2015. szeptember 17., csütörtök

42. Fejezet - Vége?!

- Selena, ne menj ki! - szólt  Jenn, anélkül, hogy rámnézett volna. Küldtem felé, egy gyilkos pillantást, hogy még mindig mérges vagyok rá, és csak akkor beszélek vele, ha nagyon nagyon muszáj.
- Nincs kedvem Taylor hangját tovább hallgatni, szóval most kimegyek a nyertesekhez. - vázoltam fel nekik a terveimet.
- Nem! - horkant fel Paul - Ezt most megbeszéljük, és kész! - csapott az asztalra, mire a szobában mindenki összerezzent, és elcsöndesült. - Louis, Niall, Zayn, Liam ti kimentek a nyertesekhez, és körbevezetitek őket a szállodában, majd a megmondjátok nekik, hogy menjenek ls készüljenek el, mert egy fél óra múlva indulunk a próbára. - adta ki a parancsokat, mire a 4 fiú kiiparkodott az ajtón, én pedig már megint Taylor vinnyogását hallhattam.
- Nem lehet igaz... - kezdett bele.
- Fogd mar be! - kiáltottam el magam, mire megszeppenve rám nézett. - Irritálsz! Elegem van ebből a vinnyogó hangodból! Elegem van abból, hogy rámászol Harry-re, hogy képes voltál ebbe a szarságba belemenni! Undorító vagy! Nem akarlak még egyszer Harry közelében meglátni, mert komolyan mondom következőre a piros rúzst már nem kell feltenni a szádra, hanem ott lesz az magától is! - tudom, kicsit messzire mentem, de nem bírtam tovább magamban tartani a gondolataim. Kijött minden egyszerre. Paul Jenn és Harry is elképedve nézett engem, ahogy ezt a szőke libát kiosztom, és meglepő módon nem szóltak semmit.
- Hogy merészelsz te így beszélni velem? - nyavalygott ismét.
- Istenem, mit nem értesz azon, hogy KUSSOLJ! Nem érted, hogy ez a nyávogás idegesít! Fogd már fel végre, hogy nem körülötted forog a világ, és Harry téged már NEM SZERET! - kiáltottam az utolsó két szót az arcába.
- Dehogy nem szeret! - dobbantott egyet, majd Harry-re nézett. Én pedig érthetetlenége miatt, már csak a halántékomat dörzsöltem.
-Én ezt nem csinálom tovább, szóljatok, ha jutottatok valamire! - tettem fel védekezésképpen a két kezem, majd elindultam az ajtó felé, de Harry elkapta a kezem, és maga elé állítva átölelte a derekam, az állát pedig a vállamra támasztotta.
- Minket - mutatott magunkra - nem választhattok szét többet! Nem fogom hagyni. Kész szenvedés volt nekem az a pár nap nélküle. Mert szeretem őt. Az életemnél is jobban. - mondta Jenn szemébe, és megpuszilta az arcom, mire én egy picit összerezzentem, majd viszonoztam a pusziját.
- Ez nem lehet igaz! - visított fel Taylor hisztérikusan.
- Taylor. - szólalt meg Paul, az említett személyre nézve. - Menj el. Majd beszélek a menedzsereddel, de most kérlek távozz tőlünk. Köszönjük, hogy az életünk része voltál, szia! - sétált az ajtóhoz, majd kinyitotta azt, ezzel is nyomatékosítva, hogy nem vagyunk többet kíváncsi rá.
- Micsoda? Már te is? - tátotta el a száját.
- Mi én is?! Én mindig is ezt a kapcsolatot pártoltam! - mutatott ránk. Hát ezt a mondatát most nehezen hittem el neki, ugyanis ha minket 'pártolt' volna, akkor nem találta volna ki ezt Jennel.
- Ch. hát rendben. Elmegyek. -dobta hátra a haját, majd mintha csak a kifutón lenne kisétált a szobából.
- Ez a nő problémás.. - mondtam, amikor Paul becsukta utána az ajtót.
- Ne is mond.. - sóhajtott Harry, majd arcát a hajamba temetve 'elbújt'.

Sajnálom, hogy ilyen rövid lett..:( 
A következő ígérem hoszabb lesz! :) <3

Xx G

2 megjegyzés:

  1. róhat életben nagyon jó lett imádtam alig várom újabb részt csak így tovább :)

    VálaszTörlés