudok nélküled meglenni? Hallanom kell a hangod, hogy jó legyen a napom! Meg kell, hogy érintselek, hogy ne legyen hiányérzetem, ha már nem csókollak meg! - ha nem viszonoznám szerelmét, azt gondolnám, hogy ez már beteges, de jelen esetben... nem gondolok semmit, mert mérges vagyok rá.
- Rendben Harry. - bólintottam - Legyünk barátok - sóhajtottam lemondóan.
- De ne, ne így! Mosolyogj! Nem így akarok a barátod lenni, hogy mindig csak veszekszünk! Normálisan! Húzd a szád egyik oldalát erre - magyarázta, és közben megfogta az arcom, és csinálta is azt amit mondott. - A másikat pedig erre - húzott egy mosolyt az arcomra - Látod sokkal szebb vagy, és jobb lesz a napod, ha mosolyogsz! - emelte el a kezét az arcomról, mire nekem a szám visszaesett vizszíntesre.
- Ne csináld már! - nyavalygott, mire belőlem akaratlanul is kitört a nevetés. - Látod, már is sokkal jobba - mosolygott.
- Rendben Harry. Próbáljuk meg. - bólintottam, és elhatároztam, hogy akkor a barátja leszek. Ha már ennyire fontos neki ez az egész..
2015. július 29., szerda
35. Fejezet - Kapcsolatcsere
- Megyek.. - állt fel, majd mielőtt még kiléptek volna a fal mögé Harry rám pillantott, és egy mosolyt küldött felém.
* Harry szemszöge *
- Ő miért van itt? - biccentettem Taylor-ra, aki engem bámult és gúnyosa mosolygott.
- Figyelj ide Harry. - sóhajtott Jenn - Selenával ezt nem fojtathatod tovább. - mondta, bennem pedig összetört valami. Nem tudtam megszólalni, csak néztem és vártam, hogy felkeljek ebből az idióta álomból.
- Hogy mi? - szólaltam meg egy idő után.
- A kapcsolatodat Taylor-ral kell folytatnod, úgy mint Selenának Justin-nal. Így több lemezt adhatunk el, és többen is jönnek a koncertekre. - mondta keményen Paul - Semmi ellenkezést nem szeretnék hallani! Ezt NEM ismétlem NEM változtatjuk meg! - szögezte le, én pedig meg sem tudtam szólalni.
- De.. Én nem szeretem Taylor-t!! - túrtam idegesen a hajamba, és folytattam volna tovább, de Paul ismét félbeszakított.
- Mint mondta Paul NEM ellenkezhetsz! Harry, ha ellenkezel, nem lesz jó vége ennek az egésznek! - szólalt meg Taylor menedzsere Matt.
- Mi? Milyen rohadt következményei lesznek? - ingerültem fel.
- Kivágnak a bandából! - kiáltotta el magát Matt, mire bennem a vér még jobban megfagyott.
- Komolyan? Ezzel fenyegettek? - nevettem fel undorodva - Elveszitek tőlem azt akit a legjobban szeretek a világon, és ha nem egyezek bele, akkor pedig azt ami az életem?! - léptem egy lépést hátrébb tőlük.
- Muszáj ezt megtennünk! Szakítanotok kell Selenáva, de ezt neki nem mondhatod el Harry! Justin egy fél óra múlva itt lesz. - mondta Paul, majd hátatfordított nekem a többiekkel, és egyedül hagyott engem Taylor-ral.
- Harry.. - szólalt meg Taylor egy idő után.
- Ne szólj hozzám! - korholtam le idegesen, majd visszaléptem a tárgyalóteremnek kiválasztott sarokba.
- Hazz, minden oké? - támadott le mindenki, én pedig a szememmel Selenát kerestem, akit meg is találtam egyből, ugyan ott ülve, ahol hagytam.
- Selena beszélhetnénk? - néztem rá komolyan, hogy ne látszódjon rajtam, az, hogy mennyire fáj.
* Selena szemszöge *
A fiúkkal csendben ülve vártuk, hogy Harry visszatérjen.
Néhány ordítozás után vissza is jött...Taylor-ral az oldalán.
- Hazz minden oké? - kérdezték a többiek.
- Selena beszélhetnénk? - szemezte rám komolyan a tekintetét nem is törődve a többiekkel.
A szívem a torkomba ugrott, és már felállni sem mertem.
- Igen.. - mondtam alig hallhatóan, majd éreztem, ahogy a szemem könnybe borul.
Harry előrement Taylor pedig itt maradt, amikor elsétáltam mellette megsimította a karomat és bátorítóan, ám sajnálkozva rám nézett.
Nem foglalkoztam vele, mentem Harry után, aki a hotelszobánkba lépett be, majd pedig bement a nappaliba, ott pedig helyetfoglalt a díványon.
- Minden rendben? - kérdeztem, majd leültem vele szembe.
- Nem, nincs. - rázta meg a fejét, majd tekintetét rám emelte, de nem nézett a szemembe. Miért van nekem rossz előérzetem?!
- Mi a baj? - nyeltem egy nagyot, és próbáltam könnyeimet visszatartani.
- Selena.. nekünk szakítanunk kell... - mondta ki, és éreztem, hogy a világ megszűnik körülöttem létezni. A könnyeket már nem tudtam megállítani, patakokban folytak az arcomról, Harry pedig még csak rám se pillantott.
- De... - szólaltam meg egy idő után - Miért? - tört ki belőlem ismét a sírás, itt pedig Harry felemelte a fejét, és láttam, hogy az ő szeme is könnyes.
- Istenem... - rázta meg a fejét, közben magában motyogta ezt a szót - Kérlek ne sírj Selena! Nem bírlak így látni! - mondta, és neki is kicsordult egy könnycsepp a szeméből.
- Nem bírsz így látni? - kiáltottam fel idegesen - Akkor meg mi a büdös francért csinálod ezt? - ingerültem fel.
- Selena, nekem muszáj volt ezt megtennem! - állt fel ő is, és közelebb akart lépni hozzám, de én nem engedtem neki. - Kérlek. Legyünk csak barátok, úgy mint ezelőtt. - nézett rám könyörgően.
- Barátok? - nevettem fel gúnyosan. - Rendben. Legyünk barátok . -mosolyodtam el ismét gúnyosa, majd az ajtó felé mutattam. - Kedves barátom. Egyedül szeretnék lenni. Arra van az ajtó.
- Van még itt valami.. - fordult vissza az ajtóban.
- Na mond, nem böktél még belém elég kést, forgasd is meg bennem! Gyerünk! - léptem oda hozzá.
- Taylor-ral újra együtt vagyunk. - mondta ki nagy nehezen, mire nálam végképp betelt a pohár, és mielőtt újra rámtört volna a sírógörcs, kinyitottam az ajtót, és Harryt kitoltam, majd rácsaptam a fadarabot.
Zokogva borultam az ágyamba. Fájt, de valamiért nem akartam vele foglalkozni. Nem akarok kimutatni, hogy mennyire fáj. Nem láthatja senki sem, hogy mennyire összetörtem. Nem, nem és nem! Össze kell szednem magam.
Gondolat menetemet a kopogás zavarta meg.
Lehet, hogy Niall vagy Louis, esetleg Liam vagy Zayn, az, de amikor kinyitottam az ajtót, a szemem kitágult és teljesen ledöbbentett az érkezett személy.
- Szia. - intett mosolyogva, én pedig fogalmam sincs, hogy miért, de a karjaiba vetettem magamat, ő pedig szorosan tartott engem, arcát meg a nyakhajlatomba fúrta.
- Hiányoztál Selena! - suttogta Justin.
- Te is nekem. -mondta, majd ismét zokogásba törtem ki.
- Gyere, menjünk be. - told el magától, majd megfogta a kezem, és bevezetett a hotelszobába, onnan pedig át a hálóba.
Ő helyetfoglalt az ágyon engem pedig maga mellé rántott, és újra átölelt én pedig úgy zokogtam tovább.
- Minden rendben? - kérdeztem, majd leültem vele szembe.
- Nem, nincs. - rázta meg a fejét, majd tekintetét rám emelte, de nem nézett a szemembe. Miért van nekem rossz előérzetem?!
- Mi a baj? - nyeltem egy nagyot, és próbáltam könnyeimet visszatartani.
- Selena.. nekünk szakítanunk kell... - mondta ki, és éreztem, hogy a világ megszűnik körülöttem létezni. A könnyeket már nem tudtam megállítani, patakokban folytak az arcomról, Harry pedig még csak rám se pillantott.
- De... - szólaltam meg egy idő után - Miért? - tört ki belőlem ismét a sírás, itt pedig Harry felemelte a fejét, és láttam, hogy az ő szeme is könnyes.
- Istenem... - rázta meg a fejét, közben magában motyogta ezt a szót - Kérlek ne sírj Selena! Nem bírlak így látni! - mondta, és neki is kicsordult egy könnycsepp a szeméből.
- Nem bírsz így látni? - kiáltottam fel idegesen - Akkor meg mi a büdös francért csinálod ezt? - ingerültem fel.
- Selena, nekem muszáj volt ezt megtennem! - állt fel ő is, és közelebb akart lépni hozzám, de én nem engedtem neki. - Kérlek. Legyünk csak barátok, úgy mint ezelőtt. - nézett rám könyörgően.
- Barátok? - nevettem fel gúnyosan. - Rendben. Legyünk barátok . -mosolyodtam el ismét gúnyosa, majd az ajtó felé mutattam. - Kedves barátom. Egyedül szeretnék lenni. Arra van az ajtó.
- Van még itt valami.. - fordult vissza az ajtóban.
- Na mond, nem böktél még belém elég kést, forgasd is meg bennem! Gyerünk! - léptem oda hozzá.
- Taylor-ral újra együtt vagyunk. - mondta ki nagy nehezen, mire nálam végképp betelt a pohár, és mielőtt újra rámtört volna a sírógörcs, kinyitottam az ajtót, és Harryt kitoltam, majd rácsaptam a fadarabot.
Zokogva borultam az ágyamba. Fájt, de valamiért nem akartam vele foglalkozni. Nem akarok kimutatni, hogy mennyire fáj. Nem láthatja senki sem, hogy mennyire összetörtem. Nem, nem és nem! Össze kell szednem magam.
Gondolat menetemet a kopogás zavarta meg.
Lehet, hogy Niall vagy Louis, esetleg Liam vagy Zayn, az, de amikor kinyitottam az ajtót, a szemem kitágult és teljesen ledöbbentett az érkezett személy.
- Szia. - intett mosolyogva, én pedig fogalmam sincs, hogy miért, de a karjaiba vetettem magamat, ő pedig szorosan tartott engem, arcát meg a nyakhajlatomba fúrta.
- Hiányoztál Selena! - suttogta Justin.
- Te is nekem. -mondta, majd ismét zokogásba törtem ki.
- Gyere, menjünk be. - told el magától, majd megfogta a kezem, és bevezetett a hotelszobába, onnan pedig át a hálóba.
Ő helyetfoglalt az ágyon engem pedig maga mellé rántott, és újra átölelt én pedig úgy zokogtam tovább.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)