2015. június 20., szombat

23. Fejezet - Szeretlek (18+)

- Selena! - kiáltottak a rajongók, miközben én a lábaimat szedtem, hogy gyorsabb az autóhoz érjek két testőrrel az oldalamon. Mikor odaértünk kinyitották nekem az ajtót, hogy beüljek a már kocsiban tartózkodó Harry-hez.
- Helló! - köszöntem, mintha ma még nem is találkoztunk volna.
- Szia! - ült előttem mosolyogva.
- Figyelj.. - tértem rá egy olyan témára, ami már egy ideje bökte a csőröm.
- Ne kímélj! - sóhajtott fel fájdalmasan, majd hátradöntötte a fejét. Akaratlanul is kuncognom kellett ezeken a mozdulatokon.
- Nem tudom, de nekem van egy olyan érzésem, hogy van valami közön ahhoz, hogy Taylorral szakítottál.. - mondtam a mondtad végét halkabban, majd lehajtottan a fejem, amint ő rámszegezte a tekintetét.
- Az az igazság, hogy.. - kezdett bele, majd megakadt - tehát az, hogy.. - kezdett bele ismét, de megint nem ment neki. 
- Harry. Mi a baj? Tudod, hogy elmondhatod! - tettem a kezem a térdére.
- Annyi mindent mondanék neked, de torkomon akadnak a szavak, ha a szemedbe nézek... - suttogta, majd megfogta a térdén pihenő kezem és összekulcsolta őket.
- Nem érted ezt... - ingattam a fejem, majd kihúztam a kezem az övéi közül.
- Mit? Selena nem érted, hogy szeretlek? Nem tudom hogyan és mikor történt, de a kurva életbe is beléd szerettem! Ott akarok lenni mindenhol veled! Mindenben segíteni neked! Melletted elaludni, melletted felkelni! Érezni azokat a puha tökéletes ajkaidat! - akadt ki, én pedig csak tátott szájjal bámultam őt - Szeretlek! Mindennél mindenkinél jobban szeretlek! Megőrülök érted! - nézett végül a szemembe. 
Úgy érzem ez az egy szó mindent megváltoztatott.
- Hiszen te is így érzel iránta, csókold már meg! - szólalt meg hirtelen Angela, de látni nem láttam sehol. 
Harry már éppen nyitotta volna a száját, hogy valamit mondjon, de nem engedtem  neki. Ajkaimat az övére tapasztottam és megcsókoltam.
Nyelve bejutási engedélyt kért, amit meg is kapott s így összegabalyodva egy kocsi ülésén adtuk ki az érzelmeinket. 
Ebben a csókban benne volt minden. Remény, fájdalom, törődés és a legfontosabb szerelem. 
- Én is szeretlek Harry - váltunk el egymástól, majd amint meghallotta ezt az egy szót ismét magához húzott és röviden megcsókolt.
- Szeretlek, nagyon! - döntötte homlokát az enyémnek, majd áthúzott maga mellé.
- A srácoknak még egy szót sem! - jelentettem ki, majd arrébb ültem egy kicsit tőle, hisz a fiúk bármelyik percben megérkezhetnek.
- Rendben. - bólintott, majd nyomott egy puszit a számra és már el is húzódott ugyan is nyílt az ajtó.

~*~


- Isten hozta önöket Manchester legjobb és legnagyobb szállodájában! - mosolygott izgatottan a pult mögött tartózkodó hölgy.
Érkezésünket 7 órára mondták és pontosan 7 óra van. Jók vagyunk. 
- Jó napot! - intette le gyorsan Paul, majd Jenn felé fordult, ezzel jelezve, hogy folytassa tovább.
- Le vannak foglalva a szobák. Pontosan 8 szoba. A kulcsokat szeretném elkérni. - rakott le a pultra egy papírt, amin biztos az adatok, vagy mik voltak. 
Mivel engem untatott a beszélgetés, a nagy üvegfalhoz mentem, ahol tökéletesen rálehetett látni a rajongókra. 
Integettem nekik, majd szívet is mutattam a kezemmel. Sokan megfordultak, hogy képet csináljanak, ezért bepózoltam és béke jelet mutattam a kezemmel.
Majd hirtelen megéreztem mind két vállamon egy-egy fejet és még több telefont selfire felkészítve.
Oldalra néztem és az egyik vállamon Niall támasztotta az állát és vágott idióta fejeket, a másikon pedig Harry.
Felnevettem, utoljára még belenéztem egy kamerába majd hátrébb léptem egyet, mire a fiúk majdnem összeestek.
- Ezt még visszakapod! - mutatott rám mérgesen Niall, majd vigyorogva kinyújtotta a nyelvét, mire nekem ismét nevetnem kellett.  

- Selena tessék a kártyád - nyomta a kezembe Jenn az említett tárgyat. - Mehetsz nyugodtan fel! - mosolygott rám, majd a fiúkhoz fordult és nekik is kiosztotta a kártyájukat.
A táskámat fogva indultam el a lifthez, ahol amikor beszálltam megnyomtam a 8-as gombot. 
Amikor éppen bezáródott volna az ajtó egy kéz jelent meg közöttük ezzel megakadályozva azt, hogy bezáruljanak.
- Te teljesen megőrültél? - kérdeztem miután tudatosult bennem, hogy ki is az illető.
- Ha a közelembe vagy, akkor igen. - vonta meg a vállát vigyorogva Harry, majd  miután bezáródott a lift ajtaja rátapadt az ajkaimra és megcsókolt.
Én pedig nem is ellenálltam neki. Rájöttem, hogy nem tilthatom meg magamnak azt, hogy boldog legyek. Talán igaza van Louinak. Akár meg is változhat egy bizonyos személy miatt. 
- Gyere - vállt el lihegve az ajkaimtól, amint kinyitódott a lift, majd kikapta a kezem közül a kártyát, összekulcsolta az ujjainkat és a megadott számú ajtó keresésére indult.
Miután megtalálta kinyitotta a kártya segítségével és berántott a hotelszobába.
Eldobott mindent a kezei közül és nekinyomott a falnak majd úgy csókolt tovább.
Kezeit fenekemre csúsztatta ezzel jelezve, hogy rugaszkodjak el a padlótól. Miután ugrottam egyet és a lábaimat a csípőjére kulcsoltam, csókunkat nem megszakítva indult velem a hálószobába. Illetve csak találomra kinyitott egy ajtót, hiszen még csak most járunk itt először.
Szerencsére a megfelelőt nyitotta ki és miután lábával becsapta az ajtót pár másodperc alatt már éreztem is magam alatta puha ágyat.
Ám az érdeklődésemet sokkal jobban lekötötte Harry szája s teste.
Kezemet levezettem a nadrágjának gombjaihoz, majd azt kezdtem el birizgálni, míg ő áttért nyakam csókolgatásába. 
Megfogtam Harry fekete pólójának az alját, majd egy hirtelen mozdulattal megszabadítottam őt tőle. Ő is megismételte ugyan ezt az én felsőmmel, majd melleimet kezdte el kényeztetni.
Olyan gyengéden ért hozzám, mintha egy porcelán baba lennék. Féltett, de mitől? Hisz ő sosem bántana engem.
Miután megszabadultunk egymás nadrágjaitól Harry mielőtt eldobta volna az övét kivett a zsebéből egy kis zacskót. Tudtam, hogy óvszer és örültem is neki, hogy gondolt erre. 
Felhelyezte magának, majd belém hatolt. Egyáltalán nem fájt, olyan óvatos volt. Ám egy idő után nekem elegem lett a lassú tempóból, így belemélyesztettem körmeim Harry hátába ezzel jelezve gyorsabban.
A fiú felszisszent, ( biztos meg fog maradni..) majd váltott a tempón.
Végig engem nézett. A szemei szinte már feketék voltak a vágytól és úgy csillogtak akár a csillagok.
- H-Harry. - nyögtem ki a nevét, amikor már éreztem, hogy közeledek.
- Én is mindjárt szépségem - lihegte ajkaimra, majd egy gyengéd csókot lehet rá. 
Amint elvált tőlem hátam s izmaim megfeszültek és jó érzés járta át a testem. Harryével egyszerre. Egyszerre éltük át a gyönyört. 
Legördült rólam, majd az óvszert leszedte magáról és beletekerte egy zsepibe. 
Azt pedig kidobta az éjjeliszekrény mellett található kukába. 
Én a takarót magamra húzva becsukott szemmel pihentem és vártam, hogy két erős kar fonódjon a derekam köré.
- Szeretlek - suttogta fülembe, majd nyomott mögé egy puszit és a nagy mancsait körém fonva húzott magához, ezzel már két vágyamat is teljesítve.

~*~

Hangos kopogásra nyitottam ki a szemeimet, majd hogy utánajárjak ki zaklat lehámoztam magamról a még alvó fiú kezeit felvettem Harry fekete felsőjét és a bugyimat, majd kibaktattam az ajtóhoz.
- Sele - szólalt meg az illető amint kinyitottam a nagy fadarabot, ám megakadt a szava. 
- Mi az? - vontam fel a szemöldököm. Előtte nem fogok tagadni semmit. Tudom, hogy Harry pólója miatt akadt meg a szava. Senki másnak nincs 'Hipsta Pleas' - es pólója.
- Ez az amire gondolok? - kérdezte immáron izgatottan Niall.
- Ha valami kajára gondolsz, akkor nem - ráztam meg a fejem nevetve.
- Most az egyszer nem - vigyorgott, majd hirtelen feltűnt mellette Lou feje.
- Ójaj. Ez az amire gondolok? - tette fel ő is ugyan azt a kérdést mint Niall.
- Mióta szoktatok ti ennyit gondolkodni? - vontam fel a szemöldököm.
- Háát.. - válaszolták egyszerre, majd a mögülem nyíló ajtóra kapták a kíváncsi tekintetüket, ahonnan Harry lépett ki. De nem akárhogyan. Pucéron.
- Basszus Harry vegyél fel valamit! - csaptam be a fiúk előtt az ajtót.
- Miért? Már láttatok pucéron bébi - vonta meg a vállát, majd megdörzsölte a két szemét, mint egy kis óvodás. 
- Harry - pillantottam rá unottan, majd amikor bement újra kinyitottam az ajtót és két óriási vigyorral találtam szembe magam.
- Ez most már biztos az amire gondolunk! - tolt arrébb a kezével Lou, hogy beléphessenek.
- Ti hirtelen olyan sok dologra gondoltok! - kiáltottam fel, mire ők felnevettek, majd levágódtak a kanapéra és engem kezdtem el bámulni.
- Mi van? - kérdeztem rá flegmán, majd ismét a háló ajtaja felé kaptuk a tekintetünket ugyanis Harry felöltözött. Ha lehet annak nevezni, hogy magára rángatta az alsóját. 
- Sziasztok srácok! - túrt bele hosszú hajába, majd leült a fiukkal szembe.
- Nos? - vonta fel a szemöldökét 1 perc után Niall.
- Mi nos? Komolyan azt várjátok, hogy most ezt magyarázzam el? - mutattam körbe - szerintem eléggé érthető a helyzet.   - huppantam le fújtatva Harry mellé, ő pedig átdobta a kezét a vállamon és magához húzott.
Nem is tudom min idegesítettem fel magam..
- Igaz, ezt nem lehet félre érteni - bólogatott Lou, majd mosolyogva ránk nézett - Örülök, hogy végre egymásra találtatok - nézett a szemembe. Láttam rajta, hogy őszintén gondolja és ez csak még jobban megerősítette azt, hogy jól döntöttem.
- Én is, nagyon! - mondta Niall is, majd megcsapkodta Lou kezét - gyere menjünk hagyjuk őket turbékolni. - pattant fel, mire én ezen csak nevetni tudtam.
Megölelgettem őket, majd miután kiléptek az ajtón megfordultam és Harry két szép szemével találtam magam szemben.
- Mi a baj? - kérdeztem tőle.
- Semmi.. - mosolygott - Baba, ez így nem hivatalos, ha nem kérdezem meg - lépett közelebb hozzám - Lennél a barátnőm? - fogta meg az arcom, mire nekem arra egy nagy mosoly kúszott. Válaszul nem mondtam semmit, csak megcsókoltam.
Tudod - mondta lihegve, amikor elváltunk egymástól - sosem éreztem senki iránt ilyen emésztő, lángoló, elsöprő szerelmet. - nézett a szemembe -  Mindig.. Mindig ha távol vagy tőlem, utánad vágyok, hogy átélhessem én is veled minden örömöd, és ott legyek, ha baj van, hogy segíthessek. Olyan.. Önzetlennek és tisztának érzem ezt a kötődést... Ezt veled tanulhattam meg. Mert tanulok tőled. Ha mellettem vagy.. Tudod milyen hatással vagy rám? - kérdezte, mire én megráztam a fejem ezzel azt jelezve, hogy nem - Egyszerre lenyugtatsz és felpörgetsz. Ez a kettőség teszi olyan varázslatossá a pillanatot. - fejezte be, majd ismét megcsókolt. 
- Szeretlek baba - suttogta ajkaimba.
- Én is téged - néztem a szemébe. 

1 megjegyzés: