2015. július 22., szerda

32. Fejezet - Új családja van


 *Selena szemszöge*

- Engedjenek fel! - hallottam meg egy ismerős hangot a tömegből ordibálni. - A barátnőm bajban van! Nem igaz, hogy nem engednek át! - fújtatott Harry, mert a rendőrök nem engedték feljönni. 
Örültem annak, hogy visszafogták, mert legalább így nem eshet semmi baja.
- Gyere szépségem! - rántott fel ismét a földről az egyik maszkos. - Ő a barátod? - mutatott Harry felé, aki amikor meglátott minket lefagyott.
- Igen - mondtam rekedt hangon.
- Komolyan? - nevetett fel, majd elengedett - Ez a báj gúnár? - mutatott Harry-re - Te sokkal férfiasabb alakot érdemelsz! - tett meg egy lépést felé, mire én csak félve hátráltam egy aprót.
- Hé szépfiú! - kiáltott le Harry-nek. - Ezt nézt! - kiáltotta oda neki, majd közelebb húzott magához és megcsókolt. 
A könnyeimet már nem bírtam tovább visszatartani, ezért utat engedtek nekik, és úgy próbáltam tiltakozni.
- Engedd el, a kurva életbe is! Ne merészeld bántani! - kiáltotta torka szakadtából Harry, majd hirtelen egy hangos puffanást hallottam és a maszkos elhúzódott tőlem.
Lepillantottam Harry - re , aki lefagyott arccal és könnyes szemmel engem bámult, majd amikor tudatosult bennem, hogy a golyó nem őt érte, lepillantottam a lábamra. 
Nem éreztem, a combomból pedig ömlött a vér. 
Nem bírtam tovább, összeestem.

*Harry szemszöge*

- MEGLŐTTÉK! - kiáltottam és éreztem, hogy a sós könnyek lefojnak az arcomtól.- A rohadt életbe is csináljanak valamit, vagy én megyek fél és a szabad kezemmel ölöl meg azt a férget! - ordítottam, majd hátraarcot vágtam, hogy visszamenjek Niallékhez és értesítsem őket a történtekről.
- Harry! - szólaltak megy egyszerre amikor megláttak.
- Mi volt a puffanás? - állt meg előttem Jenn.
- Egy lövés - mondtam, majd ismét éreztem könnyeim.
- Ugye nem? - kapta a szája elé a kezét.
- De - mondtam alig hallhatóan és csak néztem a zokogó Jenn-t és a többieket, akik lefagyva álltak.
Ez mind az én hibám. Ha nem engedem el és figyelek rá mielőtt eljön, akkor még most is a karjaimban tarthatnám és ölelhetném..
- Áá! - hallottuk meg hirtele nkét férfi ordítást.
- Ez mi lehetett? - szólalt meg Gemma.
- Nem tudod, de én most megnézem! - amikor már indultam befele négy hordágyat eltoltak mellettem. 
Gyorsan befutottam a mentősök előtt, majd elém tárult a két maszkot férfi a földön fekve, holtan. Majd amikor felpillantottam Selenát láttam meg, ahogy az erkélyen ül egyre lassabban lélegezve és kevesebbet pislogva fogja a fegyvert a kezébe.
Megölte volna őket? Nem hiszem. Ő soha nem gyilkolna embert!
Láttam, ahogy a mentősök felszedik a két holttestet, majd felsietnek szerelmemért és a másik túszért.
Lent vártam idegesen vörösre sírt szemekkel, hogy végre lehozzák azt a lányt, aki a mindenemet jelenti számomra és azt mondják nekem, hogy minden rendben lesz, majd a kezeim között tartva aludhasson el. Békében s nyugalomban.

~*~

*Selena szemszöge*

Megakartam fordulni az oldalamra, de a fejembe hasított egyet, így elkiáltottam magam és hirtelen megéreztem két kezet a vállamon.
- Selena! - mondta halkan, mintha ő sem hinne el amit lát.
- Igen? - kérdeztem rekedtesen, majd nagy nehezen kinyitottam a szemem és körbenéztem.
Egy kórházban voltam tetőtől talpig betakarva.
- Te felébredtél! - szólalt meg ismét valaki, mire én arra fordítottam a fejem és szembetaláltam magam egy ismeretlen személlyel.
Szőke haja volt és hosszú lábai. Modell alkat. Valahonnan nagyon ismerős volt..
- Felébredt! - kiáltotta el magát, majd kirohant a kórteremből és pár perc múlva két orvossal jött vissza az oldalán.
- Miss Gomez?! - szólított meg az egyik fehér köpenyes alak.
- Igen? - pillantottam rá értetlenül. - Meg tudná nekem mondani, hogy mit keresek itt? - tettem fel a kérdést.
- Nos Miss Gomez.. - vakarta meg a tarkóját - Ön 3 évig kómában volt. - nézett le a lapjaira, a másik orvos pedig csak csöndesen meghúzta magát mellette.
- Hogy mi? - hitetlenkedtem - De mégis miért?
- Nos, három évvel ezelőtt ön-t egy elég nagy trauma érte. Meglőtték a lábát és túszul ejtették, majd megölt 2 férfit. - magyarázta de még mindig nem nézett a szemembe.
- Me-megöltem? - dadogtam.
- Igen, csak így tudtak megmenekülni. - pillantott végre a szemembe az ő smaragdzöld tekintetével. Várjunk csak! Smaragdzöld szemek... Harry! Hol van?
- Hol van Harry? - tettem fel a kérdést hangosan is.
- A göndör hajú barátja? - pillantott ismét el.
- Igen, igen ő! - mondtam és valamiért nem volt jó előérzetem...
- Nos.. Egy évig minden nap bejárt a kórházba. Hozott magának virágokat - mutatott bal oldalamon lévő "dzsungelre" - Aztán egy nap megkérdezte tőlünk, hogy tudjuk e hogy mikor kel ön fel. Mi pedig nem tudtunk semmi pontosat mondani. - rázta meg a fejét - aznap amikor kilépett a kórház ajtaján nem jött többé vissza, egészen múlthét péntekéig. Akkor bejött két gyerekkel és egy szőke hajú nővel az oldalán, nőgyógyászati vizsgálatra. - "nőgyógyászati vizsgálat" ez a szó zengett a fejemben. Nem tudtam elhinni. Ez nem lehetséges! Megházasodott és családot alapított volna?! Nem Nem Nem és Nem!
- Csak egy álom...Csak egy álom.. - motyogtam magamba, nem törődve azzal, hogy az orvosok és a még mindig mellettük álló szőke hajú lány hülyének néznek.
- Selena nyugodj meg! Te is tudod, hogy nem várhatott tovább Harry! Mindenkinek szüksége van a boldogságra! - szólalt meg a szőkeség.
- Te ki vagy egyáltalán? Nem is tudsz rólam semmit! - kiabáltam rá, könnyes szemekkel.
- Selena... én... Chanel vagyok az unokahúgod - lépett egy lépést hátrébb.
- Chanel? - kaptam oda azonnal a fejem és jó alaposan végigmértem - De hisz te.. Felnőttél és gyönyörű vagy! - pottyant ki egy könnycsepp a szememből, majd amikor felszerettem volna állni, hogy megöleljem őt, erőmet vesztettem, összeestem és minden elsötétült.

4 megjegyzés:

  1. Sziia!
    Egyszerűen ez a rész fantasztikus és szomorú is :( szegény Selena remélem, hogy csak egy hülye rémálom volt, mert ha nem akkor nem elég neki, hogy egy traumát élt át, még el is feszíti Harryt. Mesésen írsz, csak így tovább! <3
    -Kinga

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, el sem hiszed, hogy mennyire jól esik :') <3
      A történettel kapcsolatosan pediiiiig, majd minden kiderül a következő részben :D

      Xx G

      Törlés
  2. Na nem!!!!
    Nem lehetsz ekkor rohadék! O.O(sorrs kiborultam:D)
    Nemnemnemnemnemnem!!!!!!
    Csak álmodta,csak álmodta, csak álmodta!!!
    Igaz?! Igaz??!! IGAZ?!?!
    Nem lehet, nem lehet, nem lehet!!!!!
    :'CCCCCCC
    KÉRLEK!!
    Könyörgöm*kiskutya szemek*
    Na jó megyek és összetörök valamit!
    Ui. Siess a kövivel!*------*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd holnap minden kiderül, vagy talán ha minden jól megy lehet még ma hozom a 33. részt :3 :DD

      Törlés