2015. július 29., szerda

35. Fejezet - Kapcsolatcsere

- Harry, kijönnél velünk egy pillanatra? - nézett Paul a mellettem ülő fiúra komolyan.
- Megyek.. - állt fel, majd mielőtt még kiléptek volna a fal mögé Harry rám pillantott, és egy mosolyt küldött felém.

                  * Harry szemszöge *

- Ő miért van itt? - biccentettem Taylor-ra, aki engem bámult és gúnyosa mosolygott.
- Figyelj ide Harry. - sóhajtott Jenn - Selenával ezt nem fojtathatod tovább. - mondta, bennem pedig összetört valami. Nem tudtam megszólalni, csak néztem és vártam, hogy felkeljek ebből az idióta álomból.
- Hogy mi? - szólaltam meg egy idő után.
- A kapcsolatodat Taylor-ral kell folytatnod, úgy mint Selenának Justin-nal. Így több lemezt adhatunk el, és többen is jönnek a koncertekre. - mondta keményen Paul - Semmi ellenkezést nem szeretnék hallani! Ezt NEM ismétlem NEM változtatjuk meg! - szögezte le, én pedig meg sem tudtam szólalni.
- De.. Én nem szeretem Taylor-t!! - túrtam idegesen a hajamba, és folytattam volna tovább, de Paul ismét félbeszakított.
- Mint mondta Paul NEM ellenkezhetsz! Harry, ha ellenkezel, nem lesz jó vége ennek az egésznek! - szólalt meg Taylor menedzsere Matt.
- Mi? Milyen rohadt következményei lesznek? - ingerültem fel.
- Kivágnak a bandából! - kiáltotta el magát Matt, mire bennem a vér még jobban megfagyott.
- Komolyan? Ezzel fenyegettek? - nevettem fel undorodva - Elveszitek tőlem azt akit a legjobban szeretek a világon, és ha nem egyezek bele, akkor pedig azt ami az életem?! - léptem egy lépést hátrébb tőlük.
- Muszáj ezt megtennünk! Szakítanotok kell Selenáva, de ezt neki nem mondhatod el Harry! Justin egy fél óra múlva itt lesz. - mondta Paul, majd hátatfordított nekem a többiekkel, és egyedül hagyott engem Taylor-ral.

- Harry.. - szólalt meg Taylor egy idő után.
- Ne szólj hozzám! - korholtam le idegesen, majd visszaléptem a tárgyalóteremnek kiválasztott sarokba.
- Hazz, minden oké? - támadott le mindenki, én pedig a szememmel Selenát kerestem, akit meg is találtam egyből, ugyan ott ülve, ahol hagytam.
- Selena beszélhetnénk? - néztem rá komolyan, hogy ne látszódjon rajtam, az, hogy mennyire fáj.

                                                               * Selena szemszöge *


A fiúkkal csendben ülve vártuk, hogy Harry visszatérjen.
Néhány ordítozás után vissza is jött...Taylor-ral az oldalán.
- Hazz minden oké? - kérdezték a többiek.
- Selena beszélhetnénk? - szemezte rám komolyan a tekintetét nem is törődve a többiekkel.
A szívem a torkomba ugrott, és már felállni sem mertem.
- Igen.. - mondtam alig hallhatóan, majd éreztem, ahogy a szemem könnybe borul.
Harry előrement Taylor pedig itt maradt, amikor elsétáltam mellette megsimította a karomat és bátorítóan, ám sajnálkozva rám nézett. 
Nem foglalkoztam vele, mentem Harry után, aki a hotelszobánkba lépett be, majd pedig bement a nappaliba, ott pedig helyetfoglalt a díványon.
- Minden rendben? - kérdeztem, majd leültem vele szembe.
- Nem, nincs. - rázta meg a fejét, majd tekintetét rám emelte, de nem nézett a szemembe. Miért van nekem rossz előérzetem?!
- Mi a baj? - nyeltem egy nagyot, és próbáltam könnyeimet visszatartani.
- Selena.. nekünk szakítanunk kell... - mondta ki, és éreztem, hogy a világ megszűnik körülöttem létezni. A könnyeket már nem tudtam megállítani, patakokban folytak az arcomról, Harry pedig még csak rám se pillantott.
- De... - szólaltam meg egy idő után - Miért? - tört ki belőlem ismét a sírás, itt pedig Harry felemelte a fejét, és láttam, hogy az ő szeme is könnyes.
- Istenem... - rázta meg a fejét, közben magában motyogta ezt a szót - Kérlek ne sírj Selena! Nem bírlak így látni! - mondta, és neki is kicsordult egy könnycsepp a szeméből.
- Nem bírsz így látni? - kiáltottam fel idegesen - Akkor meg mi a büdös francért csinálod ezt? - ingerültem fel.
- Selena, nekem muszáj volt ezt megtennem! - állt fel ő is, és közelebb akart lépni hozzám, de én nem engedtem neki. - Kérlek. Legyünk csak barátok, úgy mint ezelőtt. - nézett rám könyörgően.
- Barátok? - nevettem fel gúnyosan. - Rendben. Legyünk barátok . -mosolyodtam el ismét gúnyosa, majd az ajtó felé mutattam. - Kedves barátom. Egyedül szeretnék lenni. Arra van az ajtó.
- Van még itt valami.. - fordult vissza az ajtóban.
- Na mond, nem böktél még belém elég kést, forgasd is meg bennem! Gyerünk! - léptem oda hozzá.
- Taylor-ral újra együtt vagyunk. - mondta ki nagy nehezen, mire nálam végképp betelt a pohár, és mielőtt újra rámtört volna a sírógörcs, kinyitottam az ajtót, és Harryt kitoltam, majd rácsaptam a fadarabot.

Zokogva borultam az ágyamba. Fájt, de valamiért nem akartam vele foglalkozni. Nem akarok kimutatni, hogy mennyire fáj. Nem láthatja senki sem, hogy mennyire összetörtem. Nem, nem és nem! Össze kell szednem magam.
Gondolat menetemet a kopogás zavarta meg.
Lehet, hogy Niall vagy Louis, esetleg  Liam vagy Zayn, az, de amikor kinyitottam az ajtót, a szemem kitágult és teljesen ledöbbentett az érkezett személy.
- Szia. - intett mosolyogva, én pedig fogalmam sincs, hogy miért, de a karjaiba vetettem magamat, ő pedig szorosan tartott engem, arcát meg a nyakhajlatomba fúrta.
- Hiányoztál Selena! - suttogta Justin.
- Te is nekem. -mondta, majd ismét zokogásba törtem ki.
- Gyere, menjünk be. - told el magától, majd megfogta a kezem, és bevezetett a hotelszobába, onnan pedig át a hálóba.
Ő helyetfoglalt az ágyon engem pedig maga mellé rántott, és újra átölelt én pedig úgy zokogtam tovább.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése