15. Fejezet - 'A próbálkozás egy lehetőség'

*Harry szemszöge*

Van, hogy csak egy pillanatot kapsz... Ami megérint. Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig szomorúan nézel utána, és nem érted, miért... Miért csak ennyit kaptál? Aztán lassan kezded megérteni. Azért kaptad, hogy újabb erőd legyen. Hogy amikor már majdnem feladtad álmaidat, megérezd, hogy mire vágysz. Hogy ne érd be kevesebbel. Hogy újra átérezd, milyen az Igazi Pillanat. És várd tovább. Kitartóan. Mert eljön az a pillanat is. Ami örökké tart.

-Kérlek..-csúsztattam le kezem arcáról a kezére.

-Harry...-mondta ki a nevem erőtlenül.- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne..-hajtotta le a fejét, majd egy nagyot sóhajtott.

-A próbálkozás egy lehetőség, a siker vagy a visszautasítás egy élmény, míg a félelem miatt elszalasztott cselekedet csak a nagy büdös semmi.- próbálkoztam be ismét, és szerintem a kétségbeesett nézésemet 10 méterről is kiszúrták volna.

Nem tudom miért, de nekem kell ez a lány. Akarom érezni, akarom csókolni, minden nap mellette ébredni s megérinteni.. Ezért is csak remélkedni tudtam, hogy igent mond. Hiszen a remény hal meg utoljára nem de?!

-Egy nap?-nézett mélyen a szemembe. Láttam, láttam benne, hogy ő is akarja, csak fél...

-Egy..-mondtam ki. Jelenpillanatban bármit megtennék azért, hogy érezhessem.

-Rendben.-mondta ki halkan a szót, éppen csak annyira, hogy én halljam. Először fel sem fogtam, aztán amikor a kezét az arcomra simította, csak akkor ébredtem rá, hogy ő most CSAK az enyém.

Felülmúlhatatlan boldogság kerített magába, és amilyen gyorsan csak tudtam számat a tökéletes ajkaira tapasztottam. 

Forró csókban forrtunk össze, majd váltunk is el, túl hamar levegőhiányban küszködve.

-Köszönöm.-döntöttem homlokom az övének, majd összekulcsoltam az ujjainkat és benyitottam a többiekhez. 

*Selena szemszöge*

Egy nap.

-Rendben.-csúszott ki a számon, de egyből meg is bántam. Ám amikor megcsókolt kételyeim elszálltak, és már tudtam, hogy jól döntöttem. 

Igaza van. A próbálkozás egy lehetőség, a siker vagy a visszautasítás egy élmény, míg a félelem miatt elszalasztott cselekedet csak a nagy büdös semmi. Féltem, és ezért próbáltam őt eltaszítani magamtól. De ez a kis tündérmese csak egy napig fog tartani. 24 óra..Egy icike picike nap.

Fogalmam sincs, hogy mi lesz ezek után. Talán beleszeretek. Talán megutálom. Az is lehet, hogy soha többé nem találkozunk. Tudom jól, hogy ez mind fájni fog...De nem érdekel. Ha akár csak egy napig a karjaiban lehetek, megéri...

-Hát itt meg mi történt?-pattant elénk Louis, és az összekulcsolt kezeinkre mutatott.

-Egy nap. Csak egy napig az enyém.-mosolyodott el fájdalmasan, de még is boldogan Harry, majd átkarolta a derekam és nyomott a hajamra egy puszit

Louis elmosolyodott, majd ránézett Harry-re, mire ő bólintott. Aha, a tipikus fiú-fiú szem komunikáció.

-Üljünk le.-húzott maga után Harry, majd lehuppant az egyik kanapéra velem együtt. Ráhajtottam a fejem a vállára, majd az összekulcsolt kezünket kezdtem el tanulmányozni.

Az én kezem eltörpült az ő nagy mancsai között. Mintha nem is lenne ott. 

Ezen a gondolatmenetemen kénytelen voltam felkuncogni, így kaptam néhány értelmetlen pillantást a többiektől.

-Csak valami az eszembe jutott.-intéztem el ennyivel, majd Harry puha kezére kezdtem el a hüvelyk ujjammal kis köröket rajzolni. 

~*~ 

-Na? Mit csináljunk?-sétált mellettem Hazz. 

-Fáradt vagyok..-nyögtem fel, majd bepattantam a kocsi anyósülésére. Végre végeztünk a stúdióban, most pihenhetek egy kicsit.

-Akkor menjünk haza pihenni.-mosolygott rám, majd beindította a motort.

Az út közben megbeszéltük, hogy hozzám megyünk, ám hirtelen eszembe jutott valami!

-Állj!- kiáltottam fel.

-Mi a baj?- fékezett le ijedten Harry.

-Chanel! Elfelejtettem. Ma jön hozzánk a barátnője.-fogtam a fejem.

-Akkor menjünk el értük, és..Majd meglátjuk, hogy mi lesz.-vont mosolyogva vállat. 

-Hát..oké.-mosolyodtam én is el, maja folytattam az abbahagyott tevékenységemet. A pálmafák bámulását. 

Nagy amészkodásomból, egy puha kéz zökkentett ki. Harry-re kaptam a fejem, aki még mindig mosolyogva az utat nézte és vezetett. Az egyik keze a kormányt másik pedig az én kezemet fogta. 

Hirtelen átfutott rajtam egy furcsa érzés. Mindig érzem ezt a 'valamit' amikor Harry-vel érintkezek. Akár egy pillanatra is..

-Min agyalsz?- állította le a kocsi motorját az iskola előtt.

-Semmi érdekesen.-vontam vállat mosolyogva. 

Harry áthajolt az én oldalamra, majd egy érzelmes csókot lehet ajkaimra. Ha most nem ülnénk, bizots, hogy már a földön hevernék. Egyszerűen olyan hatással van rám a csókja, vagy akár csak az érintése, hogy azt nem lehet kifejezni.

A lábam remegni kezd és úgy érzem, ha nem tart meg, vagy nem ülök le mentest elájulok.

Az érintése pedig...nem is tudom leírni. 

Csókunkat az iskola hangos csengője szakította meg, na meg az, hogy a levegőnk is elfogyott.

-Menjünk be Chanel-érte.-döntötte homlokát az enyémnek. 

-Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.-húztam el a számat.

-Na, nyugi nem lesz semmi baj.-nyomott egy puszit a számra, majd kiszállt a kocsiból. Átfutott az én oldalamra, majd nekem is kinyitotta az ajtót. 

-Köszönöm.-mosolyogtam rá, majd elindúltam mellette egyenesen be az iskolába. 

Igazából már megszoktam, hogy mindenki engem bámul, mert 'valahonnan' mindig ismerős vagyok.

De ezúttal, valamiért zavart. 

Nem foglalkoztam vele, egyszerűen csak mentem előre, Chanel terme felé.

-Selena minden oké?- lépkedett mellettem Harry.

-Igen, miért?-fordúltam felé mosolyogva.

-Hát..semmi.-mosolyodott el ő is.

-Ez lesz az.-álltam meg egy ajtó előtt, ami be volt csukva. Mivel az ajtó zárva volt, ezért úgy döntöttem, hogy kopogok.

Amint meghallottam azt, hogy 'gyere' lassan benyitottam .

14. Fejezet - 'Kérlek, csak EGY nap!'

Helló Babáim!❤️
Sajnálom, ha egy hibát is találtok benne.. Ismét telefonról kellett írnom, mert nincs laptopom..

De azért remélem tetszeni fog.:)

Annyira szeretnélek még titeket megkérni, hogy komizzatok, vagy iratkozzatok fel! Nagyon fontos lenne a számomra, és irtózatosan örülnék!:)

Nem is húzom tovább az időt! ❤️

Kellemes Olvasást!

xoxo Gemma

Reggel telefonom idegesítő csengőhangjára keltem.
Csukott szemmel 'indultam' telefonom keresése után, hogy felvegyem. Nem volt az ágyamban, így a kis éjjeli szekrényen kezdtem el tapogatni. Amikor megtaláltam gyorsan magamhoz vettem, és anélkül, hogy megnéztem volna, ki hív felvettem.
-Halló?-morogtam a telefonba.
-Jó Reggelt Sel!-kiáltott a telefonba Niall.
-Hány óra van?-kérdeztem kábán.
-Fél hét.
-Mi? Felkeltettetek fél hétkor? Miért?-kérdeztem elég hisztis hangon.
-Igen, bocsi, de nekünk fel kellett kelnünk..Gondoltam Jen is nemsokára hív, így megelőztem őt!-nevetett hamiskásan.
-Nem is igaz!-hallottam meg Lou hangját a háttérből.
Némán vártam, míg megbeszélik egymás között  a dolgokat, majd kitalálnak ismét valami hülyeséget.
-Szerintem meg nagyon is igaz!-csendült fel Harry hangja is.
-Selena ne higgy nekik, Harry csak..-kezdett bele Lou, de abba is hagyta.
-Harry nem kapok levegőt..-motyogta Lou. Aha, szóval betapasztották a száját.
-Na jó, nem tudom, hogy miért hívtatok fel hajnalok hajnalán, de köszi, most már nem tudok aludni..-mondtam egy kicsit mérgesen.- Nem is érdekel, az indokotok, csak annyira kérlek titeket, hogy ha most leteszem, ne hívogassatok!- mondtam hangosabban a 'NE' szócskát.
-Oké..Bocsi, hogy felkeltettünk..-motyogta Niall.
-Már mindegy.. Sziasztok.-köszöntem el tőlük.
-Sziaaa!-kiáltották el magukat, majd leraktam a telefont.

Hirtelen eszembe jutott, hogy tegnap sajnos nem is találkoztam Chanel-el.
Gyorsan kiugrottam az ágyból, majd átmentem a mellettem lévő szobába.

Bekopogtam, és amikor elhangzott a 'szabad' szócska, benyitottam.

-Szia.-suttogtam, úgy mintha nem szerettem volna valakit felkelteni.

-Szia.-mosolygott rám az íróasztalánál ülve.- Mi járatban?

-Hát sajnos tegnap nem láttak.. Hiába egyházban lakunk..-nevettem fel kínosan.- Ezért, most gondoltam elkísérnélek a suliba.-mosolyogtam Chanel-re.

-Oké.-virult ki az arca.

-És..Mi újság Luke-al?-húzogattam a szemöldököm, mire arca elvörösödött és lehajtotta a fejét. 

Vigyorogva lepattantam az ágyára, és vártam, hogy meséljen egy kicsit.

-Szoktunk beszélni..-motyogta az orra alatt.-Egyébként pizsiben fogsz jönni?- terelte egyből a szót, majd hirtelen tényleg beugrott, hogy én még pizsamában vagyok.

-Uh jó hogy mondod, megyek felöltözök.-pattantam fel az ágyról, ám az ajtóban megálltam, és visszafordultam- A Luke-os témáról meg majd még beszélünk.-húztam össze szigorúan a szemöldököm, majd kiléptem az ajtón.

-Siess, mert elkésünk!- sürgetett Chanel.

-Rendben, de nem találom a kocsikulcsot.- mire kimondtam megláttam a keresett tárgyat az éjjeliszekrényemen (?). - Megvan!-kiáltottam fel, és lesiettem a lépcsőn.

-Na végre.-toporzékolt az ajtóban Chanel.

-Gyere!- fogtam meg a kezét, és húztam magam után, egyenesen a kocsiig.

Beültünk a kocsiba, majd megnyomtam a kis távirányítón egy gombot, amivel kinyitódott a kapu.

-Nem gond, ha én nem szállok ki?-kérdeztem Chanel-től.

-Nem, nem baj.-mosolygott rám. Én is rámosolyogtam, majd a tekintetemet visszavezettem az útra.

-És..ma mit fogsz csinálni?-érdeklődött.

-Ugyan azt amit tegnap.-fújtam ki a levegőt fáradtan a tüdőmből.-Studiózni.

Chanel nem mondott semmit, gondolom elhúzta a száját, és tovább fürkészte az utat.

-Figyi, van egy lány, akivel eléggé jól kijövök..-kezdett bele félénken.- Ma átjöhetne?

-Chanel..Most úgy csinálsz, mintha sosem engednék oda senkit..-nevettem fel.-Persze, hogy jöhet, még kérdezned sem kell!- fordultam oda hozzá, ugyanis már meg is érkeztünk az iskola elé.

-Köszi!- vidult fel, majd gyorsan nyomott egy puszit az arcomra, és már ki is pattant a kocsiból. Még egyszer visszafordult, és integetett. Én is integettem neki, bár nem hiszem, hogy látta, sőt biztos, hogy nem látta hisz az ablak sötétítve van.

-Mi újság Sel?-pattant le mellém Niall, egyből.

-Semmi, megvan a második szám is!-mondtam izgatottan.

-És? Megtudhatom melyik az?-csillant fel a szeme.

-Nem.-nevettem fel, majd felálltam mellőle, és Jen keresésére indultam, ám beleütköztem (ismét..) valakinek a mellkasába.

-Áh szia Harry!- köszöntem mosollyal az arcomon.

-Hogy nekünk mindig így kell összefutnunk.-nevetett fel.- Egyébként neked is szia.-mosolyodott el.-Mi járatban?

-Jen-t indultam keresni.

-Azt hiszen tudok neked segíteni.-vakarta meg az állát, mintha csak gondolkozna. Kinyitotta az ajtót, majd a kezét meglendítette maga előtt, ezzel azt jelezve, hogy menjek előre.

-Óh milyen udvarias.-mondtam egy kis huncutsággal a hangomban.

-Ilyen szép lányokkal udvarias szoktam lenni.-mondta, de nem nézett rám, csak a folyosót fürkészte. Az arcán megjelent egy kis nyugodt  mosoly, de gyorsan rendezte az arcvonásait.

-Itt van Jen.-mutatott az egyik ajtóra, amin egy 'Tárgyaló terem' tábla volt található.

-Szerinted zavarnám?-húztam el a számat.

-Nem hiszem, menj nyugodtan be.-vonta meg a vállát, majd zsebre dugta a kezét.

-Hát jó.-bólintottam, majd bekopogtam és amikor egy 'gyere' hangzott el az ajtó másik oldaláról benyitottam.

-Jen?-néztem körbe a teremben.

-Itt vagyok Selena!- intett egyet, ezzel jelezve, hogy menjek oda hozzá. 

Beléptem a nagy helyiségbe, és menedzserem felé vettem az utat.

-Itt a második szám. Kiválasztottam.-tettem le az asztalra a demót.

-Ó, ennek örülök.-mosolygott büszkén.- Akkor ma vesszük is fel mind a kettőt!- intézte el ennyivel a dolgot, majd bólintott egyet, hogy részéről a dolgokat megbeszéltük. 

180 fokos fordulatot vettem, majd kisiettem a lassan már félelmetesnek tűnő helyiségből.

Meglepetésemre Harry még mindig az ajtóban állt, és ha jól gondolom rám várt.

-Hát te?- kérdeztem.

-Gondoltam megvárlak.-rántott vállat nemtörődöm stílusban.

-Hát jó.-indultam vissza a stúdiószobánkba.

Harry mellettem sétált, miközben én az új számomat dúdoltam boldogan a fejemben. Szerettem ezt a számot, fogalmam sincs, hogy kiről ihletett meg, de egyszerűen imádom.

-Min kalandoztak el a gondolataid?- állt be elém Harry.

-Ja, semmin, csak elgondolkoztam.- vontam vállat, és már indultam is volna tovább, de Harry nem állt el az utamból.-Na megyünk?- kérdeztem kicsit ingerültebben.

Nem válaszolt, csak nézett. A tekintetét a szám és a tekintetem között váltogatta. Tudtam mit akar, de nem engedhettem meg neki. 

Mire feleszméltem, az ajkai már csak 1 cm-re voltak az enyémtől, de én elhúzódtam megakadályozva ezzel, hogy bármi is történhessen.

-Istenem Sel..Sajnálom..Ismét..-hajtotta le a fejét. Megráztam a fejem, majd léptemet felgyorsítva otthagytam őt. 

Már éppen beléptem volna a studiószobába, amikor valaki megragadta a csuklómat, és visszarántott, majd nekinyomott a falnak.

-Harry, már megmondtam, hogy hagyj békén.-kérleltem könnyes szemekkel.

-Selena figyelj..-fogta két keze közé a kezemet, és kétségbe esetten kezdte el fürkészni az arcom.-Kedvellek, nem tudom, hogy hogyan történt..Kérlek, csak adj egy napot. Egy napot, hogy akkor csókolhassalak, akkor érinthesselek meg, amikor szeretném. Kérlek, csak EGY nap!-nézett rám könyörgő, és könnytől (?) csillogó tekintettel.

-Harry....

13. Fejezet - ' Nem is érzek iránta semmit '

Drága olvasóim!
Csak egy kérésem lenne!:)
IRATKOZZATOK FEL! <3 
Nagyon fontos lenne, csak egy kattintás.:) 
Köszönöm előre <3 
Kellemes Olvasást! <3

xoxo Gemma

Amint meghallottam Niall hangját egyből elváltam Harry-től.

-Ez..-kereste az ír barátom a megfelelő szavakat, de sehogy sem tudta őket kinyögni.

-Ez nem az aminek látszik!-kezdte Harry a már régimódi dumát.

-Istenem, Harry tudod, hogy ez nem ér semmit.-mordultam idegesen rá, majd a sokkot kapott Niall felé kezdtem el úszni.

-Beszélhetnénk?-fordította a fejét felém, mire én csak bólintottam, és utána indultam. Illetve úsztam.

Felmásztunk a létrán a hajóra, majd besétáltunk az egyik szobába. 

Én csurom vizesen vacogva leültem az egyik ágyra, míg Niall előttem mászkált fel-alá.

-Jaj bocsi, tessék itt az ingem.-nyújtotta felém a fotelben pihenő ruhadarabot.

A kék inget egyből magamra kaptam, és már kezdtem is érezni, hogy melegedek.

-Minden oké..?-kérdeztem rá óvatosan.

-Igen..Vagyis nem..Vagy is nem tudom.-sóhajtott fel fájdalmasan.- Én...nem tudom, hogy miért reagáltam erre ilyen hülyén, mert ez valójában tök jó. Együtt vagytok, örülnöm kéne, hogy boldog vagy.-túrt a hajába.

-Öhm Niall..-szóltam közbe, mert a mondandójában volt egy kis bökkenő.

-Ne! Ne mondj semmit! Borzalmas barát vagyok. Tudom. Nem így kellett volna reagálnom.- szidta magát, ahelyett, hogy meghallgatott volna.

-Az isten szerelmére Niall hallgass már ide.-ugrottam fel az ágyról, és a szőkeség elé álltam ezzel megakadályozva azt, hogy mászkálhasson.-

Nem vagyunk együtt!- szótagoltam el, hogy megértse.- Én nem is akarok Harryvel együtt lenni! Nem érzek iránta semmit!- hazudtam Niall-nak, és magamnak..

-Akkor mi volt az kint az előbb?- nézett rám összezavarodottan.

-Fogalmam sincs.-sóhajtottam fel, és túrtam bele a hajamba.- csak..biztos szeretet hiányunk volt mindkettőnknek, és egymáson töltöttük ki..-hajtottam le a fejem.

-Értem..-suttogtam Nialler, és lehuppant mellém, majd szorosan átölelt.- nem azért akadtam ki, mert ez olyan nagy probléma. Igazából magam sem tudom miért.. Talán azért, mert sokat jelentesz számomra, és rosszul esett, hogy nem nekem mondtad el azt, hogy együtt vagy Harry-vel. Hogy nem bízol meg bennem, és ...

-De nem vagyok vele együtt, szóval ilyen hülyeségekre még csak ne is gondolj!- szakítottam félbe az önmarcangolását, majd ismét átöleltem.

Amíg mindent megbeszéltünk visszaindultunk a fiúkhoz. Elsétáltunk a konyha mellett, és az ajtóban mind a ketten egyszerre megálltunk. Felnevettünk az 'összhangunkon' és beslisszoltunk a kicsinek nem mondható helységbe.
Niall útja a kis hűtőhöz vezetett, az enyém pedig a borokhoz. Fogalmam sincs miért, és ilyen is elég ritkán van, de megkívánta a vörösbort.
-Bort?-nézett rám felvont szemöldökkel Niall, miközben egy szendvicset evett.
-Aha, ritkán van ilyen, hogy megkívánom.-vontam vállat, majd levettem egy boros poharat a szekrényről.
-Hát, oké.-vont mosolyogva vállat, majd tovább majszolta a szendvicsét.
Öntöttem egy kevés bort a poharamba, és most már tényleg kiindultunk a többiekhez.
Mindenki kint ült a napozó ágyakon, és beszélgetett.
Nagyban nevettek, amikor észrevettek minket.
-Na végre, hol voltatok?-pattant fel Lou, majd megakadt a szeme rajtam..(?)
-Ja, bocsi. Inkább hagyjuk. Nem vagyunk kíváncsiak a részletekre.-intett le minket, majd vigyorogva visszafordult a többiekhez.
-Mi?-kérdeztem értetlenül, majd kénytelen voltam Niall-ba kapaszkodni, mert Harry olyan erővel rohant el mellettem, hogy majdnem fellökött.
Értetlenül a hátam mögé néztem, majd vissza a fiúkra.
-Miről beszéltek?-értetlenkedtem még mindig, majd amikor Zayn felhúzta a szemöldökét, és összecsapta a két kezét, egyből megértettem.
-Jézusom.-törtem ki hangos nevetésbe. -Ti komolyan azt hittétek, hogy mi lefeküdtünk?-váltottam át komolyra.- Na, akkor tisztázzunk valamit.-ültem le arra a helyre, ahol Harry pihent. -Mi.-mutattam magamra, majd Niall-re.- Nem vagyunk együtt. Nem fekszünk le egymással. Nem csókolózunk. Nem érzünk egymás iránt SEMMIT.-hangsúlyoztam az utolsó szót, majd Niall-ra pillantottam, aki hevesen bólogatott, és leült a mellettem lévő napozó ágyra.
-Oké, rendben megértettük. - emelte fel a kezét védekezésképpen Lou, majd elmosolyodott, és rám kacsintott. Felnevettem, majd én is elmosolyodtam, és úgy kortyoltam bele a boromba.



-Lassan menni kéne vissza.-ültem fel a napozó ágyon.
-Szerintem is.-ásított egyet Harry.
-Én még nem vagyok álmos.-ült fel Lou is.
-Ez nem álmosság kérdése. Holnap stúdió!-figyelmeztettem.
-Ja, tényleg. Akkor menjünk.-vont vállat, majd visszadőlt a helyére.
-Rendben.-motyogtam magamban, majd felálltam, és bementem a kapitányhoz.
-Indulhatunk vissza!-mosolyogtam rá, majd visszasiettem a fiúkhoz. Illetve..inkább a hajó farához mentem, és onnan csodáltam a naplementét.

Gyönyörű. Ahogy úgymond eltűnik a nap a vízben... Imádom a naplementéket...
-Minden oké?-hallottam meg az ismerős rekedt hangot a hátam mögül.
Sóhajtottam egyet, majd Harry felé fordultam.
-Igen.-mosolyodtam el halványan. Nem, nem és nem. Egyszerűen nem akarok iránta semmit sem érezni! Ez így nem mehet tovább! Két napja megbeszéltük, hogy békén hagyjuk egymást. De nem! Neki mindig el kell térnie a 'szabályoktól'.
-Figyelj, sajnálom, hogy csak úgy lerohantalak..Ismét...De egyszerűen ha a közelemben vagy nem bírok magamon uralkodni..-hajtotta le a fejét.
-Hát..Erre nem tudom mit mondjak.-ráztam a fejem értetlenül.- Nem akarok az lenni, akit csak úgy ha kedved támad csókolgathass. - keletkezett egy gombóc a torkomba, amitől a beszéd és a levegővétel még nehezebben ment.
-Nem, ezt te félre érted.-fogta meg a két kezem.- Én nekem te nem arra kellesz, hogy kielégítsem a vágyaimat.-nézett a szemembe, ám én elkaptam a tekintetem.
-Figyelj, felejtsük el ezt az egészet. Maradjunk barátok. Csináljunk mindent úgy mint az elején. Csak barátok.- hangsúlyoztam a 'csak' szócskát.
-Rendben..-bólintott tétovázva, majd elengedte a kezem, és rám mosolygott.
-Csíz.-kiáltott mögülünk Niall.
-Most lefényképeztél?-nevettem fel.
-Aha.-kuncogott fel, majd Harry kezébe nyomta a telefont. Szóval az övével csinálta a képet.
-Jó kép lett.-mosolygott Harry, majd fellépett Twitter-re, és átküldte nekem, hogy rakjam fel.
-Köszi.-mosolyogtam, majd besiettem a telefonomért.
Megnéztem a képet, és ahhoz képest, hogy valójában mint egy idióta olyan fejet vágtam amikor megfordultam..ahhoz képest elég jól sikerült.
-Nem rakom fel..-sétáltam ki a fiúkhoz.
-Miért nem? Olyan jól sikerült.-biggyesztette le az ajkait Niall. Ám nem szomorkodott sokáig, mert pár másodperc után fel csillant a szeme. Na mit talált már ki..?- Harry rakd fel te! Gyerünk gyerünk.- pillantott az említett személyre. Harry rámelemte a tekintetét, ezzel engedélyt kérve a kép felrakására. Megforgattam a szemem, majd bólintottam.
Harry elmosolyodott, majd felrakta a képet. A telefonom egyből jelzett, hogy megjelöltek egy Tweet-en.
Felnyitottam a  telefonom, és megláttam a képet, és azt is ami alatta áll... 

@selenagomez hülye voltam, de azért szeretlek, legjobb haver...:)

12. Fejezet - 'Már éppen kezdtem volna elhinni..'

Drága olvasóim!
Hát itt is lenne a következő rész!:) 
Egyerűen nem bírtam holnapig várni, ezért muszáj volt most hoznom :DD 
De, nem is húzom az időtöket!:)
Kellemes Olvasást<3
hope you enjoy it 

xoxo Gemma


-Menjünk el hajózni!-vetette fel az ötletet a mellettem sétáló Niall.
-Mehetünk a hajómmal.-vontam vállat, mire mindenki kikerekedett szemekkel nézett rám.-Mi az?
-Hajóddal?-szólalt meg Liam.
-Öhm..igen, sokat szoktam hajózni.-nevettem el magam kínosan, normális választ adva.
-Hát..oké.-vontak vállat, majd tovább indultak.
Ha most nem ismertem volna őket, biztos elég hülye képet vághattam volna, ezen a hirtelen hangulatváltozásnak nem nevezhető pillanaton.
-És hol találkozunk?-karolta át a vállam Niall.
-Gyertek hozzám, és onnan együtt megyünk a kikötőbe.-mosolyogtam rá, majd kiléptem a liftből, és a kocsi felé vettem az irány. Jenn elment valahova Taxival, ezért nekem kell hazavinnem hozzá a kocsiját.
-Oké, akkor egy óra múlva találkozunk.-nyomott egy puszit a hajamba, majd jó szorosan megölelt, és beült a kocsiba.
A többiek is elköszöntek, majd amikor Harry-re került a sor nem tudtam mi tévő legyek. Azután a csók után..
Amint éppen belemerültem gondolataimba Harry két kezét már a csípőm köré fonta, és szorosan vont magához.
-Miért szaladtál el?-suttogta a fülembe. Tudtam, hogy miről beszél. Miután megcsókolt, csak a nevét sikerült kinyögnöm,. és utána ott hagytam. Elszaladtam..
-Szerintem ezt nem most kellene megbeszélni...-toltam el magamtól, majd hátat fordítottam neki, és beültem a kocsiba.

~*~

-Megyek már!-kiáltottam el magam. Valaki, illetve valakik ráfeküdtek a csengőre, és nem hagyják abba..-Jó, oké elég!-téptem fel az ajtót, majd Niall és Louis vigyorgó fejével találtam szembe magam.
-Azt hittük, hogy már soha többé nem nyitod ki.-játszotta a kétségbeesettet Lou.
Rosszallóan megráztam a fejem, majd elléptem az ajtóból, hogy be tudjanak jönni. Niall egyből a konyhát célozta meg, míg a többiek a nappaliba telepedtek le.
-Csak szolgáld ki magad.-  kiáltottam el magam cinikusan a konyha felé, miközben felhúztam a converse cipőm.
-Köszi, meglesz.-hallottam meg nevetve a választ.
-Mehetünk!-emeltem az égbe a kezem ezzel jelezve, hogy készen vagyok.
-Egy pillant.-kiáltott Niall, mire a többiek már mellettem álltak útra készen állva.
-Na itt vagyok.-lépett elő a falak mögül két szendviccsel a kezében Nialler.
-Mikor evett utoljára?- fordultam Liam felé.
-30 perce.-vont vállat. Mindentudóan bólintottam, majd kinyitottam a többiek előtt az ajtót, ezzel azt jelezve, hogy indulhatunk.


-Ez..a hajód?-állt mellettem Harry tátott szájjal. Megbeszéltük a kocsiban, hogy normálisan fogunk beszélni egymással, és elfelejtjük azt ami a szertárban történt. És most jön az a kérdés, hogy miért utaztam egyedül egy kocsiban Harryvel.
Azért, mert a fiúk minden áron azt akarták, (és mivel nem is fértünk be mindannyian egy kocsiba) , hogy Harry velem jöjjön, így kénytelenek voltunk egymás társaságát élvezni.
-Nem is nagy..-vontam vállat.
-Áh nem.-nevetett fel cinikusan Niall a másik oldalamról.
-Na jó, le lehet szállni rólam.-emeltem fel a két kezem, majd felmentem a hajóra.- jöttök?- fordultam vissza feléjük.
Választ nem adva szaladtak át a kis 'hídon', és zárták be maguk után az ajtót.
-És hova megyünk?-kérdezte tőlem a kapitány.
-Menjünk be a tengerre, és akkor ott majd úszunk egyet.- vetette fel az ötletet Zayn. Mindenki rábólintott, így el is indultunk.
Míg a többiek elmentek a hajó farához, addig én bementek a benti térre, és kerestem valami innivalót a hűtőben.
-Sör, ásványvíz, Ice Tea. -soroltam halkan, majd amikor felálltam egy mellkasba ütköztem. Ma már másodjára..
-Mit csinálsz?-mosolygott le rám Harry.
-Innivalót keresek.- válaszoltam.
-Segítek kivinni.-vette ki a kezemből a két Ice Teát, majd megvárta míg kiveszem a söröket is. Minden mozdulatomat mosolyogva figyelte. Ez eléggé zavart.
-Menjünk.-intettem a fejemmel, majd megindultam előtte. Gyorsan beért, és így már mellettem sétált tovább.
-Meghoztuk az innivalót.-emeltem fel a két kezemben lévő üvegeket, majd letettem őket az asztalra.
-Ú. Én egy sört kérek.-lépett mellém Nialler.- Hideg?
-Igen, most vettem ki a hűtőből-mosolyogtam rá, mire elvette az említett innivalót, és egy jó nagyon kortyolt bele.
-Úh, ez most jól esett.-sóhajtott egyet, majd visszaült a többiekhez.


-Megállhatnánk itt.-hajolt ki a korláton Zayn, hogy tanulmányozni tudja az óceánt.
-Jé, én látom az alját.-csodálkozott Louis.
-Hát igen, tudod Lou ez ilyen.-veregettem meg a vállát, majd bementem a kapitányhoz.
-Itt megállhatunk.-dugtam be a fejemet a kis helyiségbe. Mosolyogva bólintott, és megállította a motorokat.
-Megérkeztünk!-kiáltottam el magamat, majd bementem az egyik szobába, hogy leöltözzek bikinikre.

Mire kiértem a fiúk már a vízben voltak, és vagy egymást fojtogatták, vagy éppen ugráltak a vízbe.
-Gyere Sel.-kiáltott fel Niall. Nem kellett kétszer mondania egyből beleugrottam a vízbe, és amikor felúsztam a felszínre Harry vigyorával találtam szembe magam.
-Mi az?-kérdeztem felvont szemöldökkel. Megvonta a vállát,  és a vigyort egy mosolyra formálta.
-Semmi..-suttogta a szemembe nézve. Megragadta a kezem, és húzott maga után, a hajó másik oldalára, hogy takarásba legyünk.
-Miért jöttünk ide?-tartottam magam a vízen a kezeimmel.
Nem válaszolt, csak nézett, oldalra döntötte a fejét megragadta a csuklómat, majd magához húzott, de nem csókolt meg. Lélegzet visszafojtva vártam, hogy mit fog most tenni, és nem is kellet sokáig várnom, hogy megtudjam. Ajkait szélsebesen az enyémekre tapasztotta, majd megnyaltam az alsó ajkamat, ezzel bejutást kérve.
Először nem adtam meg neki, de mikor már szinte erőszakosan préselte át nyelvét, feladtam.
Csókja egyből lágyabb lett, és két kezét a combomra simította, még közelebb húzva magához. Lábamat a csípője köré fontam, mellkasunk teljesen összeért.
A felhők fölött éreztem magam 3  méterrel. Sosem csókolt engem még senki sem ilyen lágyan, és ilyen tökéletesen. Elolvadtam karjai között.
De ezt nem akartam! Nem akartam, hogy ez legyen.
Csókunkat én szakítottam meg, amikor rájöttem, hogy valójában mit is csinálunk. Az édes ajkakat egyből hiányoltam sajátoméról.
Harry a szemembe nézett, és gyorsan kapkodott levegő után.
-Azt isten szerelmére..-dünnyögtem alig hallhatóan, és ajkaimat ismét az övére tapasztottam. Nem kellet engedélyt kérnem a bejutásért. Egyből megkaptam. Éreztem, ahogy elmosolyodik, és beletúr a hajamba. Jóleső sóhaj hagyta el a számat, és már éppen kezdtem volna elhinni, hogy ez a tökéletes pillanat sosem múlik el. Ám ezt is megkellett valakinek zavarnia.
-Sel..?-hallottam meg Niall megdöbbent hangját.

1.DÍJAM

Nagyon szépen köszönöm, drága Pepának!<3

Szabályok: 

- Írd ki, kitől van

-Írj magadról 10 tényt

- Válaszolj 10 kérdésre

- Tegyél fel 10 kérdést

- Küld tovább 10 embernek

10 tény magamról:

1.Zene az életem, sosincs egy olyan nap sem, hogy nem hallgatnék zenét!<3

2.Csak angol zenéket hallgatok.

3.Imádok olvasni! Akár könyv, vagy blog mindegy, csak valamit olvassak!

4.Képes vagyok egész éjjel fent maradni, hogy elolvassam a blogot/könyvet.

5.Kíváncsi típus vagyok, de nagyon. Mindig beleolvasok a könyv végébe, vagy a blog végébe.:D

6.Németországban élek.

7.Lassan egy éve, hogy blogot írok.:) (volt már egy csomó, csak mindig az eszembe jutott valami új ötlet, vagy a régi már nem tetszett:D)

8.Családcentrikus vagyok, de nagyon.  

9.Az a nagyon Pop zene a halálom..Inkább alternatív rock ( coldplay ) , One Direction :D<3 ,vagy ilyesmi.:) + voltam kétszer one direction koncerten:) :3 

10.Csak fekete ruháim vannak. Utálom a színes darabokat.

10 kérdés+válasz: 

1) Volt már olyan történeted, amit elkezdtél írni és megosztani, mégsem fejezted be? Igen, sajnos volt..:/

2) Miként vélekedsz a sportról? Te sportolsz?  A sport nem az erősségem..:D De szoktam kézilabdázni, esetleg kosarazni, vagy néha-néha jégkorizok.:) 

3) Mikor és miért jutottál arra a következtetésre, hogy megalkosd és megoszd velünk, olvasókkal a történetedet? Egyszer egy blogot olvastam, és hát, csak úgy kipattant a fejemből az ötlet.:D És csak írtam, írta és írtam. Egy nap alatt megírta 5 fejezetet:) 

4) Hiszel a fiú-lány barátságban? (indokolj) Én személy szerint hiszek benne. Eléggé kiszoktam akadni, amikor anyukám azt mondja, hogy ez a barátság nem létezik..:D De ha jobban belegondolok nekem is van egy fiú barátom, és tudom, hogy benne mindig megbízhatok. Nem vagyunk szerelmesek, se semmi. Tehát szerintem létezik ilyen barátság:) 

5) Számodra mit jelent az írás? Megnyugtat. Elvisz engem a saját kis világomba, ahol minden rendben van. És nem foglalkozok a körülöttem lévő hülyeségekkel. Csak írok. 

6) Voltál már reménytelenül szerelmes? Reménytelenül szerelmesnek lenni, a legszörnyűbb érzés a világon. Igen voltam, és még a mai napig sem tudom, hogy ő is szeretett-e engem...

7) Mi ihlet meg jobban: egy jó könyv, vagy egy jó film/zene? Természetesen, egy könyv.:) 

8) Számodra mennyire fontos az olvasók visszajelzése? Nagyon fontos, még ha nem is írom oda minden egyes fejezetem alá, hogy 'pls komizzatok' vagy akármi!:) Nagyon feltudja dobni a napjaimat, egy kedves kis komment, vagy egy visszajelzés, hogy tetszik a blog:) 

9) Melyik a kedvenc hónapod? Augusztus!:) Nem csak azért, mert akkor van a születésnapom..(:D) Hanem, mert imádom a nyarat:)

10) Álmodozótípus vagy? Nagyon is.:) Rengetegszer van olyan, hogy nem figyelek oda órán, mert az én kis világomban vagyok..:) 

10 kérdésem:

1. Ha egy napra életet cserélhetnél valakivel, ki lenne az és miért?

2.Ha híre lennél, és nem találkozhatnál a családoddal, hogyan oldanád meg?

3.Mit gondolsz arról, hogy Zayn otthagyta a One Direction-t? 

4.Miért kezdtél el blogot írni?

5.Álmodozó típus vagy?

6.Ha lenne egy kívánságod, mi lenne az?

7.Melyik az a könyv, ami igazán megfogott téged?

8.Volt már olyan pillanat az életedben, hogy azt kívántad bárcsak híres lennél, és az egész világ ismerne?

9.Mi az ami megnyugtat?

10.Milyen sztorikat szeretsz olvasni? (romantikus,dráma..) És miért?

Akiknek én küldöm a díjat:

Beautiful War - Effy 

Túl Jó Megjátszás - Azy

Love Is A Lie Or No? - G.B Evelyne 

Glock17 - Amber Moore 

11. Fejezet - 'Én pedig elgyengűltem..'

-Selena hogy állsz a dalokkal?-állt meg előttem Paul.
-Nagyon jól.-mosolyogtam fel rá, ugyan is előttem állt, én pedig a kanapén ültem.
-Rendben, akkor kiválasztottad, hogy melyik az a két szám, amit az albumra felszeretnél rakni?-nézegette a papírjait.
-Igen, meg van mind a kettő, bár az egyikben még nem vagyok biztos..-húztam el a számat.
-Jó, akkor lassan beszéld meg Jenn-nel, hogy melyik lesz az a két szám, mert a fiúk egyik dalát ma vesszük fel.-mosolygott rám, majd visszament a menedzseremhez, a tárgyaló terembe.
-Na muti csak, melyik az a két muzsika.-huppant le mellém szórakozottan Niall.
-A.a majd meglátod, ha biztos mind a kettő.-néztem rá ördögi mosolyommal.
-Kérlek.-biggyesztette le ajkait, és a kiskutya szemekkel próbált meghatni.
-Nem, és ne is próbálkozz tovább.-nevettem fel hangosan, majd felálltam mellőle, és kimentem az ajtón. Utam a szemben lévő Starbucks kávézóba vezetett, ugyan is eléggé megkívántam a (mily meglepő módon ) kávét. Tudom, hogy szólni kéne Jenn-nek, de neki ha jól láttam dolga van, és a testőröm itt van valahol lent. Tehát nem történhet semmi baj nem, de?!

Az említett személy keresésére indultam a hallban, de nem találtam sehol, ezért elővettem a telefonom, menedzserem számát kikerestem, majd tárcsáztam.
-Selena? Hol vagy?-hallottam meg a hangját.
-Leszerettem volna jönni a szembe lévő Starbucks-ba, de sehol sem találom Andrew-t.-kapkodtam még mindig a fejem jobbra-balra, majd egy olyan személlyel találtam szembe magam, akivel most végképp nem akartam találkozni..
-Szerintem lent van a kocsiba. Maradj az épületben, azon belül a recepciónál. Mindjárt felhívom, és oda küldöm.-mondta, és azzal ki is nyomta a készüléket. Értetlenül emeltem el a telefont a fülemtől, majd összeráncolt szemöldökkel magam elé tartottam. Felnyitottam, és miután rendeztem az arcvonásaimat felmentem Twitter-re, és a legutóbb feltöltött képemre (amelyiken Niall-el vagyok) néztem a kommenteket.
Leültem a kanapéra, nem is törődve a két szinte bőrömbe lyukat égető szempárral, és folytattam az elkezdett tevékenységem.

-'De aranyosak vagytok! Selena gyönyörű vagy, Niall kis cuki!'
-'Jaj, ezek együtt vannak?:o'
-'Cukik:3'
-'Állítólag, csak legjobb barátok, de olyan aranyosak. Örülök, hogy Selena mellett van egy ilyen fiú, mint Niall. Mellette biztonságban van!:)' 

Az utolsó kommenten akaratlanul is elmosolyodtam, majd éreztem, hogy hirtelen besüpped mellettem a kanapé. Nem figyeltem oda, mert tudtam, hogy ki az. Nem akartam vele beszélni. Tudom, hogy nem tett semmit, és nem vagyunk együtt, se semmi...De ne engem etessen, miközben itt flörtöl egy kis ringyóval..Már bocsánat a  trágár kifejezésért.
-Szia.-szólalt meg rekedtes hangján. Akaratom ellenére is összerándult a gyomrom és gombóc növekedett a torkomban.
-Miért kerülsz engem?-sóhajtott fel fájdalmasan, majd amikor észrevette, hogy nem szándékozok válaszolni, mert éppen e telefonomat nyomkodom, fogta, és kivette a kezemből a készüléket.
-Hé, add vissza, az az én telefonom!-csattantam fel, igen gyerekesen..
-Nem, először válaszolj.-rakta a háta mögé a két kezét,  a telefonommal együtt.
-Nem kerüllek.-tettem keresztbe a kezem a mellem alatt.
-Legalább ne hazudj. Mit csináltam? Mit tettem, amiért kerülsz engem?- nézett rám kétségbeesetten.
-Figyelj Harry.-sóhajtottam.- nem akarok beleszólni az életedbe. Nem fogom neked megmondani, hogy mit csinálj. Te neked sem kell megmondanod nekem. Hagyjuk egymást. Ez..egyszerűen csak hagyjuk...-suttogtam az utolsó mondatot.
-Mi?-nevetett fel hisztérikusan. Ám a szemében nem ezt láttam.
-NEM, szeretném, ha bármi is lenne közöttünk..És..ennek érdekében hagyjuk egymást.-nyeltem egy nagyot, majd egy pillanatra a mellettem lévő sokkot kapott fiúra vezettem a tekintetem, utána pedig akaratlanul is a recepciós lányra. Csúnya és egy győztes mosoly terült szét az arcán. Tehát hallotta.
Meg sem várva Harry válaszát pattantam fel, és vettem ki a telefonom a kezéből, majd a testőröm után indultam ki a szembelévő Starbucksba.

~*~

-Selena, akkor ezt biztosan felvesszük?-nézett rám Jenn, és a 'Come&Get It' című számom dalszövegét szorongatta a kezében.
-Igen, a másikban még nem vagyok biztos.-kortyoltam bele a meleg kávémba.
-Rendben, akkor ezt holnapra hagyjuk, srácok most pedig ti jöttök. Egyesével, vagy együtt vegyük fel a 'Best Song Ever' -t?- fordult az említett személyek felé.
-Külön.-toppant be Paul, a fiúk helyett válaszolva
-Rendben, akkor Harry te kezdesz.-lépett Jenn a keverő pult előtt ulő pasas mellé.

Harry felállt, de a tekintetét nem vette le rólam. És ez zavart. Miért csinalja ezt?

Azóta le nem veszi rólam a szemét, amióta visszajöttem a kávézóbol. 

Miután Harry végzett, Zayn következett, nekem pedig irtózatosan a mosdóba kellett mennem. Felálltam, és gyorsan kislisszoltam az ajtón, utam pedig tétovázás nélkül a mellékhelyiségbe vezettem. 

Gyorsan elvégeztem a dolgom, majd kéz mosás után, csak álltam ott, és néztem a tükörképemet.

Nem értettem magam. Lerohantam Harryt a hülyeségemmel, pedig még én magam sem vagyok biztos az érzéseimben. De éppen ez az! Nem is akarok érzelmeket táplálni iránta. 

Hisz ő neki még sosem volt komolyabb kapcsolata, mindig csak egy éjszakás kalandjai voltak. Én pedig nem szeretném azt, hogy összetörje a szívem...

Gondolatmenetemből a mosdóajtó csapódása zökkentett ki. 

Egy 14 éves lány léphetett be rajta, aki először nem vett észre, majd mikor meglátott hirtelen felugrott ijedségében.

-Úristen!-nevetett fel, majd elmosolyodott.-Selena Gomez?

-Igen.-fordultam meg mosolyogva, majd csípőmet a kézmosónak döntöttem.

-Hű, sosem gondoltam volna, hogy pont egy mosdóban találkozok össze kedvenc énekesemmel.-nézett rám csillogó szemekkel. Mosolyom még szélesebb lett, majd elé léptem és jó szorosan megöleltem.-Szabad egy képet?-kérdezte félénken, mire én bólintottam egyet és beálltam mosolyogva mellé.

Elővette a telefont, és csinált egy 'selfiet'.

-Köszönöm szépen.-ugrott egyet örömében.

-Nincs mit.-kuncogtam.- de nekem most mennem kell.-mosolyodtam el, majd intettem neki, és kiléptem a mosdóból, ám váratlanul egy mellkasba ütköztem.

Időm sem volt felfogni a történteket, már megragadta a csuklómat az illető, és húzott maga után, egy...raktárba? 

Ijedten kaptam fel a fejem, majd hirtelen kattant a zár, és már bent voltunk.

Harry lágy tekintetével találtam szembe magam, és ha akartam volna sem tudtam volna elszakíta a szemeimet az övétől.

-Ez most mire volt jó?-akadtam ki hisztérikusa.- komolyan azt hiszed, hogy..-nem engedte, hogy befejezzem a mondatot, ajkait az enyémekre tapasztotta. Nyelve bejutást kért a számba, én pedig elgyengültem, és megadtam neki.

Kezemet a hajába túrtam, meghúztam mire a száját egy jól eső sóhaj hagyta el. Mohón faltam tovább és tovább az ajkait. Nem volt elég, nekem még kellett. Felűlmúlhatatlan érzés, ám minden jónak egyszer vége szakad.

 Levegőhiánytól szenvedve váltunk el egymás ajkaitól. 

Harry homlokát az enyémnek döntötte, és arcomat kezdte el tanúlmányozni. 

-Nem tudlak elfelejteni.-suttogta rekedtes hangján, majd ismét egy puszit lehelt a számra. 

Nem tudtam mit válaszolni, csak ki akartam jutni ebből a kis helységből.

Érzelmek ezrei kavarognak bennem, és fogalmam sincs mit mondjak.

-Harry..-nyögtem végre ki valamit.

10. Fejezet - 'Nekem nem lenne szabad ezt éreznem'

Drága Olvasóim!

Hát, ez a fejezett sem lett a legizgalmasabb, és ez azért van, mert ma jutottam leptophoz. Minden áron hozni szerettem volna nektek ma ezt a részt, és hát ez ilyenre sikeredett. De ne aggódjatok! Holnap hozok nektek egy eléggé esemélydús részt!:) Ezt megigérem!^^ De azért remélem ez os tetszeni fog!:) 

xoxo Gemma

Ismeritek azt, amikor csak ülsz a sötét szobádban, és nézel ki a fejedből? Az érzés szétmar belülről, de már sírni nem tudsz. Mindent megbántál. 

És utálod magad amiért nem tudod vissza csinálni?

Mert én ismerem. És ez egyszerűen borzalmas.

Hogy Jen mit szólt a felbukkanáshoz?

Nem volt mérges..annyira. De amikor megláttam, azokat a nagy karikákat a szemei alatt, és a kisírt szemeit.. Nem is beszélve Chanel-ről. 

Megbántam nagyon, azt hogy egy szó nélkül eltűntem.

Ez nem én voltam ebben a pár hétben.

-Selena.-zavarta meg egy rekedtes hang a gondolatmenetem.

-Te még itt vagy?- meredtem értetlenül az ajtóban álló göndörre.

-Jen azt mondta, hogy maradjak még egy picit itt.- vonta meg a vállát, majd bejött a szobába, és leült az ágyam szélére.

-Rendben.-suttogtam, majd elterültem az ágyon, és felnyögtem. Harry kuncogott egyet, majd megcsikizte a hasam, amitől összeugrottam.
-Hé! Tudod jól, hogy nagyon csikis vagyok! Ez nem ér.-mutattam rá a mutatóujjammal.
Nem válaszolt semmit, csak vigyorgott. Igen ezt utálom, amikor nincs válasz, csak az az ellenállhatatlan mosoly van az arcán. De...jesszusom, és miről beszélek itt? Harry Stylesről ilyeneket mondtam? Hát, ez még nekem is sok..
-Na jó, én megyek hagylak pihenni.-mosolygott.- aludj, mert holnap már stúdiózás!-állt fel az ágyról, majd kisétált a szobámból.
Felnyögtem, majd hátravágódtam az ágyon, miközben a fejemre rántottam a takarót.
Pár percig csak néztem ki a fejemből, majd elnyomott az álom.

~*~

Reggel a hangos telefonom ébresztőjére keltem. 

Nagyon nyögve csaptam le a hangosan éneklő Coldplay énekesét. 

-Jó Reggelt Selena!- ront be Jenn kiabálva, nagy mosollyal az arcán a szobámba.

-Jó reggelt, neked is.-dörzsöltem meg a szemem, és felültem az ágyon.

-Siess, mert egy fél óra múlva, a stúdióban kell lennünk!-váltott konolyra, majd kisétált a szobámból.

Felpattantam, a meleget és biztonságot nyújtó ágyamból, majd a gardróbom felé vettek az irányom.

Kiválasztottam egy térdénél szakadt nadrágot, és hozzá csaptam egyfekete felsőt is egy fekete kardigánnal.

A fekete melltartóm kutatásába kerestem, de sehol sem találtam egyet sem. 

Van vagy 16 darab, de hát persze, hogy nem találom..

Mindig akkor, amikor kellene...

Nem bajlódtam tovább a kereséssel, igy melltartó nélkül vettem fel.

Mire készen lettem mindennel, még volt 3 percen, ezért ugy döntöttem, hogy mielőtt Jenn vérvörös fejjel jönne be, és ordítaná a képembe, hogy igyekezzek ezért összepakoltam a táskámat és lesiettem a lépcsőn.

Lent a napszemüvegem után kezdtem kutatni, amit szerencsésen meg is találtam, így készen álltam meg Jenn előtt.

-Na, ügyes vagy. Most az egyszer nem kellett noszogatni.-kuncogott fel menedzserem.

-Köszi, kedves vagy, na induljunk.- nevettem fel, és elindultam az ajtó irányába, ám megtorpantam.

-Mi az?-ütközött belém Jenn hátulról.

-Chanel?-vontam fel a szemöldököm.

-Ó, tudod neki ma kezdődik az iskola, már elment.- mondta, és közben kitolt a házból, egyenesen be a kocsiba.

-Tényleg, hogy nem jutott egyszembe.-csaptam a homlokomra, majd előkaptam a telefonom, hogy írjak Chanel-nek eg üzenetet.

A stúdió előtt rajongók ezrei sorakoztak fel, autógrammra, vagy fényképre várva. 

De mivel mi nekünk sietni kellett, ezér lementünk a parkolóházba, és ott szálrunk ki. 

Utunk egyböl a lifthez vezetett.

Beszáltunk, majd megnyomtuk a 0.- emeletnek a gombát. 

A recepciónál egy fiatal lány fogadott, aki éppen..Harry-vel beszélgetett. Vagy inkább flörtölt. Ez..nem tudom, hogy miért érint engem, de úgy érzem, mintha valaki gyomorszájon vágott volna.

Egyhelyben álltam, és bámultam a két személyt, majd hietelen meginogtam. 

Testőröm gyorsan mellém lépett, és erősen fogott. 

-Minden rendben kisasszony?-kérdezte mély hangján.

-Persze..-dadogtam, majd összeszedve minden erőmet megálltam a saját lábamon, és nem is foglalkozva Harry aggódó pillantásával, menedzserem mellé léptem. 

-Igen, akkor mi is szeretnénk kérni egy kulcsot, a 614-es szobához.-bólogatott hevesen Jenn.

-Rendben, tessék.-mosolygott udorítóan a recepciós lány.

-Kösz.-intézte el ennyivel menedzserem, majd intett, hogy menjek utánna.

Nem törödve, az engem figyelő szempárokkal Jenn után indultam a lift felé, majd megnyomva a 3. enelet gombjár elindultunk a stúdió felé.

Most nem tudom, hogy Jen vagy nem vette észre, hogy Harry ott áll, vagy direkt nem törődött vele.

-Jenn, te nem láttad, hogy Harry ott áll?-adtam hangot a gondolataimnak.

-De láttam, de nincs kedvem, egy fél órán keresztül magyarázni neki, hogy rolja fel a seggét. Nem láttad mennyire elvolt azzal a lánnyal?-ongatta a fejét, az én gyonrom pedig ismét összeszorúlt.

Nekem nem lenne szabad ezt éreznem..

Főképp nem Harry iránt. Minden lányt csak kihasznál. Nem szeretnék én is csak egy kis trófea lenni..

-Sziasztok!-köszönt Jenn mosolyogva a szobában tartózkodó fiúknak, és menedzserüknek.

-Hello!-jött egyszerre a válasz.

Menedzserem uta egyből át a kis tárgyalóba vezetett Paul-hoz, ha jól láttam. 

Én pedig a kanapéhoz mentem, és nagy sóhaj kiséretében ledobtam magam.

-Minden oké?-huppant le mellém Niall.

-Persze, csak még fáradt vagyok..-hazudtam. 

Nem szoktam hazudni, de most csak nem mondhatom, hogy valószínűleg érzek valamit Harry iránt, és mogyoró méretű a gyomrom, mert láttam valakivel (megjegyzem eléggé jól elvoltak)

beszélgetni. És ha a gondolataim nem tévednek, ez a lány nem csak ma van itt..

-Biztos? Olyan meggyötörtnek látszól..-karolt át a vállam, majd aggodalommal teli tekintetét az enyémbe fúrta.

Nos, igen. Niall az a személy az életemben akinek tényleg mindig mindent elmondhatok. Igaz, hogy még csak 3 hete ismerjük egymást, de olyab mintha vele nőttem volna fel. Befészkelte magáta szívembe, és ő tölti ki a legjobb barát szerepet. 

-Nem, nem szeretnék most ertől beszélne..-suttogtam, majd a fejemet a mellkasába fúrtam.  

Cselekedetem felkuncogott, majd a hajam birizgálásába kezdett.

Ha valaki most látna minket, biztos azt gondolnák, hogy egy boldog pár vagyok.

De ez nem igaz. Ha jól tudom Niall-nek is van egy lány a láthatáron.

-Megjöttem.-lépett be Harry, majd a tekintete megakadt rajtunk.

-Hali.-intettek neki a srácok.

-Szia.-dünnyögtem Niall mellkasába.

-Áhh csikizel.-nevetett fel hangosan, majd felugrott mellőlem, így a kanapén landoltam. 

-Nem volt direkt.-tört ki belőlem is a nevetés, majd lassan felűltem, és a kezemet a hasamra tettem. 

Niall felhúzott szemöldökkel rám nézett, majd felkapott a hátára, és körbe körbe kezdett el szaladgálni velem.

-Niaalll! Tegyél le! Kiesett a telfonom!- kiabálltam, de nem, nem tett le.

Louis hirtelen felpattant a kanapéről, és felkapta a telefonom, majd megállt előttünk, és csinált vagy 1000 képet.

-Lou elég lesz már.-nevettem, és nagy nehezen lekászálódtam Niall-ről.

-Na tessék.-nyomta a kezembe a telefont, majd átkatolta a vállam és nézegette velem a képeket.

-Ez nem jó. Ezt fel ne rakd!- visított fel.-Na ez már jó.-mutatott egy ugyan olyan képre, mint az előző.

-De hiszen ez ugyan olyan.-értetlenkedtem.

-Nem.- váltogatta a két fényképet.- Látod?- nézett rám mindenttudóan.

-Hát persze..-bólogattam, majd Louis-nak elegettéve azt a képet raktam fel, amit ő választott.

@NiallOfficial nagyon szereteeem.<3 legjobb vagy <3